Lufthansa és ITA: „a türelmünk nem végtelen”...

Az olasz kormányválság miatt sürgőssé vált a nemzeti légitársaság eladása, de a partnerek a jelek szerint keveset ígérnek. Mit akar majd az új kabinet, pláne, ha a szélsőjobb alakít kormányt?

A mostani koalíciós kormány bukása következtében, a szeptemberre előrehozott választásokkal Mario Draghi számára lezárul a kormányzati ciklus, de a miniszterelnök, aki gyakorlatilag végig vezényelte az olasz társaság visszaállamosítását és felkészítését az újabb privatizációra, most tíz napon belül dűlőre akarja vinni a dolgot, tehát gyakorlatilag a most következő héten kellene meghozni a döntést, melyik ajánlattevő kapja meg a lehetőséget az ITA megvásárlására.

Ami miatt a legtöbben szkeptikusak az ügyben, az az, hogy ennek a döntésnek a korábbi ígéretek szerint már júliusban meg kellett volna születnie, persze ez a sokadik határidő az Alitalia–ITA történetben, amit nem sikerül betartani. Azonban a mostani csúszás oka hírek szerint az, hogy egyik jelentkező sem nyújtott be a kormány számára megfelelő ajánlatot, magyarán Róma magasabb árat szeretne, mint amit a leendő partnerek ígérnek, és kérdés, sikerül-e jobb feltételeket kicsikarnia a kormánynak a rövid idő alatt.

A Lufthansa–MSC, illetve a másik rivális csoport, az Air France/KLM–Delta Certares a jelenleg a kormány által birtokolt nyolcvan százaléknyi tulajdonrészt szerezné meg, de Carsten Spohr Lufthansa vezér gyakorlatilag azzal fenyegette meg az olaszokat, hogy ha nem hoznak belátható időn belül döntést, esetleg ki is szállnának a versenyből: „A türelmünk nem végtelen” – nyilatkozta.

Ehhez képest Draghi egy másik fenyegetést is kénytelen volt zsebre vágni az olasz politika oldaláról: a Fratelli d’Italia (Olaszország testvérei) nevű szélsőjobb párt vezetője, Giorgia Meloni, aki egyáltalán nem esélytelenül próbálja átvenni a miniszterelnöki hatalmat, kilátásba helyezte, hogy „az elsietett döntéseket” felül fogják vizsgálni. Arra is utalt, hogy meg kellene változtatni az állam jelenlétét a társaságban, ami gyaníthatóan azt jelenti, hogy kisebb százalékot adnának el az állami tulajdonból, és/vagy megerősítenék az olaszok beleszólását a társaság döntéseibe.

Kérdés, hogy ez a nyilatkozat, amely az esetleges sikeres privatizációs döntés ellenére fenntartja a bizonytalanságot, hogyan befolyásolja a javaslattevőket, nem okozzák-e az előrehozott választások tehát újra a folyamat elakadását. Nem ez lenne az első eset, amikor kifejezetten politikai megfontolások és ambíciók miatt nem sikerül a lépés, volt, amikor épp a Lufthansa egy korábbi privatizációs ajánlatakor szólt bele egyfelől a szakszervezetek tiltakozása, másfelől a pártok nemzeti önérzete az Alitalia megmentésébe.

Mindeközben az ITA tovább építkezik, a napokban indította be harmadik járatát a Róma–Buenos Aires és –Los Angeles után São Paulóba. A társaság immár öt A350-900-as nagy hatótávolságú, lízingelt szélestörzsűt repültet, hamarosan beérkezik a hatodik, illetve ezen túl még tízre van közvetlen szerződése az Airbusszal. Az örökölt „classic” A330-sok helyett neók érkeznek majd. A keskenytörzsű flotta egyik vezető típusa a 320-as és 321-es neo-k mellett az egyre népszerűbb, kanadai eredetű, modern regionális A220-as lesz rövidebb és hosszabb változatában.