Kompetenciaépítés Magyarországon
A Magyarországon 125 éve jelen lévő, német központú multinacionális vállalat, a Siemens 2011 októberében komoly szervezeti átalakításon ment keresztül. A járműgyártással és közlekedési infrastruktúra-fejlesztéssel foglalkozó üzletágak – több más divízió mellett – a cég infrastruktúra és városok szektorába olvadtak be.
Szokatlanul cseng magyar környezetben az infrastruktúra és városok szektor elnevezés. Milyen vezérelv áll a tavalyi átszervezés és az új szervezeti forma hátterében?
A Siemens nagy lehetőséget lát a városokban. A világ népességének több mint fele városokban él, a világ GDP-jének több mint fele a hétszázötvenezer főt meghaladó lélekszámú városokban keletkezik. Ugyanakkor az energia háromnegyedét is a városok fogyasztják el, és a szén-dioxid-kibocsátás nyolcvban százalékáért is ezek tehetők felelőssé.
Úgy érezzük, hogy a városiasodás a legfontosabb megatrendek közé tartozik, amelyek mentén a jövő társadalma formálódik. Mit értünk megatrend alatt? Olyan folyamatokat, amelyek harminc–negyven éves távlatban befolyásolják a körülöttünk lévő világot. Az urbanizáció mellett az elérhető életkor kitolódása, a klímaváltozás vagy a globalizáció is megatrendnek tekinthető, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Cégünk anyavállalata több mint százhatven éves múltra tekint vissza. Mindig hosszú távon gondolkodik, igyekszik több évtizedes trendeket felrajzolni és ezekhez igazítani stratégiáját. Számtalan fejlesztést hajtunk végre – ezek hosszú távú befektetések, így kiemelt jelentőségű, hogy tisztán lássuk, milyen területeken érdemes ezeket kezdeményezni, megvalósítani.
A szervezeti átalakítások során – pontosan követve az anyaházunknál történteket – négy szektort hoztunk létre. Az ipari az automatizálással, hajtástechnikával, valamint néhány kiválasztott iparággal, mint például az autóiparral vagy a víz- és szennyvízrendszerekkel foglalkozik. Az energiaszektor elsődleges profiljába az energiatermelés, valamint nagyfeszültségű energiaelosztó hálózatok tartoznak. Harmadik szektorunk az egészségügy, és elsősorban az orvosi képalkotó és diagnosztikai berendezésekre fókuszál. Végül, de nem utolsósorban az új szektorunk az infrastruktúra és városok – angolul infrastructure and cities, röviden: IC, amit jómagam irányítok Magyarországon – lett a Siemens globális tevékenységének negyedik oszlopa.
Ennek az oszlopnak mi a profilja?
Az IC szektor a közlekedésen kívül épülettechnikával, épületautomatizálással, kis- és középfeszültségű energiaelosztással és intelligens energiahálózatokkal foglalkozik. A szektoron belül az egyes területek együttműködnek egymással: kis- és középfeszültségű energiaelosztással foglalkozó divíziónk például részt vesz a négyes metró energiaellátó rendszereinek megvalósításában, tűz- és biztonságtechnika területünk pedig az Óbuda–Piliscsaba vonalszakaszon, a közelmúltban elnyert megrendelés megvalósításán fog dolgozni.
A vasúti rendszerek divízió munkatársai elsősorban fővonali és városi tömegközlekedési járművek tervezésével és gyártásával foglalkoznak. A közlekedés és logisztika divízió pedig a vasúti automatikát, az intelligens közlekedési rendszereket, valamint a postai és reptéri logisztikát foglalja magába. A vasúti automatikát kiemelten kezeljük, hiszen a biztosítóberendezések korszerűsítése uniós szinten is elsőbbséget élvez – elég az ETCS-re és a GSM-R-re gondolni. Magyarországon jelenleg a székesfehérvári és esztergomi elővárosi vonalak elektronikus biztosítóberendezésein dolgozunk.
A vasúttal egy divízióba került a postai logisztika. Ebben a szegmensben a budaörsi levél-, illetve csomagválogató rendszereinket hozhatom fel hazai példaként. Jelentős eredményeink vannak a hazai reptéri logisztikában is. Komoly szerepet vállaltunk a budapesti Liszt Ferenc repülőtér 2. termináljának korszerűsítésében: csomagtovábbító konvejorokat, röntgenkapukat és tűzvédelmi rendszereket szállítottunk.
A felsorolt üzleti területek eddig is megvoltak a Siemensen belül, de ezeket most a városok megatrendjét követve egy szektorba vontuk össze. Az izgalmas kérdés számomra az, hogy mivel lesz több az így létrejött infrastruktúra és városok szektor a korábban önállóan működő divíziók összességénél, legyen szó új tevékenységi körökről, munkamódszerekről vagy együttműködési szinergiákról.
Mennyire van átjárhatóság a szektorok tevékenysége között? Műszaki szempontból komoly átfedések lehetnek például az energiatermelés és a városi infrastruktúra között.
Házon belül természetesen gyakran együttműködnek a szektoraink. Egy nagyméretű multinacionális vállalat esetében rengeteg különböző termék és piac között kell összeköttetéseket teremteni. Igyekszünk a szektorainkat azokra a pontokra fókuszálni, ahol a legtöbb és leggyorsabb összeköttetésre van szükség a termékek és a piacok között. Ettől függetlenül meg kell oldanunk, hogy a Siemens összes terméke elérhető legyen az érdekeltségi körünkben lévő összes vevőnknél, valamennyi országban. Gondoljunk egy új metróvonal megépítésére vagy egy új kórház felépítésére, amelyben potenciálisan számos egységünk részt vehet. A Siemens mátrix jellegű szervezettel teszi lehetővé a globális szektorok és a regionális képviseletek szintjén is az átjárhatóságot, a nagy vevők felé pedig kiemelt vevőfelelősök, az account managerek gondoskodnak az egységes fellépésről, hatékony elérhetőségről.
A szervezeti átalakítás érintette a piacszerzési stratégiájukat is?
Így van, igyekszünk konzultatív módon megközelíteni a potenciális piacainkat. Nemcsak egy-egy vevővel, hanem a kormányzat szakmai szervezeteivel, háttérintézményekkel és önkormányzatokkal is igyekszünk konstruktív együttműködést kezdeményezni. A Siemens készített például egy úgynevezett Green City indexet, amely kiváló példa a konzultatív megközelítésünkre. Elsőként felmértük Európa harminc nagyvárosát a szén-dioxid-kibocsátás, az energia kérdésköre, az épülettechnika, a közlekedés, a terület-felhasználás és hulladékkezelés, a légminőség, valamint a környezeti szabályozás szempontjai szerint. Azóta az összes földrész nagyvárosait megvizsgáltuk. Európában Budapest összesítésben a tizenhetedik helyen végzett, de a közlekedés terén például tizedik lett az észt fővárossal holtversenyben.
A Green City indexet egyfajta tanácsadó anyagnak szántuk, amiből láthatják a városvezetők, hogy mely területeken éri meg számukra leginkább fejlesztésekbe fogni.
A járműgyártás üzletágára fókuszálva elmondhatjuk, hogy a Siemens a kétezres évek elején érte el eddigi legkomolyabb sikereit Magyarországon. Ekkor érkeztek a Desiro iker-dízelmotorkocsik, a Taurus villamosmozdonyok és a budapesti Combino villamosok. Azóta viszont kissé megtorpantak a járműeladások terén.
Ilyen az üzleti élet. Időnként nyerünk, időnként nem. A kétezres évek második felében is jelen voltunk, dolgoztunk a tendereken, ajánlatokat adtunk be, de akkor nem mi nyertünk. Előfordult például, hogy volt egy járműtípusunk, ami nem teljesen egyezett meg műszaki vagy gazdaságossági szempontból a vevő igényeivel, nekünk pedig drágább lett volna áttervezni a járművet, mint elállni a tendertől és más területre fókuszálni. De ez egyáltalán nem szegte kedvünket, sőt! A jövőben is részt kívánunk venni a járműtendereken, legyen szó komplett villamosokról, motorvonatokról vagy akár csak alkatrészek, szolgáltatások értékesítéséről. Ez utóbbira példa, hogy az IC+ program keretében készülő vasúti személykocsik alá SF 400 típusú 200 kilométer per óra végsebességre alkalmas, légrugós forgóvázakat szállítunk.
Ráadásul a Siemens sikerét nem egy-egy nagy projekt szavatolja. Több lábon állunk, nagyon odafigyelünk arra, hogy mindig kiegyensúlyozott maradjon a termékportfóliónk.
Hogyan vészelték, vészelik át a gazdasági válság éveit?
A Siemens eredménye nagyon erősen függ az általános gazdasági mutatóktól, éppen azért, mert kifejezetten diverzifikált az üzleti stratégiája. Négy szektorban és több tucat üzleti területen vagyunk aktívak, több százezres a termékportfóliónk, és több ezer magyar vevővel tartjuk a kapcsolatot. Ezért fontos, hogy egy-egy nagy projektet megnyerjünk, de akkor érezzük magunkat igazán jól a magyar piacon, ha jól teljesítenek a gazdaság más szereplői is. Ebből a szempontból hátrány, hogy stagnál a magyar gazdaság, sőt egyes elemzők recesszióval fenyegetnek.
A közlekedésben vegyes a kép. Vannak üzemeltetéssel kapcsolatos munkáink, amelyek stabilak maradtak, hiszen a járműveknek a válság idején is menniük kell. A kevésbé kiszámítható, nagy beruházási projektekre az igény jelenleg is adott, de a végrehajtás rendszerint a finanszírozáson, vagyis tipikusan az uniós támogatásokon áll vagy bukik.
Mi a Siemens és az infrastruktúra és városok szektor jövőképe a magyar piacon?
Hosszú távú terveink vannak Magyarországon. Több mint kétezer munkatársunk van, és a számuk folyamatosan növekszik. Az infrastruktúra és városok szektorban jelenleg 150 kolléga dolgozik, s több mint felük mérnök végzettségű. Ezért kompetenciát építünk. A fennmaradásunknak az a záloga, hogy olyan tudással, tapasztalattal rendelkezzünk itt az országban is, ami kikerülhetetlenné tesz minket. Szürkeállományban pedig szerencsére nincs hiány. Komoly szoftverfejlesztési projektjeink futnak és nemrég új mérnökcsapat jött létre a szélerőművek üzletágában, hogy csak két példát említsek.
Hazai szemszögből véleményem szerint a Siemens legnagyobb értéke az innovatív termékek, megoldások sokasága, és az a know-how, amit Németországból, illetve most már a világ számos pontján létrehozott kompetenciaközpontokból importálunk, ezzel is segítve hazánk fejlődését. De az is fontos része jövőképünknek, hogy olyan partnerkört, beszállítói bázist építünk ki Magyarországon, amit itthoni és külföldi projektjeinknél is hasznosítani tudunk, munkát adva sok ezer magyar dolgozónak.
* * *
A műszaki végzettségű dr. Ludvig László a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte kandidátusi fokozatát. Korábban a Ganz-Hunslet Vasúti Járműgyár Rt.-nél, majd az egykor az ABB, illetve Adtranz cégcsoport tulajdonában lévő dunakeszi járműjavítónál dolgozott. Később a cégcsoport munkatársaként számtalan európai vasúti járműgyárban megfordult, de foglalkozott gyártástechnológiával, automatizálással is. Ötéves külföldi tapasztalatszerzést követően 2004-ben tért vissza Magyarországra, ahol a Siemens hazai leányvállalatánál az ipari automatizálás és az épülettechnika területén tevékenykedett. A cég 2011. októberi átalakítása óta az infrastruktúra és városok szektort vezeti.
A városiasodás megatrendje, Green City index, intelligens közlekedési rendszerek. Többek között ezekről is beszél dr. Ludvig László, a Siemens Zrt. Infrastruktúra és Városok Szektor vezetője.
A Magyarországon 125 éve jelen lévő, német központú multinacionális vállalat, a Siemens 2011 októberében komoly szervezeti átalakításon ment keresztül. A járműgyártással és közlekedési infrastruktúra-fejlesztéssel foglalkozó üzletágak – több más divízió mellett – a cég infrastruktúra és városok szektorába olvadtak be.
Szokatlanul cseng magyar környezetben az infrastruktúra és városok szektor elnevezés. Milyen vezérelv áll a tavalyi átszervezés és az új szervezeti forma hátterében?
A Siemens nagy lehetőséget lát a városokban. A világ népességének több mint fele városokban él, a világ GDP-jének több mint fele a hétszázötvenezer főt meghaladó lélekszámú városokban keletkezik. Ugyanakkor az energia háromnegyedét is a városok fogyasztják el, és a szén-dioxid-kibocsátás nyolcvban százalékáért is ezek tehetők felelőssé.
Úgy érezzük, hogy a városiasodás a legfontosabb megatrendek közé tartozik, amelyek mentén a jövő társadalma formálódik. Mit értünk megatrend alatt? Olyan folyamatokat, amelyek harminc–negyven éves távlatban befolyásolják a körülöttünk lévő világot. Az urbanizáció mellett az elérhető életkor kitolódása, a klímaváltozás vagy a globalizáció is megatrendnek tekinthető, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
A magyarországi Siemens Zrt. anyavállalata, a Siemens AG több mint százhatven éves múltra tekint vissza. Mindig hosszú távon gondolkodik, igyekszik több évtizedes trendeket felrajzolni és ezekhez igazítani stratégiáját. Számtalan fejlesztést hajtunk végre – ezek hosszú távú befektetések, így kiemelt jelentőségű, hogy tisztán lássuk, milyen területeken érdemes ezeket kezdeményezni, megvalósítani.
A szervezeti átalakítások során – pontosan követve az anyaházunknál történteket – négy szektort hoztunk létre. Az ipari az automatizálással, hajtástechnikával, valamint néhány kiválasztott iparággal, mint például az autóiparral, vagy a víz- és szennyvízrendszerekkel foglalkozik. Az energia szektor elsődleges profiljába az energiatermelés, valamint nagyfeszültségű energia-elosztó hálózatok tartoznak. Harmadik szektorunk az egészségügy, és elsősorban az orvosi képalkotó és diagnosztikai berendezésekre fókuszál. Végül, de nem utolsó sorban az új szektorunk az infrastruktúra és városok – angolul infrastructure and cities, röviden: IC, amit jómagam irányítok Magyarországon –, lett a Siemens globális tevékenységének negyedik oszlopa.
Ennek az oszlopnak mi a profilja?
Az IC szektor a közlekedésen kívül épülettechnikával, épületautomatizálással, kis- és középfeszültségű energiaelosztással és intelligens energiahálózatokkal foglalkozik. A szektoron belül az egyes területek együttműködnek egymással: kis- és középfeszültségű energiaelosztással foglalkozó divíziónk például részt vesz a négyes metró energiaellátó rendszereinek megvalósításában, tűz- és biztonságtechnika területünk pedig az Óbuda–Piliscsaba vonalszakaszon, a közelmúltban elnyert megrendelés megvalósításán fog dolgozni.
A vasúti rendszerek divízió munkatársai elsősorban fővonali és városi tömegközlekedési járművek tervezésével és gyártásával foglalkoznak. A közlekedés és logisztika divízió pedig a vasúti automatikát, az intelligens közlekedési rendszereket, valamint a postai és reptéri logisztikát foglalja magába. A vasúti automatikát kiemelten kezeljük, hiszen a biztosítóberendezések korszerűsítése uniós szinten is elsőbbséget élvez – elég az ETCS-re és a GSM-R-re gondolni. Magyarországon jelenleg a székesfehérvári és esztergomi elővárosi vonalak elektronikus biztosítóberendezésein dolgozunk.
A vasúttal egy divízióba került a postai logisztika, Ebben a szegmensben a budaörsi levél-, illetve csomagválogató rendszereinket hozhatom fel hazai példaként. Jelentős eredményeink vannak a hazai reptéri logisztikában is. Komoly szerepet vállaltunk a budapesti Liszt Ferenc repülőtér 2. termináljának korszerűsítésében: csomagtovábbító konvejorokat, röntgenkapukat és tűzvédelmi rendszereket szállítottunk.
A felsorolt üzleti területek eddig is megvoltak a Siemensen belül, de ezeket most a városok megatrendjét követve egy szektorba vontuk össze. Az izgalmas kérdés számomra az, hogy mivel lesz több az így létrejött infrastruktúra és városok szektor a korábban önállóan működő divíziók összességénél, legyen szó új tevékenységi körökről, munkamódszerekről vagy együttműködési szinergiákról.
Mennyire van átjárhatóság a szektorok tevékenysége között? Műszaki szempontból komoly átfedések lehetnek például az energiatermelés és a városi infrastruktúra között.
Házon belül természetesen gyakran együttműködnek a szektoraink. Egy nagyméretű multinacionális vállalat esetében rengeteg különböző termék és piac között kell összeköttetéseket teremteni. Igyekszünk a szektorainkat azokra a pontokra fókuszálni, ahol a legtöbb és leggyorsabb összeköttetésre van szükség a termékek és a piacok között. Ettől függetlenül meg kell oldanunk, hogy a Siemens összes terméke elérhető legyen az érdekeltségi körünkben lévő összes vevőnknél, valamennyi országban. Gondoljunk egy új metróvonal megépítésére vagy egy új kórház felépítésére, amelyben potenciálisan számos egységünk részt vehet. A Siemens mátrix jellegű szervezettel teszi lehetővé a globális szektorok és a regionális képviseletek szintjén is az átjárhatóságot, a nagy vevők felé pedig kiemelt vevőfelelősök, az account managerek gondoskodnak az egységes fellépésről, hatékony elérhetőségről.
A szervezeti átalakítás érintette a piacszerzési stratégiájukat is?
Így van, igyekszünk konzultatív módon megközelíteni a potenciális piacainkat. Nem csak egy-egy vevővel, hanem a kormányzat szakmai szervezeteivel, háttérintézményekkel és önkormányzatokkal is igyekszünk konstruktív együttműködést kezdeményezni. A Siemens készített például egy úgynevezett Green City indexet, amely kiváló példa a konzultatív megközelítésünkre. Elsőként felmértük Európa harminc nagyvárosát a szén-dioxid-kibocsátás, az energia kérdésköre, az épülettechnika, a közlekedés, a terület-felhasználás és hulladékkezelés, a légminőség, valamint a környezeti szabályozás szempontjai szerint. Azóta az összes földrész nagyvárosait megvizsgáltuk. Európában Budapest összesítésben a tizenhetedik helyen végzett, de a közlekedés terén például tizedik lett az észt fővárossal holtversenyben.
A Green City indexet egyfajta tanácsadó anyagnak szántuk, amiből láthatják a városvezetők, hogy mely területeken éri meg számukra leginkább fejlesztésekbe fogni.
A járműgyártás üzletágára fókuszálva elmondhatjuk, hogy a Siemens a kétezres évek elején érte el eddigi legkomolyabb sikereit Magyarországon. Ekkor érkeztek a Desiro ikerdízelmotorkocsik, a Taurus villamosmozdonyok és a budapesti Combino villamosok. Azóta viszont kissé megtorpantak a járműeladások terén.
Ilyen az üzleti élet. Időnként nyerünk, időnként nem. A kétezres évek második felében is jelen voltunk, dolgoztunk a tendereken, ajánlatokat adtunk be, de akkor nem mi nyertünk. Előfordult például, hogy volt egy járműtípusunk, ami nem teljesen egyezett meg műszaki vagy gazdaságossági szempontból a vevő igényeivel, nekünk pedig drágább lett volna áttervezni a járművet, mint elállni a tendertől és más területre fókuszálni. De ez egyáltalán nem szegte kedvünket, sőt! A jövőben is részt kívánunk venni a járműtendereken, legyen szó komplett villamosokról, motorvonatokról vagy akár csak alkatrészek, szolgáltatások értékesítéséről. Ez utóbbira példa, hogy az IC+ program keretében készülő vasúti személykocsik alá SF 400 típusú 200 km/óra végsebességre alkalmas, légrugós forgóvázakat szállítunk.
Ráadásul a Siemens sikerét nem egy-egy nagy projekt szavatolja. Több lábon állunk, nagyon odafigyelünk arra, hogy mindig kiegyensúlyozott maradjon a termékportfóliónk.
Hogyan vészelték, vészelik át a gazdasági válság éveit?
A Siemens eredménye nagyon erősen függ az általános gazdasági mutatóktól, éppen azért, mert kifejezetten diverzifikált az üzleti stratégiája. Négy szektorban és több tucat üzleti területen vagyunk aktívak, több százezres a termékportfóliónk, és több ezer magyar vevővel tartjuk a kapcsolatot. Ezért fontos, hogy egy-egy nagy projektet megnyerjünk, de akkor érezzük magunkat igazán jól a magyar piacon, ha jól teljesítenek a gazdaság más szereplői is. Ebből a szempontból hátrány, hogy stagnál a magyar gazdaság, sőt egyes elemzők recesszióval fenyegetnek.
A közlekedésben vegyes a kép. Vannak üzemeltetéssel kapcsolatos munkáink, amelyek stabilak maradtak, hiszen a járműveknek a válság idején is menniük kell. A kevésbé kiszámítható, nagy beruházási projektekre az igény jelenleg is adott, de a végrehajtás rendszerint a finanszírozáson, vagyis tipikusan az uniós támogatásokon áll vagy bukik.
Mi a Siemens és az infrastruktúra és városok szektor jövőképe a magyar piacon?
Hosszú távú terveink vannak Magyarországon. Több mint kétezer munkatársunk van, és a számuk folyamatosan növekszik. Az infrastruktúra és városok szektorban jelenleg 150 kolléga dolgozik, s több mint felük mérnök végzettségű. Ezért kompetenciát építünk. A fennmaradásunknak az a záloga, hogy olyan tudással, tapasztalattal rendelkezzünk itt az országban is, ami kikerülhetetlenné tesz minket. Szürkeállományban pedig szerencsére nincs hiány. Komoly szoftverfejlesztési projektjeink futnak és nemrég új mérnök-csapat jött létre a szélerőművek üzletágában, hogy csak két példát említsek.
Hazai szemszögből véleményem szerint a Siemens legnagyobb értéke az innovatív termékek, megoldások sokasága, és az a know-how, amit Németországból, illetve most már a világ számos pontján létrehozott kompetenciaközpontokból importálunk, ezzel is segítve hazánk fejlődését. De az is fontos része jövőképünknek, hogy olyan partnerkört, beszállítói bázist építünk ki Magyarországon, amit itthoni és külföldi projektjeinknél is hasznosítani tudunk, munkát adva sok ezer magyar dolgozónak.
* * *
A műszaki végzettségű dr. Ludvig László a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte kandidátusi fokozatát. Korábban a Ganz-Hunslet Vasúti Járműgyár Rt.-nél, majd az egykor az ABB, illetve Adtranz cégcsoport tulajdonában lévő dunakeszi járműjavítónál dolgozott. Később a cégcsoport munkatársaként számtalan európai vasúti járműgyárban megfordult, de foglalkozott gyártástechnológiával, automatizálással is. Ötéves külföldi tapasztalatszerzést követően 2004-ben tért vissza Magyarországra, ahol a Siemens hazai leányvállalatánál az ipari automatizálás és az épülettechnika területén tevékenykedett. A cég 2011. októberi átalakítása óta az infrastruktúra és városok szektort vezeti.
