Herkulesek, C-17-esek, ejtőernyősök nagy gyülekezete

Swift Response 21 hadgyakorlat: felszállás Pápán, ugrás Bulgáriában. A rendszerváltás óta talán a legnagyobb szállítógép-sokaság honi repülőtéren.

A NATO Defender - Europe 21 gyakorlatsorozat a Szövetség huszonhat tagország együttműködésével zajlik, 28 ezer katona bevonásával tizenkét ország gyakorló és lőterein március és július között. Májusban öt párhuzamos gyakorlat, köztük a Swift Response (Gyors Válasz) folyik. Az ejtőernyős és légideszant műveletek célja, hogy Észtország, Románia és Bulgária kijelölt repülőtereire hétezer ejtőernyőst és támogató eszközeiket eljuttassák. Északon az amerikai 82-esek harccsoportja Észtországban landolt, délen Romániába a 6. Lengyel ejtőernyős dandár harccsoport hajtott végre ugrást. Magyarországon a Pápai Bázis Repülőtérről (MH PBRT) pedig az amerikaiak egyetlen európai ejtőernyős magasabb egysége, a Vicenzában állomásozó 173. dandár mintegy háromezer katonáját vetették be. A cél a Bulgária Novo Selo-i gyakorlótere közelében lévő két repülőtér volt. Az „Ég Katonái” becenevű dandár harccsoport tüzérsége és felderítői a németországi Grafenwöhrben lévő állomáshelyükről érkeztek hazánkba.

A COVID járvány miatt az egészségügyi előírások nagyon szigorúak voltak. A dandár a bevetést kivéve nem hagyhatta el a repülőteret, valamint már hazánkba utazáshoz is személyenként több COVID tesztelés után juthattak el.

A dandár harccsoportot május 10-én éjjel és 11-én hajnalban, több hullámban, bevetésenként 1100 fős élőerővel és hozzá támogató eszközökkel juttatták célba, a Pápára összevont amerikai és nemzetközi légiszállítási egységek. A USAF és az amerikai Légi Nemzeti Gárdák négy C-17 Globemaster III, két C-130J-30 és négy C-130H Hercules szállító repülőgépét a HAW két C-17-ese támogatta.

Az ejtőernyősök bevetéséhez szükséges az amerikai ejtőernyős szolgálat, az űgynevezett Riggerek munkája is. A szolgálat fő feladata az ejtő- és mentőernyők hajtogatása, valamint az ugrásra előkészülő katonák felszerelésének, elsősorban az ejtőernyőknek az ellenőrzése. Az ismertetőjelük a pólójukon, illetve piros sapkájukon a Rigger jelzés, jelvény.

Napjainkban nagyobb létszámú ejtőernyős bevetésekre elsősorban aszimmetrikus hadviselés idején, illetve teljes légiuralom birtokában lehet számítani, és az ilyen alakulatok fenntartása olyan országnak, mint hazánk, „úri huncutság”. Szóval az ejtőernyős dandárok és magasabb egységek közép és nagyhatalmak alkalmaznak. A tömeges ejtőernyős bevetésekhez nagy létszámú szállító légierő, az ellenséges légvédelem lefogásához pedig sok harci repülőgép szükséges.

A 173. dandár harccsoport szállítására összevont repülőgépek kedden is tevékenykedtek, sőt lajstromszámokat összevetve valószínűleg Romániában is megfordultak. Szerdára a Kenyeri volt repülőterére tervezett teherdobásokat viszont az időjárás meghiúsította. A héten még Pápa környékén láthatják az ott élők és az arra járók az amerikai szállító repülőgépek repülését.

Röviden: a C-17-es négyhajtóműves, „szélestörzsű” szállítógép prototípusa idén lesz harminc éve, hogy először felszállt, fejlesztését pénzügyi és technikai problémák hátráltatták, de végülis a McDonnell Douglas konstrukciója nagyonis bevált, kontinensek közti szállítási feladatoka képes végrehajtani úgy, hogy maximum 80 tonnával a fedélzetén közvetlenül a hadműveleti területen száll le, akár burkolatlan pályákon is. Átmeneti kategóriát képvisel a legnagyobb óriások (C5 Galaxy, An-124-es) és a C-130-asok között. Panama, Irak, Afganisztán, megszámlálhatatlan humanitárius akció – az amerikai gépek szinte mindenhol ott voltak.

A típusból vásárolt Ausztrália, India, Kanada, Katar, Nagy-Britannia és közös üzemeltetéssel a NATO is beszerzett belőle, a pápai Nehéz Szállító Repülőezred három gépét. A viszonylag gazdaságos üzemű, a 757-eseken is használt Pratt & Whitney hajtóművekkel repülő típust a vállalatok fúziója után a Boeing örökölte, az egyetlen igazán komoly negatívuma az ára, példányonként 220–240 millió dollár, ezért is apadtak el a megrendelések, végül az utolsó, 279. C-17-est Katar számára 2015-ben készítették el.

A C-130-as Herkules (Herky) a világ egyik legelterjedtebb szállítógépe, 1954(!) óta jegyzi különleges sikerét a katonai, és egyes altípusai (L-100)  a polgári szállítógépek piacán. Az eltelt évtizedek a töretlen népszerűség és a modernizálások jegyében teltek.

A négy légcsavaros-gázturbinás hajtóművel repülő Lockheed-konstrukció sokoldalúságával is kimagaslik, a szokásos szállítási feladatok mellett (húsz tonna körüli kapacitás négyezer kilométerre) van földi támadó, sítalpas sarkvidéki, tűzoltó, légi utántöltő és számos más változata. A legyártott példányok száma összesen a háromezer felé közelít, ebből több, mint négyszáz a legújabb, J-változat, amely öt kontinensen, tizennyolc országban szolgál.