Katonák Farnborough-ja, F-35 és meglepetések nélkül – galéria!

Az iho/repülés olvasói végigkövethették az év legnagyobb repülőszalonjának eseményeit – legalábbis ami a leginkább szem előtt lévő piacot, az utasszállítókét illeti. De vajon milyen volt katonai vonalon a felhozatal? Szerzőnk erről számol be.

Európában a repülőkiállításokon mindig köttetnek nagy üzletek a polgári repülőgépek frontján. A két gigász, az Airbus és a Boeing egymásnak feszülve százas nagyságrendekben adja el a keskeny és szélestörzsű személy- és teherszállító repülőgépeket, és a kisebb cégek, a Bombardier, az ATR, az Embraer és a többiek is kötöttek üzleteket.

Katonai üzlet azonban nem nagyon történt. Azt már tudjuk, hogy Európa, amelyet az amerikai minősítő intézetek saját ingatlanlufijuk kipukkanása után leminősítettek (a francia, a német, holland vagy norvég gazdaság gyakorlatilag semmivel sem teljesít rosszabbul, mint a mondjuk 5–8 éve), megszorításokat eszközölt a katonai beszerzések terén. Manapság inkább az a hír, hogy melyik ország csökkenti az Euróvadászok megrendelését, vagy miként lassítják a franciák a Rafale gyártását.

A nagy amerikai megrendelés ellenére is méregdrága F-35 bemutatkozását is hiába várta a szakmai közönség. Az amerikaiak ennek ellenére az eredetivel azonos méretű mock-up-ba ültették, aki kivárta a sorát, vagy VIP kategóriába tartozott, sőt egy 8 gigabyte-os F-35 alakú pendrive-val is gazdagodott az emberfia. Európa két tengerészeténél áll még szolgálatban a Harrier (AV-8). A spanyolok repültek át egyet, hogy bemutatkozzon az F-35-tel, de végül ott árválkodott a betonon.

A vetélytárs Boeing Superhornet a levegőben komoly bemutatót tartott. Ennek ellenére Ausztrálián kívül nincs eladás sem az alap többfeladatú, sem a Silent Hornetként már letisztultabb vonalakkal, fast pack és törzs alatti fegyvertartállyal lopakodóbb változatra sem. A statikon állt még a két Európában állomásozó  USAFE ezred F-15 és F-16 vadászbombázója is. Utóbbihoz kapcsolódó hír, hogy a görög légierő gépeit a brit BAE fogja korszerűsíteni a Fort Worth-i cég helyett.

Az Euróvadászok közül a brit demó repült, bár az olasz programja jóval látványosabb, és egy statikus példány is árválkodott. Gyakorlatilag még mindig a fast póttartályokat, a most bemutatott CAPTOR-E ASEA lokátort és a vektoros hajtóművet ígérik a potenciális vásárlóknak, diszkréten hallgatva arról, hogy a németek szerint az EF2000 fenntartási költsége gyakorlatilag duplája a tervezettnek, és hogy Ausztria pilótái egy részét is elbocsájtja a szolgálatból, hogy néhány példányt üzemeltetni tudjon.

A Dassault hagyományosan nem repült és nem állít ki Farnborough-ban, a SAAB ott volt és kiállított egy életnagyságú makettet valamint egy teljes cockpitot is a Gripen F-ből. A svájci üzlet elvesztése érzékeny csípés, de „csak” 22 gép, ami inkább presztízs, mint nagy veszteség, ha a brazil üzlet akár 100 gép felett összejön. Lesz kétüléses változat, valamint elvetették a szuper LCD ötletét, amilyen az F-35-nél van, elég a három nagyfelbontású képernyő. A svédek filozófiája amúgy is az, hogy ami jó és megfelelő, azt nem kell cserélni. Viszont bejelentették, hogy befejeződött a Meteor integrációja, ami számomra nagyon furcsa fegyver. A kisméretű Griffhez, bár az új Selex ES Raven ES-05 AESA lokátora az eddig is kiváló doppler-impulzus radarnál is jobb felderítő és támadó képességet feltételez, a Meteor nagyon nagy rakéta. Tehát nagy a radarreflexió is, ami éppen a Griff kisebb méretéből adódó előnyös tulajdonságát anulálja. Igaz, a Meteor szinte végig manőverezik, amig a többi közepes és nagy-hatótávolságú rakétáról nem írható le, ott a hajtómű viszonylag gyors kiégése után „béna kacsa” a fegyver.

Ebben az évben kínai, pakisztáni vagy orosz gépek nem voltak, a MiG-35-öt és a Szu-35-öt (a Jak-130 és KA-52 harci helikopterrel együtt) a brit kormánytisztviselők nem engedték be az országba. Az orosz küldöttség tagjai között ugyanis kormánytagok is voltak, és az ukrajnai válságért Oroszországot teszi felelőssé az angol–amerikai politika, így büntetőszankciójuk egyik kis részletével álltunk szemben Farnborough-ban. Arról persze nem ír a sajtó, hogy az orosz repülőipar nélkül sem az Airbus sem a Boeing polgári repülőgépeit nem tudnák gyártani, mert a nyersanyag és félkész anyagok közül sokat onnan szereznek be.

A gyakorlógépek sorában a régi brit Hawk már nem nagyon rúg labdába, viszont az olaszok az M346 Master alatt beindították az M345 vonalat, amely olcsóbb, és gyakorlatilag sikertelen típus. Új húzás, hogy 2016-tól a PAN339 helyett a Frecce Tricolori bemutatócsapatukat átképzik az új típusra, amely reptechnikailag nem egy előrelépés, műszerzettsége pedig attól függ, hogy ki mit kér a gépbe, de a 345-ös nem Master-felszereltségű gyakorló.

Nagy kérdés, hogy a Beechcraft-Textron Scorpion mire lesz képes. A három-három felfüggesztőponton impresszíven néztek ki a fegyvermakettek, de mi lesz ténylegesen integrálva? Légi utántöltés nincs, az egyenes szárnyak pedig hangalatti, maximum transzszónikus tartományt feltételeznek. Az, hogy Svájcnak a Gripen helyett felajánlották, a vicc kategóriája, mivel egyetlen utasszállító gépet sem lehet vele elfogni, ugyanis sebessége azonos, vagy kisebb a sugárhajtású gépekénél. Páncélozás, önzáró üzemanyagtartályok, ellentevékenység rendszerek – kérdőjelek tömkelege.

Ha már gyakorló gépeknél tartunk, a Draken cég büszkén mutogatta huszonkét L-159 ALCA, kilenc MB339, féltucat A4 Skyhawk és tucatnyi különféle MiG-21 modifikációból álló flottáját. Valakik a tengerentúlon is kitalálták, hogy a légierő gyakorlására civil kontraktorok alkalmazása olcsóbbá teszi a kiképzést... Vagy drágább, de néhány bankszámlaszámon megnövekszik a pénz, ezt majd az élet eldönti.

Az L-159 mellett a csehek az L-169-est és az újragondolt kompozitszárnyas, digitális műszerfalas L-39NG koncepciót kínálták. Egy a probléma: ismét amerikai a hajtómű, tehát a világ egy része, amely vevő lenne rá, akár az elődjére, az amerikai hajtómű miatt ezt sem veheti meg. Nem igaz, hogy nincs olyan európai, vagy orosz gázturbina, amivel hasonló teljesítményt lehetne elérni, és akkor ismét irány az exportpiac.  De úgy látszik, a csehek jobban tudják.

Helikopterek területén a MH-60 Blackhawkot állították ki az amerikaiak, viszont az Augusta-Westland teljes palettája ott volt, köztük az A-139, amelyen fél éve még majdnem ék alakú felségjel tündökölt volna.

A fegyverzet és elektronika területén rengeteg a cég, rengeteg a fejlesztés. Okos, smart bombakittek, új kísérleti vagy még makett légiharc rakéták és sok kis cég.

Farnborough hozta a színvonalat, csak már alaposabban kell keresni az újdonságokat. A közel-keleti államok még vehetnek nagyszámú harci gépet, Európa marginális piac, kivéve az F-35 számára, amely valószínűleg a kezdeti huzavona és műszaki problémák ellenére a XXI. század Falconja, bocsánat Lightning II-je lesz.

Magyar vonatkozású hír, hogy Sáfár Albert tábornok nyilatkozott az egyik, a kiállításon naponta megjelenő lapnak a lézerbombák és a visegrádi négyek légitámogatásával kapcsolatban. A bombák, a ROVER modulok beszerzésén túl semmi újdonságot nem mondott, nem is mondhatott, mivel több, mint 3 milliárd forintot zárolt a magyar kormány a Honvédelmi Minisztérium büdzséjéből, tehát magyar helikopter- és szállítógép tenderről talán majd Le Bourget kapcsán lehet beszámolni – 2015-ben.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!