Matuzsálemek a tűzben
Nemrég Sülysápon tartottak gyakorlatot a környék tűzoltóegyesületei, de a Cocus disco környéke inkább egy oldtimerbemutatóra emlékeztetett.
A nagykátai hivatásosok Renault-val érkeztek, a kókaiak pedig egy ajándékba kapott Volvóval, de a saját költségvetésből gazdálkodó egyesületek mind 30 év fölötti autókkal jöttek. A tóalmásiak vezetője kerek perce közölte: ők bizony szerették volna veteránvizsgára vinni a 44 éves MAN-t, mert OT-s rendszámmal nem kellene adót fizetni az autó után. Aztán végül lemondtak róla, mert a veteránosításhoz vissza kéne szerelni a ma már nem szabványos fényhidat, és a mentőszerek egy részét is ki kéne szerelni ahhoz, hogy visszaállítsák az eredeti állapotot.
Pedig az átalakítások nagyon is szükségesek voltak: az egyesületenek sokáig nem volt pénze garázsra, így a tűzoltóautó az egyesület parancsnokának udvarán állt, télen-nyáron, esőben-napsütésben. Ezért télen mindig le kellett ereszteni a tűzoltóvizet, és csak riasztáskor tölthették fel - különben megfagyott volna a víz a 2400 literes puttonyban. De feltölteni 15 percbe telt a régi, szűk keresztmetszetű csatlakozókkal, ezért beépítettek egy nagyteljesítményű harmadikat is. Így már 3 perc alatt fel tudják tölteni a tartályt, és már nem kell azon gondolkodniuk, hogy mire megtelik, akkor érdemes-e még elindulniuk. Az MAN 450 HA TLF 16 típusú autó 6 literes motorja eredetileg 180 lóerős, ez hajtja meg a tűzoltófecskendőt, és mozgatja a 10 tonnás autót is.
A tápiószecsőiek W50L típusú Ifája sincs sokkal jobb helyzetben: az 1976-os építésű autó új korában tudott 123 lóerőt leadni a 6500 köbcentis motorból, ma már senki se tudja, hogy fel tudna-e gyorsulni hetvenre. Az egyesület tagjai azonban szeretik, és örülnek neki, hogy egyáltalán van mivel menteniük.
A házigazda sülysápiak szintén veteránkorú autóval jöttek: az ő Mercedesük 31 éves, a többiekhez képest fiatal. Ez is lehetne már veterán, de ők maguk építették be a víztartályt, a légzőkészülékek és más mentőszerek tartóját, a veteránminősítéshez ezeket mind ki kéne szedni, és eredeti darabokkal pótolni. Ezt már csak azért sem szeretnék, mert a legújabb szabályok szerint minden ezsközt, amit a mentéshez használnak, be kell vizsgáltatniuk az Országos Katasztrófavédelmi Főgigazgatóságnál, súlyos tízezrekért - még azokat az eszközöket is, amiket esetleg ajándékba kaptak szerencsésebb, külföldi egyesületektől. Ők ezt a 608D-t is a saját pénzükből vették, és lábon hozták haza Passauból.
A legbüszkébbek a feszítő-vágó berendezésre. Ezt a berendezést a monori hivatásos tűzoltók adták el egy vasúti baleset után, amikor kiderült, hogy vasúti kocsik szétvágásához ennél erősebb szerszámra van szükség. A sülysápi önkormányzat akkor vette meg és adta ajándékba az egyesületnek. Ez a berendezés kis és közepes méretű autók szétvágására alkalmas, ha a baleset után másképp nem lehet eltávolítani a sérülteket belőle. A nagyobb autóknál, amelyek karosszériája 6-8 rétegből áll az oszlopoknál, már ők is megszenvednek: egy összeroncsolódott Audiból alig lehet kivágni a bentszorultakat.
Mivel az autót teljesen üresen vették, a passaui tűzoltók még tovább használták az eredetileg benne lévő eszközöket. Ahogy a többi egyesület is csak a tagjaik elhivatottságára építhet: a hazai önkéntes tűzoltók állami vagy önkormányzati finanszírozás nélkül, saját lelkesedésükből végzik munkájukat. És ha pénzük engedi, vesznek egy-egy oldtimer tűzoltóautót.
