Ezt is meg kell csinálni: így takarítják a gabonás kocsikat
Ősszel beindul a gabonadömping, és a teherkocsik szinte szünet nélkül pörögnek a berakó és a rendeltetési állomás között. Visz a vasút ilyenkor mindent: kukoricát, szóját, napraforgómagot, búzát és még rengeteg különféle magot, gabonát. Amíg ugyanazon áru kerül a kocsiba, nincs baj, de ha egy korábban mondjuk kukoricával rakott kocsiba legközelebb például búzát rakodnak, akkor előtte ki kell takarítani a kocsit. A nagyon porzó kukorica miatt ez egy igencsak embert próbáló feladat. A finom por mindenhová lerakódik, tapad ruhára, szájra, szemre.
A gabonás kocsikból a kukoricaport levegős vagy vizes technológiával lehet kitakarítani, a legjobb azonban ennek a keveréke. Sűrített levegő befújásával fel lehet kavarni a lerakódott port, majd a kocsi másik részén elszívással lehet eltávolítani azt. Ha ezt még némi vízpermet bejuttatásával is segítjük, az eredmény jobb lesz. Csak vízzel mosni nem jó, hiszen ez a liszt állagú kukoricapor ilyenkor kásás jellegűre tapad össze, amit aztán se vízzel, se levegővel nem lehet „lecsapatni”, száradás után kézzel kell kikaparni majd kimosni a kocsit utána.
De ha a levegős-vízpermetes módszert választjuk, azzal is van munka bőven. Egy embernek le kell másznia a kocsiba, hogy minden zeg-zugból kifújhassa a port. Ehhez megfelelő védőruházatot, szem- és légzésvédőt is kell viselnie, hogy ne irritálja a por a nyálkahártyákat. Mindez megspéklve még egy leesést gátló, de minimum helyzetbiztosító munkaövvel. És miközben ő a porfelhőben állva egy kézzel azért kapaszkodik, a másikban a nyomás alatt álló sűrített levegős csövet fogja, és fújatja a port, felülről lágy nyári esőket idéző hideg vízpermet hull alá. A feladat végére emberünk ruhája poros, vizes, és a kukoricapor elkezd kásás masszává válni rajta.
A feladat egyébként a maradék rakomány leengedésével kezdődik, ezt épp ezért akna fölött kell végezni. A kocsik alsó ajtajai nyitva maradnak, hogy a kicsapódó vízpermet ne gyűljön össze, szabadon távozhasson. Ha a víz bent maradna, az áru megzsizsikesedne és pocsékba menne több tíz köbméter gabona. Épp ezért a folyamat legvégén még átszellőztetik, átmelegítik a kocsit.
De ott tartottunk, hogy a maradék leengedése után fel kell menni a kocsi tetejére. Tehát nem lehet a kocsi felsővezetékkel ellátott vágányon, de a legjobb, ha a szomszédos vágányok felett sincs drót. Ki kell nyitni a felső ajtókat, ami nem mindig könnyű. A rakodók néha mellézárják a zárat, és ekkor izomból, mondjuk rálépve nyomják le a kallantyút. Ilyenkor néha csak feszítővassal, kalapáccsal nyitható az ajtó, de olyan is előfordul, hogy a zárat teljesen tönkreteszik. Ekkor persze az egész ajtót cserélni kell, amihez már darura is szükség van.
Az alsó és felső ajtók kinyitása után lehet leereszkedni a gondolába, szigorúan csak a megfelelő védőruházatban, leesés elleni védelemmel ellátva. Egy kocsi gondolája több, jellemzően 2–4 rekeszre van osztva. A rekeszekbe általában létra vezet le, de néha nem. Ilyenkor a „bebújósnak” a biztosításában bízva a keresztmerevítőkön kell lemásznia. Vagy ha eléggé kicsi és hajlékony, felmászhat az alsó ajtón keresztül is. Ha bejutott, akkor fixen megtámaszkodik, és jöhet a már említett vízpermetes, levegős fúvás-szívás. A por kitakarítása után a vizet is el kell távolítani, ehhez továbbra is sűrített levegőt, valamint a Nap hőjét használják fel. Bizonyára mindenki el tudja képzelni, hogy mennyire meleg tud lenni egy ilyen „acéldoboz” belsejében.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!