Havas dízeles

Ennek a képnek az előzményei már nagyon régre nyúlnak vissza. Középiskolás koromban a szünetekben gyakran nézegettünk vasutas képeket, amelyeket a könyvtárban lévő újságokban, könyvekben találtunk. Még a mai napig megvan néhány fekete-fehér fénymásolat, amelyek azokból az időkből származnak. A mai világban ez már kissé túlhaladottnak számít, hiszen az új generáció egy része már akkor leszólja a más képét, ha kicsit pontatlan a színvilága, vagy nem tökéletes a kompozíció. Az én ifjú koromban még nem volt net, így be kellett érnem azzal, ami volt, és régi fényezésű szilis kép fölött is órákig tudtam merengeni – hiába volt megvágott vagy bemozdult – ugyanúgy bele tudtam élni magam, és vágyakoztam a régi szép idők régi szép vasútja után.

Emlékszem egy régi, Nohabokról szóló kiadványra, amit sikerült kölcsönbe megszereznem, aztán valamilyen úton-módon fekete-fehérben lefénymásoltatnom. A minőség ide vagy oda, akkor is a kedvenc olvasmányom és képeskönyvem lett. Ott ragadott meg az egyik kép, amin egy M61-es látható munkában, térdig érő hóban, és a mozdony oldaláról pedig jégcsapok lógtak. Ekkor fogott meg engem igazán a havas dízeles téma. Persze először nem fotósként, csupán képnézőként, képgyűjtőként.

Ami a fotózást illeti, havas képeknél sok mindennek kell összejönnie ahhoz, hogy sikeres legyen az akció. Megfelelő időjárás kell, és persze valahogy oda is kell jutni a téma közelébe. A 2012/13-as tél után március hónap legvégén még mindig adott újabb és újabb lehetőséget az időjárás havas képek készítéséhez. Úgy gondoltam, ha már összejött egy szabadnapom, élni fogok vele. Célpont a 142-es vonal (Nyugati–Lajosmizse) lesz. Igazi, hagyományos fotótúrában gondolkodtam, utazás vonattal, réteges öltözködés, hátizsákban ásványvíz és kifli útravalónak, no meg a fényképezőgép. Természetesen a csörgős vonatok érdekeltek, a motorvonatoknak számomra az MD-k kihullása után már nincs olyan varázsa. Akkoriban munka közben volt rálátásom a 142-es vonal forgalmára, így a csörgős fordák már fejből mentek.

A tervezgetés után hajnalban neki is láttam az útnak, napfelkeltére levonatoztam Inárcsra, majd onnan kigyalogoltam Dabas felé. Az első fotózni való vonatot sokáig vártam, de hiába, mint kiderült, lemondták. A második viszont bónuszként jött, arról nem is tudtam, hogy mozdonyos lesz. Jött és fotóztam is, de valahogy mégsem lett az igazi. Nekem valahogy hiányzott belőle az élet, mozdony körül csak a rideg táj volt, és semmi tartalom. Bár a mozdony oldalán méteres jégcsapok lógtak, akkor sem ez lett életem képe. A hideg ellen réteges öltözködéssel, és állandó sétával, mozgással védekeztem. Így minden fénykép után helyet változtattam. A következő vonat pest felől jött, és bőven volt idő. Visszasétáltam Inárcsra és elindultam Ócsa felé. Gyaloglás közben mindig figyeltem, hol lenne érdemes fotózni, hol van olyan hely, ahol jól mutatna egy havas dízeles. Így jutottam el a következő helyszínig, amire azt mondtam, hogy ez igen! Megterveztem, hogy pontosan hol legyen a vonat, mekkora legyen a háttér, és megkezdtem az előkészületeket. Néhány belógó gazt gyorsan eltávolítottam, de aztán újabb ötletem támadt. Elkezdtem egy kisebb hókupacot gyúrni, amire ha ráállok, nem éri el a gaz a forgóváz vonalát sem. És addig is mozogtam persze, hiába volt hideg és hó, egész nap nem fáztam, mert folyton csináltam valamit. A Csörgőt szokás szerint már jó távolról hallottam, és már a fényképezőgéppel a kezemben alig vártam, hogy a gyönyörű hangot végre a Csörgő látványa is kövesse. És végül ideért hozzám, így készült el ez a felvétel, ahhoz hasonló, amelyeket ifjúkoromban órákon át tudtam nézegetni.

A nap további részében elgyalogoltam Ócsáig majd még tovább Felsőpakony felé, aztán vissza Ócsára, és onnan az utolsó nappali fotózható vonat után hazavonatoztam. Olyan 20 kilométert gyalogoltam aznap, ami túrának talán nem olyan hosszú, de végig hóban vagy nehéz talajon, sok-sok kitérővel, ami miatt a táv talán jóval több és nehezebb volt.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!