Jön a lopakodó, a szimatoló, mire képesek a szíriaiak?

Mire készül és milyen eszközökkel hajtana végre a nemzetközi közösség egy esetleges szíriai akciót? A kérdés mostanra a jelek szerint leszűkíthető arra, hogy mire készül az Egyesült Államok. Ugyan a Szíriával kapcsolatos katonai felvonulás egyik fontos bázisa lehet a RAF ciprusi bázisa, Akrotiri (kellemes hely, itt készülnek a Vörös Nyilak a szezonra), azonban ha lesz akció, azt a jelek szerint egyedül az amerikaiak hajtják végre, a britek maximum annyiban, hogy a bázist a szövetséges rendelkezésére bocsájtják, a londoni törvényhozás ugyanis a jelek szerint behúzta a féket és Barack Obama nem várja meg, amíg az Egyesült Királyság parlamentje is zöld jelzést ad a brit fegyveres erőknek. (A franciák is gyorsan cáfolták, hogy a nagyjavításon épp túlesett és nemrég kifutott hordozójuk részt venne az akcióban.)

Ez magyarázza azt a gyorsaságot, amivel a hivatalos brit közlemények igyekeztek jelezni, hogy a Ciprusra a napokban áttelepített RAF Typhoonok nem vesznek részt Szíria elleni akcióban. A jelenlétüknek amúgy az ad értelmet, hogy a térség, a Földközi-tenger Ciprustól délre fekvő körzete, kezd egy kissé zsúfolt lenni, az amerikai USS Truman mellett erre tart az oroszok egyetlen nehéz hordozója, az Admiral Kuznyecov, és ilyen helyzetben érthető, ha a RAF a legmodernebb és legpotensebb gépeivel erősíti a maga pozícióit, még ha nem is akar részt venni a légicsapásban.

Pedig, tegyük hozzá, az odaküldött gépek nagyon is alkalmasak lennének rá: a RAF egyik vezetője épp a napokban nyilatkozott rendkívül elégedetten a Eurofighterek mostanra (végre) alaposan feljavított képességeiről. A típus ugyanis meglehetősen korlátozott hadrafoghatósággal állt szolgálatba, mostanra azonban éppenséggel a csapásmérő képességeinek, a levegő-föld fegyverzet integrációjának sikere teszi valóban jelentős erejű fegyverré. Vagyis azokat a képességeket sikerült szintre hozni, amelyek egy szíriai akcióban kellenének. Azonban a RAF szerint a Ciprusra küldött köteléket nem földi támadó fegyverzettel, hanem a láthatáron túli légiharcra alkalmas AMRAAM levegő-levegő rakétákkal szerelték.

Jóval több lehet a kapcsolat az esetleges szíriai támadás és két U-2-es amerikai felderítő megjelenése között. A hosszú szárnyú fekete madarak egyikét Andrew Potter fotózta le ugyancsak a ciprusi Akrotiri környékén. A gépek feltehetően az angliai fairfordi bázisról érkeztek, ahol még három hasonló felderítő állomásozik. Az érkezésükről beszámoló The Aviationist megjegyzi, hogy ezeknek a gépeknek a korábbi változatai már többször jártak erre, innen ellenőrizték például a 73-as közel-keleti háború utáni tűzszünetet. Más források szerint az U-2-esek elsősorban a már lezajlott támadások értékeléséhez szolgáltatnának felvételeket, de ugyanilyen célra állítólag pilóta nélküli Global Hawk felderítők is vannak már Cipruson.

A portál szerint a bázison a RAF részéről két Tristar és egy A330 Voyager is állomásozik, ezek mind szállító/tankerek, a Voyager a legújabb Airbus-konstrukció ebben a kategóriában, és ugyancsak ott parkol egy E-3 Sentry légtérellenőrző és repülő harcálláspont.

Néhány nappal korábban az Aviationist egy másik érdekes fotót is közölt, egy E-4B repülő harcálláspontról – a törökországi Incirlik bázison. A gép megjelenése azért kelt komoly érzelmeket a hozzáértőkben, mert ez az a különleges elrendezésű és felszerelésű 747-es, amelynek fedélzetén egy esetleges nukleáris háború esetén is képes túlélni és irányítani az erőket az amerikai vezérkari főnök, a hadügyminiszter és „más döntéshozók”. De hogy ez a gép most miért épp  a törökországi, amúgy amerikaiak által is használt bázison tűnt fel, az eléggé rejtélyes a szakértők szerint is.

Amúgy viszont a hadműveleteket feltehetően nem erről a gépről, hanem az E6-osokról irányítanák, ez a Boeing 707-es valamennyi fegyvernemmel egyszerre tud kommunikálni, még a víz alatt mélyen rejtőzködő tengeralattjárókkal is. A portál szerint ha ezek a gépek megjelennek a térségben, az az igazi jele annak, hogy megkezdődik a csapás.

Egy másik különlegesen felszerelt Boeing 707-es megjelenését is a lehetséges háborúhoz kötik, Málta közelében észlelték légitankolás közben az amerikai légierő úgynevezett szimatolóját: a WC-135C az atmoszférában érzékeli egy esetleges vegyifegyver-akció nyomait, nem beszélve a nukleáris robbanás maradékairól. Egyes feltételezések szerint mehetett akár Japánba, Fukushima környékére is, de akkor miért repült a Közel-Kelet felé?

Hogy magát a gyorsnak és korlázotottnak tervezett csapást hogyan hajtják végre és egyáltalán milyen célpontok ellen, arról persze csak feltételezések olvashatók. A politikusok – többek közt legutóbb Obama  – részéről elhangzott nyilatkozatokból az következik, hogy az amerikaiak óvakodnak bármiféle nagyszabású, hosszú háborús lekötöttséget eredményező beavatkozástól. Tehát a támadás nem fogja magát a szíriai hadsereget általában érinteni, hanem csak olyan kiemelt célpontokat, mint parancsnokságok, hírszerző központok, esetleg légibázisok, és mindenképp célpontnak számítanak a szíriai rakétaegységek.

Egyes vélemények szerint a nyitány, az alacsony észlelhetőségű stratégiai bombázók, B-2A Spiritek feladata lesz, utánuk, ha már a lopakodók felszámolták a légvédelmet, jöhetnek akár a B-1-esek, akár a B-52-esek is, szigorúan csak precíziós fegyverekkel. A B-2-es csupaszárny bombázókat szokás szerint nem telepítik sehová, otthoni bázisukról szállnak fel, több légitankolással szuperhosszú bevetéseket hajtanának végre. A B-1-esek „fellépését” némiképp kétségessé teszi az egyik varia-bombázó nemrég történt balesete. De olvasni olyan véleményeket is, miszerint az egész történet végrehajtható B-1-esek és B-2-esek meg más támadó gépek nélkül is, felszíni hajókról és tengeralattjárókról indított precíziós eszközökkel, úgynevezett cirkálórakétákkal. Érdekes, hogy a Truman F/A-18-as Hornetjeit senki nem sorolja a lehetséges támadók közé, az ő feladatuk inkább a biztosítás lesz, tekintettel például a jelen lévő Kuznyecovra.

Mindehhez érdemes hozzászámolni még egy faktort, Izraelt. Sokan a zsidó államban és azon kívül is azzal számolnak, hogy Asszad ugyanazt a játszmát próbálja meg, ha támadás éri, mint Szaddam Husszein 1991-ben, vagyis nem a támadót, hanem Izraelt veszi célba, hogy a háború globálisan veszélyes kiterjesztésének fenyegetésével válaszoljon. A NATO felőli szövegek is erre utalnak: csakúgy, mint az első Öböl-háború idején, most is előre és eleve önkorlátozásra szólították fel Izraelt.

A különbség annyi, hogy az izraeli légierő már eddig is erősen tevékenykedett Szíria fölött, elsősorban a fegyverszállító konvojokat támadtak, különös tekintettel azokra, amelyek a szíriai kormánycsapatok arzenáljából dél felé, Libanonba próbáltak kis- és középhatótávolságú rakétákat eljuttatni az iráni érdekeltségű Hezbollahnak. Nos 1991-ben Izrael arra készült, Szaddam ballisztikus Scudjai mérges gázokkal fenyegetik a lakosságot; ha a szíriai vegyifegyver-használat igaznak bizonyul, akkor ez a veszély Izrael számára most talán méginkább kézzelfogható.

Az Al Quwwat al-Jawwiyah al Arabiya as-Souriya, és persze nem mellékesen a szír légvédelem, igencsak „legatyásodott” állapotban várja a 4+ generációs amerikai vadászbombázó repülőgépeket, a B-2A Spirit bombázókat és persze az elektronikai hadviselést végző gépeket, távolról irányított repülőgépeket („drónokat”), Tomahawk cirkálórakétákat. Az országot 2011. tavasza óta sújtó polgárháborúban erősen leromlott a légierő állapota: vadász- és támadógépeinek egy részét a felkelők lőtték le, számos helikoptert veszítettek el, és az ország katonai reptereinek egy részét is legalább egyszer elfoglalták és feldúlták a kormányellenes erők.

A szíriai kormány 2013. májusáig fegyverszállítási embargótól szorongatott, polgárháborúban harcoló fegyveres erői nehezen jutnak új fegyverekhez, alkatrészekhez – nem is beszélve új és modern, légvédelmi feladatokra alkalmas vadászgépekről. Erősen kérdéses, hogy a még 2007-ben megrendelt MiG-29M Fulcrum vadászbombázó repülőgépek (24 darab) valaha is leszállnak-e Damaszkuszban vagy más szíriai repülőtéren. Hasonlóan kérdéses a modern Sz-300-as légvédelmi rakétarendszer leszállítása is. Ez folyamatos konfliktust jelent Oroszország, Szíria, Izrael és a nyugati világ között, hiszen egyrészt elméletileg jelentősen megnövelné a szír légvédelem képességeit (ehhez persze a megfelelő kiképzéssel eltöltött hónapok és rendszerbe állító éleslövészetek lennének szükségesek), másrészt sérülékennyé tenné magát a rakétarendszert a szomszédos Izrael elektronikai és hagyományos felderítése, hírszerzése előtt.

Hasonlóan valószínűtlen a Jak-130-as gyakorló és könnyű támadógépek leszállítása is, amelyek azonban légi célok ellen csak korlátozottan lennének alkalmasak eredményes harcot vívni. Igaz, a kormányellenes erők ellen (megfelelő fegyverzet leszállítása esetén, persze) kiválóan megfelelne a sugárhajtóműves, könnyű támadógép.

Kérdés persze, hogy a beharangozott 1-2 napos légitámadási kampánnyal mit akar elérni az Egyesült Államok és szövetségese(i), és mit lehet egyáltalán elérni. Hivatalosan nem cél az Asszad-rezsim megdöntése, az igencsak sokszínű felkelők támogatása, hanem a büntetés, a „vörös vonal” átlépésének egyértelmű jelzése a feladat. Mindenképp illik kiiktatni a légvédelem még működő lokátorait, rakétakilövőit, kommunikációs és parancsnoki központjait, a katonai célú reptereket. Ehhez a szükséges fegyverzet és technológia a rendelkezésre áll. Emlékezzünk, a szomszédos Izrael 2007-ben, még a Szír Légierő és légvédelem érintetlen korszakában hajtott végre sikeres légitámadást a Deir ez-Zor térségében épített, feltételezett nukleáris létesítmény ellen.

A szír vadászgépek hadrafoghatóságának arányát külföldi szakértők 20-25 százalék körülire becsülik. A pilóták képzésére fordítható források erősen elmaradnak az Amerikai Haditengerészet pilótáira jutó forrásoktól: márpedig nem csak a gépeken, hanem az embereken, az alkalmazott taktikákon is múlik egy-egy elfogás sikere. Alkatrész, repült órák és modern fegyverzet nélkül azonban igen kevés az esélye annak, hogy a jelen korszak egyik legmodernebb légierejét sikerülne meghátrálásra kényszeríteni Szíria felett. A légvédelem és a légierő kiiktatását követően már nyugodtabban és a légtér ellenőrzése mellett tudják a katonai és/vagy politikai szempontból kijelölt célok megsemmisítését.

***

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!