Jégreszállt 757-es

Szórványosan magyar portálokon is felbukkant a hír, miszerint az izlandi Loftleidir Icelandic egyik utasszállító gépe sikeresen leszállt az Antarktiszon egy, a Union gleccser közelében kialakított pályán. A látványos landolás mindenképp érdekes téma, hiszen a déli sarkvidék jegén kialakított leszállópályák rendszerint katonai gépeket, vagy civil, de kifejezetten teherszállításra készült gépeket fogadnak.

Nos, amint arról akkor az iho/repülés is beszámolt, néhány évvel ezelőtt már beindult a déli sarkvidéki nyárra tervezett légi kapcsolat civil jettel, méghozzá egy A319-essel. Amikor hírt adtunk róla, akkor a gép az új-zélandi Christchurchből egy beteg tudós kedvéért az igencsak zord téli időszakban is sikeresen leszállt a McMurdo kutatóállomásra, vagyis civil jetek már viszonylag rendszeresen megfordulnak a hatodik kontinensen, de szinte kizárólag kutatóállomások személyzetének ellátására vagy cseréjére.

Az első Boeing 757-es pedig nem az izlandiak gépe volt, hanem az új-zélandi légierő hasonló típusú gépe, amely sikeresen landolt ugyancsak a McMurdo állomás pályáján. Eközben zajlanak a tárgyalások az Air New Zealand légitársasággal is, amely 767-esekkel repülne erre a jeges reptérre, vagyis az lenne az első szélestörzsű utasszállító, amely leszállna a hatodik kontinensen.

Ami az Icelandair csoport tagja, a Loftleidir Icelandic gépének repülését mégis érdekessé teszi, az az, hogy a légitársaság szeretne rendszeres charterjáratokat indítani a Union gleccserhez, tehát nem kutatókat, hanem turistákat szállítana, akik aztán meglátogathatják a Weddel-tenger császárpingvinjeit, felmehetnek a Mount Winsonra, és eljuthatnak magáig a déli pólusig is.

A légitársaság nemrég mutatta be flottájának egyik átalakított 757-esét New Yorkban: a hosszú törzsű gépen a légitársaság szokásos 186 személyes konfigurációja helyett mindössze ötven, ággyá alakítható business-class ülést helyeztek el, felújították a kiszolgáló egységeket, és az utasszállítót egy amerikai utazási irodával együttműködésben luxuskörülmények között végigrepülhető világkörüli utakra ajánlják ki.

A legutóbbi ilyen repülések olyan egzotikus és ritkábban látogatott helyszíneket is érintettek, mint a Húsvét-szigetek, Pápua Új-Guinea és Madagaszkár. A sikeres sarkvidéki leszállás azt jelenti, hamarosan kényelmes utasszállítón is elérhető lesz az Antarktisz, várhatóan évi 4-500 utassal számolnak, akiknek lesz pénzük kifizetni a nem túl olcsó utat.

A Loftleidir négy 757-essel repül, ezek egyikét, egy nagy hatótávolságú ER-változatot alakított át oly módon, hogy három pilóta, egy fedélzeti szerelő, a kiszolgáló személyzet tagjaként pedig egy séf is ott van a fedélzeten. A 757-eseken kívül egyébként a társaság három 737-est és három 767-est üzemeltet.

A sarkvidéki repülés egyébként különleges feladatnak számít mind a gépszemélyzetek, mind az üzemeltetők számára. És nem egyszerűen azért, mert a jégpályán nehezebb a leszállás. Télen a pokolian rossz időjárás, a mínusz 30–40 fokos hideg és az állandóan orkánszerű szél teszi gyakorlatilag lehetetlenné a kiszolgálást, a nyár viszont időnként annyira megolvasztja a leszállópályák jegét, hogy le kell állítani a repüléseket. Az Air New Zealand a hetvenes években sétarepüléseket indított, leszállás nélkül, a szigetországról az Antarktiszra, de 1979-ben egy DC-10-ese a váratlanul megromlott látási viszonyok közepette hegynek ütközött és a gép pusztulása 257 ember halálát okozta, azóta az ilyen repüléseket sem forszírozták.

* * *