Járható út a vasút rehabilitációja

A Balaton térségének kötöttpályás, közösségi közlekedés fejlesztését a 29-es és a 30-as vonalra ráhordó vasútszakaszokra is ki kell terjeszteni. Berki Zoltán javaslatai a Balaton Kiemelt Térség Fejlesztési Program társadalmi egyeztetése keretében.

 A programot koordináló Balatoni Fejlesztési Tanácshoz eljuttatott átirat szerint:

• A Balatonaliga (30-as vonal)–Balatonakarattya (29-es vonal) vasúti összekötést minden szempontból (engedélyeztetési eljárások, költségek, közlekedési szituáció) sokkal hatékonyabb és olcsóbb a Lepsény–Csajág közötti, a 2007 óta használaton kívüli 27-es vonalszakasz helyreállításával megvalósítani, mivel így – zöldmezős beruházásként – csak Csajágnál lehet szükség egy deltavágány kiépítésére Balatonakarattya felé (de ez is megtakarítható egy csajági irányváltással).
  A vonalszakasz felújításához kapcsolódva helyre lehet állítani a 27-es vonal Csajág–Papkeszi (–Hajmáskér) szakaszát is, így megteremthető a Győr–Pannonhalma–Cuha-völgy (műemléki szakasz)–Zirc–Csajág/Balaton északi part, illetve a Lepsény/Balaton déli part kötöttpályás hivatásforgalmi, turisztikai kapcsolat a Balaton keleti medencéje, továbbá a Bakony (plusz Pannonhalma) turisztikai régiók, és persze a Kisalföld (továbbá Bécs, Pozsony) között.
  Természetesen a fentiekhez kapcsolódva maradéktalanul indokolt elvégezni a Győr–Veszprém 11-es vonal felújítását; turisztikai érdek egy új, eplényi megállóval a sí- és bringaréna kiszolgálása, Porva-Csesznek vasútállomás és Csesznek kerékpárúti/sétaúti összekötése (ma ezt csak egy kiránduló családoknak nem vonzó turistaút valósítja meg). Porva-Csesznek állomás kitérőinek helyreállítása nagyobb mozgásteret adna a menetrendszervezéshez, egy szezonális Cuha-völgyi nyitottkocsis (kisvasúti hangulatú) kirándulójárat elindításához, amely a Balaton felől is növelné a híres szurdokvölgy, és a műemlék vonalrész turisztikai vonzerejét.
• Sokszor elhangzik a balatoni turizmus szezonjának meghosszabbításának, a szűk parti sávban jelentkező tömegturizmus „széthúzásának” az igénye a Balaton-felvidék, illetve a somogyi dombvidék felé. Ehhez kapcsolódva elengedhetetlen a Balaton-felvidék turistaútjainak fokozottabb karbantartása (a közelmúltban szűnt meg egy turistaútszakasz a híres Szent György-hegyi bazaltorgonák szomszédságában a balesetveszélyessé vált, elkorhadt lépcsők miatt), a déli parton pedig alapvető a 37-es Balatonkeresztúr–Mesztegnyő–Somogyszob vasútvonal – a szükséges szakaszokon történő – helyreállítása, a személyforgalom (kerékpárszállítás) visszaállítása. Ezzel a kiváló aktív turisztikai programokra alkalmas Boronkai Tájvédelmi Körzet újra a Balaton turisztikai térképére kerülne. Sajnos 2020 óta az itt közlekedett, a nagyvasúthoz csatlakozó Mesztegnyő–Felsőkak kisvasútvonal is sorsára hagyva pusztul.
• A 35-ös Siófok–Kaposvár vasútvonal részbeni, üdvözlendő felújítása mellett foglalkozni kell a Balatonszentgyörgy–Kis-Balaton Látogatóközpont–Sármellék (repülőtér) vasútvonal hasznosításával is. Jelenleg a mintegy kétmilliárd forint értékű beruházás bizarr módon nem érhető el közösségi közlekedéssel, még a 76-os úton lévő, néhány éve felszámoltbuszmegállót sem állították vissza a látogatóközpont megnyitása után, sőt még a közeli, fenékpusztai vasútmegálló is megszűnt, hiába épült onnan kerékpárút a látogatóközpontig.
• A Budapest Pusztaszabolcs (40a) vasútvonal felújításához kapcsolódva – a Budapest–Székesfehérvár vonal tehermentesítése érdekében – szerencsés lenne a 44. számú, Szabadbattyán–Börgönd–Pusztaszabolcs vasútvonal korszerűsítése, villamosítása.
• Kívánatos lenne a megszüntetett Bahart hajóállomások (Balatonakali, Balatonudvari, Csopak, Balatonkenese, Balatonaliga) és a kapcsolódó hajójáratok visszaállítása.

Berki Zoltán térképész, turistatérkép- és turistakalauz-szerkesztő elévülhetetlen érdemeket szerzett a Nagybörzsöny–Szob Erdei Kisvasútért Közalapítvány létrehozásában, Az alapítvány tevékenységének is köszönhető, hogy a Nagybörzsöny–Nagyirtás közötti szakaszon 2002-ben, 2009-ben pedig az újjáépített Szob–Márianosztra vonalrészen is megindul a vasúti forgalom, majd 2016. június 2-án átadták a Nagyirtás–Márianosztra szakaszt. Előterjesztésének következménye, hogy a Cuha-völgyi vasútvonal bezárása ellen tiltakozó civil védnökség fellépése nyomán a Győr–Veszprém vasútvonal a 2013 óta Nemzeti Vagyon része.

Nyitókép: Máthé Zoltán mára túlzás nélkül inkonikussá nemesedett, 2007. március harmadikán, Lepsényben készült felvételén a 27. számú vasútvonalon az utolsó, 39618. számon közlekedett vonattól búcsúzik a jegyvizsgáló.

Nagy Tamás annak idején, a vonal bezárásáról szóló tudósításában a következő, az Indóház 2007. áprilisi kiadásában megjelent sorokat vetette papírra: „Amíg Lepsényben a motor körbejár, a polgármester búcsúztatja el a viszonylatot. Újabb vakuzápor, vajon csökkentik-e a zajt a szappantartók? A raktár szemközt, hisz ez Déli Vasút. Ám teherkocsi egyetlenegy sincs a végtelen vágányhálózaton. Lepsény, Csajág, Hajmáskér, Veszprém-varsány, és más egykor hatalmas vasúti empóriumok egyetlen éjszaka alatt jelentéktelen vonali állomásokká degradálódtak. A hangosbemondó még egyszer eldarálja az érzelemmentes sablonszöveget a szolgáltatóváltásról, aztán egy végtelen kürtszó alatt kihúzunk az állomásról. Visszaúton a vezérállás előtt társalgunk. A bajuszos motorvezető és társai is könnyeikkel küzdenek.

Főkajáron felszállnak a rockerek, Berhidán a tort ülő vasutasok. »Nem volt utas? – replikáz a fiatal kalauzlánynak az éjszaka egyik bölcse. – Az összes mellékvonalon direkt botrányos menetrendet csináltak, hogy sehonnan sehová se lehessen eljutni.« Kádárta felé az emlékek már irreálisakká válnak. A boldog békeidőkben szilaj 424-esek vágtáztak a bakonyi vonalon, méteres volt a hó, de Veszprémben a dízelgigantos Savariára már rendesen csatlakozott. Lassan hinnénk is a szép emlékeket, ha egy kocsirendező fájdalmas panasza nem ébresztene minket a valóra: »Holnap hajnaltól busszal kell járnom Veszprémbe. Milyen világ az, ahol a vasutas buszbérlettel jár szolgálatba?«”