Meglepetések napja
Az első kellemetlen meglepetés még hajnali háromnegyed ötkor, a parkolóban ért: átkozottul hideg van, tán 17 fok. Persze ez relatív: augusztus 10-én sem lenne kevés, ha az előző napokban nem dőltek volna sorban a melegrekordok, éjszaka is 25 fok feletti hőmérsékletekkel. Persze a hőérzethez a testi állapot is hozzájárul, és nem esik jól a korán kelés. De muszáj, az 1987. számú belföldi gyorsvonat, a nyári menetrendben meghirdetett Győr–Siófok fürdős 6.58-kor indul.
Érdemes volt kicsit korábban felszállni: így kicsit suhanhattunk, akarom mondani, kocoghattunk az 1-es vonalon. Igen békés, szinte öreguras tempóban: nyolcvannal. A Bakonysárkányig tartó szerény kaptatón ehhez is hosszú kilométerek kellettek, megállás után. A korlátozott áramfelvételű gép szépen pörgött az 1250 körüli fordulatszámán, de a gyorsulásán ez alig volt észrevehető. De igazából nem azért jöttünk, hogy sebesség- és gyorsulási rekordok tanúi legyünk.
Így sem volt messze Komárom, ahol már a negyedik meghökkentő dolgot tapasztaltuk: az egynapos hidegfrontra, a szombaton a főváros felé (!) beduguló M7-esre nem gondolva szinte tömeg várta a vonatot.
A MÁV 5-ös vonala mai állapotában egy letűnt kor egyik utolsó emléke, élő múzeuma: karos jelzők, működő váltóőrházak, pusztulásában is jellegzetes környezet. Képgalériánk végigköveti az aznapi vonali történéseket, ha kíváncsi, kattintsa végig.
