Malév-bizottság: csak rossz megoldás volt

Nem volt jó megoldás, csak rossz és még rosszabb, amikor a magyar állam 2007-ben eladta a Malévot – lényegében ez derült ki a légitársaság privatizációját vizsgáló parlamenti bizottság szerdai ülésén. A testület Simor András jegybankelnök, a Deloitte tanácsadó akkor vezérigazgatója, Burai-Kovács János a privatizációban közreműködő ügyvédi iroda vezetője mellett tervezte Borisz Abramovics orosz üzletember, a Malévot megvásárló AirBridge egyik tulajdonosa, Leonov Péter volt Malév-vezérigazgató meghallgatását is – írja az Index.

Leonovot várhatóan egy héttel később hallgatják meg, míg Abramovics az ihón esőként közölt levélben azt írta a testületnek: annyira elfoglalt, hogy személyesen egyetlen időpont sem alkalmas neki, hogy Budapestre jöjjön, de írásban minden kérdésre válaszol. A bizottság úgy döntött: írnak neki, aztán meglátják, mit válaszol (bár elgondolkodtak azon, mi lenne, ha felkeresnék személyesen, „én még úgysem jártam Moszkvában” – mondta az egyik képviselő).

Simor András viszont személyesen számolt be arról a szerinte csekély szerepről, amit a Malév-privatizációban játszott. Mint mondta, az akkor általa vezetett Deloitte-nak két szerződése volt 2006 őszétől az ügyben, de ő 2007 tavaszán távozott a cégtől, és amíg ott is volt, „távoli és korlátos” kapcsolatai voltak a Malév-privatizációval, a bizottság által vizsgált 15 pont többségéről nincs információja. Ezért azt mondta: úgy érzi, hogy jegybankelnöki tiszte miatt hívták a bizottság elé, de reményét fejezte ki, hogy a meghallgatás nem a rá nehezedő politikai nyomásgyakorlás része (Varga István bizottság elnök a feltételezést is visszautasította, hogy a "nagyhatalmú nemzeti bankra" nyomást akarnának gyakorolni).

Simor szavaiból egyébként kiderült: a privatizációs során két opcióból lehetett választani. Az alapforgatókönyv az volt, hogy ha nincs privatizáció, akkor csődbe megy. Mindenki tudta, hogy az AirBridge-nek kevés a nemzetközi légi közlekedési tapasztalata, és az üzleti tervét nagy kockázatúnak tartották, de „a garantált csődnél ez is jobb” – mondta Simor, megjegyezve: „ha úgy tetszik, rossz és még rosszabb között kellett választani”.