Keserű pilótaperformansz Indiából

Máshol sem fenékig tejfel a pilóták élete: az interneten világszerte komoly sikert arat egy furcsa rap-produkció, amelyet az Air India egyik első tisztje ad elő, és amelyben saját és társasága sanyarú helyzetét verseli el megfelelő zenei aláfestéssel, jól érzékelhető kellemes indiai motívumokkal, amelyekben egyfajta pentaton rapszódia találkozik a digitális tabla-szólamokkal. De számunkra nyilván nem a zenei oldal az érdekes.

Amiről a jó kiállású ismeretlen másodpilóta beszámol: öt hónapja alig repül, nem kap fizetést, a társaságot valakik tönkretették. Az egész felvétel azzal kezdődik, hogy az első tiszt láthatóan útra készül, veszi az egyenruhát, de kapja a telefonhívást, hogy lefújták a járatát. Nyilván sokadszor.

Ezután lazítja meg a nyakkendőjét, és fakad dalra vagy inkább rap-re, és sorolja a bajokat. Miféle pilóta vagyok én, ha sosem repülhetek, teszi fel az evidens kérdést, aztán pedig a szakszervezetét hiányolja, és arra figyelmezteti a főnökségét, hogy ez nem a légierő. Csődbementem, kifogyott a pénzem, elvesztettem a reményemet, sorolja tovább, ne engem büntessetek, hanem akik kikészítették a társaságomat, majd kissé durván kiszól azokra, akik örökké a társaságnál dolgoznak és az istennek sem hajlandók nyugdíjba menni, és hogy még inkább egyértelmű legyen a generációs probléma, nem túl hízelgő mód emlegeti a „nagynéniket”, a hatvan éven felül légiutaskísérő hölgyeket. Nem akarok otthon ülni, repülni akarok, ha nem foghatom meg a botom abba bele is halok, szavalja a fiatalember, szabadítsatok ki ebből a sz…ból, teszi hozzá, amire a repülő társadalom válasza, hogy ha ez a fiatalember tényleg az Air India másodpilótája, akkor talán e performansz miatt még inkább belekerülhet, de nyakig.

A fiatalember elmondja, gyűlöli, hogy a táraságáról azt írja a sajtó, hogy bajban van, de gyűlöli a sajtót is ezért, majd kifejti, a pilóták jó munkát végeztek, „ott fent” (értsd: a menedzsment) b..-ták el az egészet és fosztották ki az Air Indiát. A vége felé kiderül ráadásul, hogy ez a fiatalember ama kevés szerencsések egyike, akik a társaság Dreamlinerein repülnek, majd hitet tesz amellett, hogy továbbra is szolgálja az Air Indiát, bár hozzáteszi, hogy egyébként úgysem tudna máshová menni, és ismét eldalolja, hogy a Dreamliner a legcsodálatosabb gép a világon.

Egy kritikusa szerint az első tiszt valóban legalább olyan virtuóz magabiztossággal ügyködik az otthoni zenegépével, mint a 787-es fedélzeti számítógépével. De miután az Air India illetékese úgy nyilatkozott, hogy a fiatalember valóban a társaságnál repül, ezek után a produkcióról sokan úgy vélekednek, hogy ez volt az ismeretlen másodpilóta utolsó akciója, innentől már csak egy repülés várható, ki a cégtől.

A történethez hozzá tartozik, hogy az Air India valóban nagyon súlyos anyagi helyzetbe került, részben a magas üzemanyagárak, részben a túlméretezett menedzsment, részben pedig a Kingfisher kiesése ellenére erős konkurencia miatt. Az állami légitársaság ugyanakkor a problémák jelentős részét próbálja azzal magyarázni, hogy késett a gazdaságos üzemű 787-esek forgalomba állítása, most pedig természetesen a repülési tilalom miatt akar súlyos kompenzációt kicsikarni a Boeingtól.

A kormány legutóbbi ülésén az alkalmazottak fizetésének 10-20 százalékos csökkentéséről döntött, miközben a juttatások valamelyest emelkedni fognak. A társaság ügyeinek vizsgálatára alakított kormánybizottság a bérek és juttatások rendszeres felülvizsgálatát írja elő az Air Indiának. Mint arról az iho/repülés is beszámolt, a légitársaságok nemzetközi szövetsége, a IATA tavaly arra figyelmeztette az indiai kormányt, hogy noha a szubkontinens a világ egyik vezető légiközlekedési piaca lenne, az állami beavatkozás, a repülőtéri illetékek mértéktelen növelése, és eközben az állami légitársaság ugyancsak mértéktelen támogatása erősen gátat szab a fejlődésnek.