Közlekedési Múzeum, Fortepan szenzációk, 5. rész: Budaörs anno

Ismét a Fortepan és a Közlekedési Múzeum repülésről szóló, nemrég nyilvánosságra hozott képeiből adunk közre néhányat. Sorozatunkban először Rákosmező pionírjairól láthattak príma fotókat, majd az első világháború és aztán a feléledés részeként a sportrepülés dokumentum-értékű felvételei következtek, aztán a magyar óceánrepülés, Asboth és a műegyetemiek furcsa története jelent meg érdekes képekben, egy hete Mátyásföld korszakos gépeit láthattuk, meg magát a repteret, amelyről elég kevés a fennmaradt fotó.

Most folytassuk a következő nemzetközi repülőterünkkel, amely 1937-ben vette át a légiforgalom hazai centrumának szerepét. Budaörs megnyitásának évfordulójáról tavaly emlékezett meg a Goldtimer alapítvány, és mint látni fogjuk, ez a remek csapat a repülőtéren kívül konkrét típusokhoz is kötődik – persze ezt már a Gerle esetében is láthattuk. A modern, alagcsövezett, európai-szintű forgalmi épülettel és remek hangárral elkészült légikikötőnek a megnyitása is nagy repülőesemény volt, ebből is kaphatunk ízelítőt. A frissen elkészült Körépület teljes eredeti szépségében tárul elénk a legelső fotón.

A következő kép a nyitóünnepség grandiózus mivoltáról – és az embereket, nomeg a parkoló autókat látva –, az ugyancsak hatalmas érdeklődésről tanúskodik. A számunkra legérdekesebb természetesen mindama repülőeszköz, amit láthatunk. Az első sorban a MALÉRT három Ju-52-ese, természetesen már az elterjedt hárommotoros változatban. Az előtérben a tragikus sorsú HA-JUA, amely 1941-ben Nagyváradon zuhant le. A hátsó sor is érdekes, az olasz repülőipar akkori polgári csúcsgépei: egy vállszárnyas Caproni és három Savoya Marchetti. De ezek a Savoyák még nem azok az SM-75-ösök, amelyek majd később a magyar légierőben szerepeltek, azokat a reptérnyitás után két évvel szerezte be a közlekedési vállalat, azután kerültek át a szállító alakulathoz, egyikük emlékezetes katasztrófája a magyar ejtőernyős katonai ágazat szomorú korai mozzanata volt.

A következő képen talán a nagyrészt takarásban lévő gép az érdekesebb: előtérben egy Ju-52-es, a háttérben viszont a légierő egyik korai bombázó típusa, a Junkers Ju-86-os. Egyébként ez is utasszállító és postagépként kezdte karrierjét, nálunk komoly számban és magyar WM-motorokkal használták a katonák, de a II. világháborúnak csak az első szakaszában számított igazán potens platformnak, ahogy ezt manapság mondani szokták.

Messerek sora a megnyitón, a német légierő képviseletében. A magyar légierő 1942-től repült a Bf-109-essel, amely különböző változataiban végig a világégés idején meghatározó típusa volt a légiháborúknak, de már 1936-ban a spanyol polgárháborúban is bemutatkozott, és 45 után is volt harci bevetése, például az izraeli függetlenségi háborúban a cseh gyártmányú Avia-verziókat repülték a zsidó pilóták.

Nem tudom, hogy a következő kép is a megnyitón készült-e, az biztos, hogy ez is egy impozáns sor: a háború közeledtével hatalmas erőfeszítések történtek egy új pilótanemzedék felnevelésére, ennek volt egyik elnyűhetetlen gépe a Bücker Bü-131-es Jungmann.

Az új pilótanemzedék… nem lehet nem betenni kollekciónkba ezt a következő fura csoportképet is. Tobak Tibor, az egykori legendás Puma század pilótája írta meg repülő neveltetésének történetéről, hogy ez a furcsa, szögekkel kivert légcsavar milyen fontos eszköze volt a budaörsi növendékek életének, illetve annak a pedagógiának, amely jó úton akarta tartani őket. Aki ezzel a vállán-hátán egyszer vagy akár többször körbe kellett, hogy ügesse a repteret, nyilván mélyen elgondolkodott, miért is rótták ki rá feljebbvalói a fenyítésnek ezt a felettébb stílszerű változatát.

Egy ígéretes magyar konstrukció budaörsi fotója: a Nebuló, ez a gép is a Műegyetem köreiben született, tervezője Jancsó Endre, típusneve M-25. Következő variánsa volt ez a kiképzőgép annak az M-24-esnek, amelynek egyik példányát sikerült restaurálásra hazahozni, és most a Magyar Régi Vitorlázórepülők Klubja dolgozik rajta.

Végül Budaörs forgalmi mindennapjairól. A képen egy szépvonalú gép, lengyel lajstromjellel, jellegzetes dupla vezérsíkkal, és a gép körül előkelőségekkel: ez a Lockheed Electra 10 hozta haza Varsóból Csáky István külügyminisztert. Az biztos, hogy a kép 1938 decembere és 1939 szeptembere között készült: az első dátum Csáky külügyminiszterségének kezdete, az utóbbi Lengyelország lerohanásának időpontja. A gép pedig a harmincas évek ragyogó új hullámának terméke, teljesen fémépítésű, P&W Wasp csillagmotorokkal szerelt, az USA társaságai mellett sok más külföldi üzemeltető által is használt típus, gyors és megbízható, Amelia Earhart és navigátora is ezt repülte rejtélyes eltűnésükkel végződő világkörüli útjukon, a sorsuk nyilván nem az Electrán múlott…

Az utolsó kép pedig már egy következő korszaké: A Malév elődje, a Maszovlet Li-2-esei a budaörsi hangárban. Az előtérben lévő gépet épp megfelelő emberi erővel terelik a hangár belsejébe. Az már mai világunk büszkesége, hogy mostanság ugyanennek a hangárnak a lakója (legalábbis a téli javítási időszakban) a magyar polgári repülés eme alaptípusának, sőt, magának a típusnak az egyetlen repülőképes példánya, a Goldtimer HA-LIX-e. A képen látható HA-LID az első öt gép egyikeként 1946-ban érkezett Magyarországra, 1961-ben leselejtezett Malév-gépként bontották szét.

Sorozatunk utolsó részében érdekes fotók következnek a vitorlázórepülés világából, az egykori Farkashegyről, a régi hegyvidéki startokról és egy különös pillanatról, amikor egy közismerten együléses gépen ketten repülnek.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!