Kukacbombázók hajnala

Ötven éve kuriózumnak számított, ma már mindenki számára ismert repülőtevékenység, sőt, már becenevet is kapott a mezőgazdasági repülő: „kukacbombázó". A korabeli beszámoló sok mindent említ, ami ma is jellemző erre az aviatikai formára, például a kis magasság veszélye, a gépek és személyzetek erős terhelése. Akkoriban nem számíthattak például arra, milyen fontos lesz a mezőgazdaságban a helikopter. És persze a téeszek és állami gazdaságok korában azt sem tudta senki, hogy jön majd egy rendszerváltás, eljön a kis táblák világa, a nagy Repülőgépes Szolgálat hamar szétesik, a szocialista technika pedig csak pokoli drágán üzemeltethető a drága kőolaj évtizedeiben.

Mezőgazdasági repülőbemutató Ecsegfalván

A Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Repülő-gépes Csoportja június 8-án Ecsegfalván nagyszabású szakmai repülőbemutatót tartott a Nagykunsági Állami Gazdaság egyik üzemegységében.

A bemutatón megjelentek a Földművelésügyi Minisztérium képviselői, a Légügyi Főigazgatóság, valamint a Légirendészeti Kapitányság szakemberei, állami gazdaságok vezetői és az RNÁ hajózó személyzete, repülőgép technikusai.

A kora reggeli órákban a repülőtér üzemeltetésére alkalmas hely már kijelölve, zászlókkal, leszállójelekkel, szegély-jelzőkkel volt ellátva. A résztvevők meghallgatták Barócsi Tibornak, az RNÁ vezetőpilótájának megnyitó, üdvözlő szavait.

„... hazánkban a mai napig is újnak számít a mezőgazdasági repülés, noha 1955-től már foglalkozunk vele. A felettes hatóságok, repülőszakemberek még nem tudtak tökéletes képet kapni arról, hogy milyen körülmények között, milyen formában hajtják végre beosztottjaink ezt a nem éppen könnyű feladatot. A mezőgazdasági repülés többnyire a földközelben játszódik le 1 métertől 50 méter magasságig. Ez a kis magasság fokozottabb figyelmet, nagyobb követelményt támaszt pilótáink elé, mint más szakterületeken. A művelendő táblákat keresztülszegő, repülőterek környékén található magasfeszültségű, távíró- és telefonhuzalok tekintélyes veszélyt rejtenek magukban.

A harmadik lényeges követelmény a kis magasságban történő fordulózás, biztonságos mozgás, a kormányszervek harmonikus működtetése. Jóllehet a repülőbiztonság céljait szolgáló utasítások 50 méteres magasságot írnak elő a mezőgazdasági repülők számára, de ez a magasság még egymagában nem elegendő a biztonságos repüléshez. Munkavégzés közben állandóan fordulóznia kell a pilótának, standard, vagy váltókörös megoldással. Mind a két forduló esetében, de egyéb elhajlásoknál is feltétlen enyhe bedöntésű fordulót kell végrehajtani. A túldöntött, vagy éles forduló veszélye főleg a nyári hónapok déli óráiban adódhat, amikor is a termikképződés a legintenzívebb, vagyis „dobálós” az idő. Ez a jelenség elegendő ahhoz, hogy egy élesen forduló gépet még jobban bedöntsön, a forduló sugarából és pályájából kimozdítva csúszást idézzen elő. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a repülőgépek öt mázsa maximális hasznos teherrel repülnek.

A tájékoztatás után megkezdődött a mintaüzem „lejátszása”. A gépek rizsföldek fölött dolgoztak, permeteztek. Az egyik gép technikusa a startszolgálatot látta el, ügyelve arra, hogy a repülésre kijelölt munkaterületre idegen személyek, kóborló állatok ne tévedjenek, a pilóták akadály nélkül végezhessék a le- és felszállást. A másik technikus a gépek gurulását irányította a töltő vonalra, közben fürgén átnézte a munka alatt erősen igénybe vett géprészeket, a futóművet, farokrészt, motort.

A repülőgép teljes terheléssel repül egész nap, a futómű, farokrész fokozottabban van igénybe véve, könnyebb a hibalehetőség, törési, repedés, alaki elváltozás, s épp ezért fokozottabb műszaki ellenőrzést is igényel. A mezőgazdasági repülést végző légi és földi személyzetnek univerzális szakembernek kell lennie. A pilótának a repülésen kívül ismernie kell a munkával kapcsolatos agronómiai fogalmakat, intézkedéseket, a földi személyzetnek a biztonságos repülő irányítást, repülésvezetői teendőket.

A jelenlevő szakemberek elismerően nyilatkoztak a harmonikus munka menetéről, a fegyelmezett légi és földi mozgásáról, a brigádok összműködéséről.

Hazánk mezőgazdasági repülése elismert fejlődést mutat. Az utóbbi évek komoly kísérletei arról tanúskodnak, hogy a repülőgép egyre több, sokoldalúbb követelményt tud meg-oldani a mezőgazdaságban.

A szocialista mezőgazdaság megteremtésében, a termelési növekedés elősegítésében komoly helyet kapott és kap a Repülőgépes Növényvédelmi Állomás.

Fekete Béla (A szerző felvételei)

Hová fejlődött és hol tart ma a mezőgazdasági repülés?

Az Iho/repülés fiatalabb olvasói számára lehet, hogy nem sokat mond a következő két mozaikszó: RNÁ és MÉM RSZ. A Repülőgépes Növényvédő Állomás 1959. február 1-én alakult meg abból a célból hogy megszervezze és létrehozza a magyar mezőgazdasági repülést. Kezdetben L-60 Brigadyr, majd az eredeti cikkben is látható PZL101 Gawron típusú repülőgépekkel folytatták a munkát. 1967 után kerültek az RNÁ állományába Z-37 Čmelák típusú repülőgépek. Ugyanebben az évben a mezőgazdaságban végbe ment változások miatt szükség lett egy nagyobb kapacitású repülőgépre, ekkor került bevezetésre az An-2M, vagyis az Ancsa. 1970–ben a Kamov Ka-26-os helikopter is belépett a flottába, a típus fénykorában több, mint 70 ilyen gép dolgozott a földeken. 1974 októberében a szervezetet átalakították. Az új név: Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Repülőgépes Szolgálat, MÉM RSZ. A történelem és rendszerváltás ezt a nagyvállalatot sem kímélte. 1992-ben megszűnt az állami formában végzett mezőgazdasági repülés.

A MÉM RSZ működésének fénykorában megközelítőleg ezer embert foglalkoztatott országszerte. Az ezt követő években a korábban MÉM RSZ-nél dolgozók önálló vállalkozásokat indítottak, és vették át ezt a korábban állami kézben tartott „monopóliumot”. Manapság csaknem félszáz kisvállalkozásban végeznek mezőgazdasági repülést.

Oldalunkon hamarosan részletes összefoglalót olvashatnak a mezőgazdasági repülés mai helyzetéről, nyilatkozik a szakmai szervezet elnöke.