Mentettük a menthetőt
Bár Garai szerkesztő levélben többször is nyomatékosította, hogy a leletmentés egyes fázisait a lehető legrészletesebb dokumentáljam, sajnos a diafilmek egy részéhez hasonlóan ez az elv is sérült: nem igazán képzett, ezért minden egyes mozzanatra (főleg kezdetben) kissé görcsösen figyelő filmrestaurátorként időről időre megfeledkeztem a fényképezőgép használatáról, amiben a vizes-koszos gumikesztyű is gátolt volna. Így be kell érjék ezzel a néhány, sebtében elkövetett illusztrációval, és amúgy szóban is rögzítem: a szombaton reggel a Fortepan felhívására elhozott pörköltnega kontingensünk java a fortepanos szkennelést követően élvezhető minőségben marad a jelen- és utókorra.
Megírtuk, sokan is olvasták: tűz pusztított a néhány esztendő híján hetven éves Uvaterv raktárában, ahol a cég elmúlt évtizedeinek mérnöki-alkotói tevékenységét őrző negatívokat halmozták fel. Volt ott volt minden, ami az út, autópálya, vasút, reptér, metró, híd és építészeti tervezéssel kapcsolatos képi hagyaték, ezért is bolydult fel a net népe, hogy semmihez sem fogható dokumentum veszett oda – szerencsére mégsem. Noha az oltás közben minden szétázott, mállottak a dobozok, kartotékok, a negákat tartalmazó borítékok, a szombaton reggel a Fortepan felhívására az Uvaterv székházhoz sereglett önkéntes segítők is megbizonyosodhattak arról, hogy több ezer negatívkocka megmentésére van esély.
A magunk részéről nem vállaltuk túl magunkat, noha elsőre kétdoboznyi anyaggal igyekeztünk volna a kocsihoz – rutinos, a fotókezelési eljárásokban jártas sorstársak azonban figyelmeztettek, amire készülünk, az legalább egy hétig tart, ami még csak-csak, mert már éppen elég volt a monitor előtti zsibbadásból, de a dohosodás-penészedés előrejelezhető folyamata miatt nem lehetett ennyire elhúzni a teendőket. Így egy hétvégére való negával érkeztünk haza, ahol a konyhát hamarosan sebtében eloltott, kartondobozokkal súlyosbított bográcstűz szag árasztotta el. A leletmentés négy ciklusra oszlott: a negatívkockát előbányászása az archiváló mappákból, bár ezek nem igazán mappák voltak, és nem is a klasszikus, hatkockás csíkok, hanem szólóképek és négykockás csíkok. Szerencsére a lángok – néhány ritka kivételtől eltekintve – a legrosszabb esetben is csak a filmek szélét pörkölték meg, így azok az olvadék lenyesése után is tanulmányozhatók maradtak. Ami ezek közül a legjobban tetszett: a Nemzeti Színház eltakarított romjai helyén mélyülő metróállomás képe 1965-ből.
A negatívok megáztatására előbb a kád tűnt a legalkalmasabbnak, de az első menet során kiderült: a továbbiakban elég lesz egy méretes vájling is. Az Uvatervnél kapott részletes „kezelési útmutató” alapján a szárítás művelete két megoldásra szorítkozhatott: 1. tűvel a kockák sarkát átbökve fonalra felfűzni a negákat; 2. csipesz és fregoli. A szombati első restaurálási turnusban ennek megfelelően jártunk el, vasárnap azonban a sezlony vált műveleti tereppé: jókora bútordarab lévén háromszáz kép simán elfért rajta. A sezlonyos csendélet mozgatta meg különösképpen Garai szerkesztő fantáziáját, készült is itt felvétel, de annyira pocsék lett, hogy azt inkább nem tesszük közszemlére. Száradás közben néhány film vesztett eredeti tartásából és belegörbült az eljárásba, de a borítékolás után a Reader’s Digest világatlasz nyomatéka kisimította a ráncokat.
Kicsit érzelgősre véve a figurát, legalább e két napon hasznosnak éreztem a cselekedeteimet, ugyanakkor méretes főhajtás mindazok előtt, akik részt vettek a negatívok megmentésében. Vagy, ahogy a Fortepan szerkesztősége tudatta az önkéntesekkel: „Többet kaptunk ma, mint bármikor, s nemhogy veszteseknek éreznénk magunkat, de mintha valami csoda részesei lennénk éppen. Nagyszerű dolgok történnek most éppen, mindannyiunkkal.”
Az Indóház „műhelyében” megmenekült negatívok tartalma:
- Líbia–Tunézia villamosvasút-épületek modelljei, 1975,
- Metró, Pöttyös utcai aluljáró felszíni kapcsolat makettje,
- Metró, Nagyvárad tér, állomás,
- Kutatóhajó építés közben, 1965,
- Betongyári acélszerkezet építés közben, 1965. szeptember,
- Blaha Lujza tér, földalatti modell, 1965,
- M7 autópálya, Nagyszőlős úti felüljáró,
- M7 autópálya kész szakasza, 1965,
- Engels tér, autóbusz-pályaudvar és parkoló.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk!
Az Erdélybe induló Történelmi Székely Gyors zarándokvonatra és az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
