Királypuccs, és repülőgépe: nem volt eltérítés!

Az elmúlt napokban még tévéműsor is foglalkozott azzal a történettel, amit portálunk részletesen ismertetett az 1921. október 21-én zajlott nagy repülés, a második királypuccs első mozzanata körülményeiről, IV. Károly és felesége újabb visszatéréséről Magyarországra, a Junkers F-13-assal megtett útról a svájci Dübendorf repülőteréről Dénesfáig. A történet rendszerint úgy bukkan elő a magyar médiavilágban, mint a világtörténelem első gépeltérítése. Portálunk cikke ennél kicsit óvatosabban fogalmazott az esemény 95. évfordulóján: „Gyanítható, hogy a pilóta, és talán maga a társaság is tudhatott arról, hogy a repülésnek mi az igazi úti célja, mindenesetre arról, hogy eltérítés volt-e a történés lényege, olykor most is vitatkoznak a szakértők.”

Nos, nincs vita: nem volt gépeltérítés, géprablás, nem kényszerített senki senkit sehová, a gép oda indult, ahová érkezett. A romantikus beállításból csak annyi igaz, hogy a svájci Ad Astra légitársaság nem tudott az útról, de mint az alábbiakban kiderül, a gép még nem is a cég, hanem még a gyártó Junkers tulajdona volt. Dr. Moys Péter, egykori légiforgalmi irányító és légijogász, a Magyar Polgári Repülésért Érdemérem kitüntetettje, szerkesztőségünknek megküldte a Magyar Repüléstörténeti Társaság 2006-ban tartott konferenciájának kiadványát, amelyben ő foglalta össze a repülés történetét.

Amit előzményként elmondott: a gép úgy került Dübendorfba, hogy a svájci Ad Astra légitársaság meg kívánta vásárolni a korában legmodernebb, teljesen fémépítésű utasszállítót, és a Junkers gyár pilótája és szerelője, a bajor Zimmermann volt százados át is repülte a gyárból az F-13-ast, azonban a légitársaságnak nem állt rendelkezésére a gép megvásárlásához, átvételéhez szükséges összeg, ezért csak használati joga volt a gépre.

A Junkers tehát a reptéren vesztegelt, miközben az újabb visszatérésre készülő király és a kíséretének tagjai világosan látták, hogy a sikeres és meglepetésszerű magyarországi megjelenéshez csakis a repülőgép a megfelelő eszköz: sem vonaton, sem autón nem tudnak átjutni a svájci határon, amelynek átlépését a svájciak tiltották, ugyancsak nem engedték volna át Habsburg Károlyt Ausztrián keresztül utazni, és természetesen a magyar határon is feltartóztatták volna a párt. A veszteglő gép viszont alkalmas volt a feladatra, a részleteket Károly kísérője, Boroviczény Aladár huszár főhadnagy beszélte meg Zimmermann-nal, két repülőtiszt, Fekete Eörs Oszkár és Alexay András készült még az útra majd szállt fel a királyi párral.

Zimmermann, Boroviczény könyve szerint, azzal a feltétellel vállalta az utat, hogy a repülőgép árát és a légitársaságnak szánt kártalanítási összeget, ötvenezer svájci frankot egy németországi bankban letétbe helyezik, és ezt az összeget személyesen neki kell majd az út után kiadni, ő gondoskodik arról, hogy mind a Junkers, mind az Ad Astra megkapja a neki járó pénzt.

A repülésre délig várni kellett, előtte még nem szállt fel a köd a hegyekben, ha viszont később startolnak, akkor nem érnek napnyugta előtt Magyarországra. A leszállás helyét, a Szombathely közelében lévő Dénesfát Alexay jól ismerte, hiszen korábban a szombathelyi repülőtér parancsnoka volt.

Csomagot, méghozzá egy apró „kézipoggyászt” csak az uralkodó vihetett magával, hogy elég legyen az üzemanyag és elég gyorsan repülhessenek. Károly és felesége a hátsó üléseken foglalt helyet, előttük Boroviczény és Alexay, a nyitott pilótafülkében volt Zimmermann és Fekete százados. A felszállás 12.14-kor történt, a gép először a repülőtér felett emelkedett, majd a Bodeni-tó felé kapaszkodott tovább 3500 méterre, ezt a magasságot tartotta végig, kivéve azokat a kellemetlen perceket, amikor a gép motorja leállt és a gép 1500 méterig süllyedt, mire újra tudták indítani.

Linzig volt részletes térképük, onnan a Duna vonala szerint haladtak. Délután négy óra tíz perckor érték el a Fertő-tónál a határt, majd hatszáz méterre süllyedtek, először egy mezőn landoltak, majd amikor az ott lévőktől útbaigazítást kaptak, még négy-öt percig repültek tovább a végleges leszállásig Dénesfa mellett, a Cziráky-majornál.

Eddig a történet légi része, amely a jelek szerint, egyben az akció legsikeresebb szakasza volt. A királyi pár a tisztek kíséretében másnap tovább indult, harmadnap azonban a puccsot már gyakorlatilag leverték a kormányhű erők. Zimmermann visszatérhetett, Dr. Moys Péter közlése szerint a megállapodásnak megfelelően felvette a pénzt, és kifizette mind a légitársaságot, mind a Junkerst.

A gép pedig itt maradt, és mint ezt sokszor leírtuk, ma a Közlekedési Múzeum féltve őrzött ritka kincse, egyelőre a Kőbányai úti raktárban, a Petőfi-csarnok többi gépével együtt.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!