Kontrasztok
Mit áldozzunk fel és minek az oltárán? Mennyit ér meg nekünk az utaskényelem, az emberek visszacsábítása a közösségi közlekedésre? Komoly dilemma ez, mi tagadás. Tény, hogy az esélyegyenlőségi normák az uniós projektek komoly részét kell, hogy képezzék, póriasan „ha nem épül SK+55-ös peron és lift, nem adnak pénzt a felújításra egyáltalán”. Adva van továbbá a még leromlottságában is csodálatos vasúti típusépítészet, akár a MÁV-ról, akár a Tiszavidéki Vasútról, akár helyiérdekű vonalakról beszélünk.
A probléma oka itt csak a címben emlegetett kontraszt. Úgy látszik, most is egyfajta típusterv szerint készül minden: egyforma dísz(mű)kő burkolat a magasperonon, egyforma színű (kék) tartóoszlopok az uniformizált perontető alatt, mögöttük pedig a változatos, de mégis harmonikus felvételi épületek országszerte. Bármerre is járunk: Dunántúl vagy Alföld, fővonal vagy vicinális: a közelmúlt felújításai mind ezt a képet tükrözik. Van, ahol a régi felvételi épületnek is „mennie kellett”, van, ahol felújították, és van, ahol a málló vakolat és a betört ablakok szemlélik egykedvűen a felújításokat.
A szerző ilyenkor elgondolkozik: vajon mibe került volna (hozzáállás és pénz kérdése egyaránt), hogy az állomások jellegével egy kicsikét harmonizáló perontetőket készítsenek legalább? Nem feltétlenül az egy időben divatos műnépieskedésre gondolunk, csak hogy a kontraszt ne legyen ilyen erős...
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
