Hatvan év szolgálatban: Herky-ünnep
A Georgia állambeli Mariettában egy MC-130J Super Hercules Commando II. nyújtotta a díszletet a világ leghosszabb ideje szolgálatban álló katonai repülőgépének megünnepléséhez. Talán még az ugyancsak ma is repülő B-52-es büszkélkedhet ezzel összehasonlítható életkorral.
De a „Mighty Herky” nemcsak az amerikai légierő alapgépe: szerte a világon közkedvelt, megbecsült típusa a katonáknak, ráadásul nemcsak harci szállító (illetve egyes altípusoknál földi támadó) szerepkörben, hanem mint az a gép, amely bárhol, bármikor felbukkan, ha segítségre szorulnak embertársaink akár egy földrengés, egy szökőár, netán háború okozta humán katasztrófa következtében.
Emlékezetes volt például Európában is a szerepe, amikor a boszniai háború esetén a kiéheztetésre ítélt muzulmán városok lakosságát tartották életben hónapokon át a Frankfurtban felszállt Herculesek (és a német Transallok) ejtőernyővel ledobott élelmiszerrel, mostanság pedig az ISIS által bekerített irakiaknak tudtak esélyt adni a túlélésre.
A „Mighty”-becenévvel ellentétben nem nagy, korántsem a legnagyobb, de kétségkívül a legelterjedtebb és legsokoldalúbban használt típusa ez az aviatikának. Jelenleg zajlik a 2500. példány összeszerelése. A robosztus és erős gép nem igényel szilárd burkolatú pályát, a levegőből is üríthető a raktere. Kedvenc típusa a speciális műveleteket végrehajtó alakulatoknak, elég, ha csak az 1976-ban történt ugandai mentőakciót említjük, amikor egy eltérített Air France-gép utasait és személyzetét mentették ki Entebbe repülőtérről, miközben olykor 35 láb, vagyis alig tíz méter magasan repültek az akció sikere, a meglepetés érdekében az izraeli Herculesek. A 2003-as iraki háború során ugyancsak egy C-130-as rakteréből, a hátsó rámpán át dobták le az amerikaiak először legnagyobb hagyományos, több mint tíz tonnás bombájukat.
Különleges feladatok hosszú sorát teljesítették és teljesítik ezek a gépek, kezdve az anyahajón történő leszállás és indítás kísérletétől a hurrikánok felderítéséig, sőt, a legvadabb viharok magjába való berepülésig. Egy variánsa légi utántöltőként elsősorban forgószárnyas és újabban billenőrotoros gépek hatótávolságát képes alaposan megnövelni.
Kutató-mentő feladatkörben éppúgy használják, mint sítalpas futóművel ellátott változatát sarkvidéki kutatóállomások ellátására. Dolgozik tűzoltóként, miközben azt is sokszor bebizonyította, mennyire megbízható, mennyire képes sérülések, kieső hajtóművek ellenére teljesíteni a feladatát.
Amint erről az iho-hu is megemlékezett, 1954 augusztusában repült az első, „turcsi-orrú”, vagyis radar nélküli példánya, azóta hetven változatát készítették a Lockheednál.
Épült polgári Hercules is L-100-as néven, és nem kizárt, hogy a gyártó ismét belefog egy ilyen variánsba, de már az alaposan modernizált, erősebb hajtóművekkel, hatékonyabb, hattollú légcsavarokkal, digitális pilótafülkével és alaposan átalakított, többfunkciós raktérrel épített J-típus bázisán. Több mint hetven légierő használja szerte a világon, sajnos Magyarország nem élt a lehetőséggel, amikor használt példányokat kaphattunk volna még a kilencvenes években.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
Utazzon velünk!
Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!
