Megvár a Balaton!
A hatvanas évek elején indult nagyszabású autópálya-építés két fő csapásiránya a Balaton és a nyugati határ voltak. A Budaörsig tartó közös szakaszt 1964-ben adták át, ezt követően a két autópálya egymástól függetlenül épült. Az M7-es számot kapott autópálya 1966-ban Martonvásárt, 1971-re már Zamárdit is elérte.
Költségtakarékosságból azonban csak az egyik útpálya épült meg, amit közösen használt mindkét irány. Emiatt sokáig nem is tudott rendes autópályaként funkcionálni az M7-es. A helyzet 1972 nyarán annyira tarthatatlan lett, hogy ideiglenes megoldásként vasárnap délutánonként 14 és 24 óra között a pályát Budapest felé egyirányúsították. A teljes szélességű, Balatonaligáig vezető autópályát 1975. július 3-án adták át.
A Balaton elérése után a többi autópálya kapott prioritást, az M7-es továbbfejlesztése elmaradt. Jól jellemzi a helyzetet, hogy egészen az ezredfordulóig csak az 1971-ben átadott bal pályán lehetett közlekedni Balatonaliga és Zamárdi között. A hiányzó második pálya 2002-ben készült el, ekkor újították fel a régi „rázós” szakaszt is.
Ezt követően ismét lendületet vett a balatoni autópálya-építés: szinte évente adták át az új szakaszokat (köztük a hírhedt Köröshegyi völgyhidat), 2008-ra pedig már az országhatárt is elérte a sztráda. Még a horvát határ elérése előtt egy leágazás épült a szlovén határ irányába. Az M70-es számot kapott autóút húsz kilométer után éri el a tornyiszentmiklósi átkelőhelyet.
