Gépházzaj mindenhol: finomításra vár az EKÁER

Több mint hétszáz résztvevő: fuvarozók, gyártók, logisztikusok gyűltek össze az elektronikus közútiáruforgalom-ellenőrző rendszerrel (EKÁER) kapcsolatos problémák megvitatására Budapesten a Lurdy Házban. Azt már mi is többször említettük: a rendszer azonnali, próbaidő nélküli bevezetése nagy zavart okozott az ellátási láncban, a fórumon elhangzottak szerint eddig még csak a fuvarozók mintegy tizenhat százaléka használja rendszeresen, automatikus bejelentkezéssel a rendszert.

Azon felül, hogy a hamar munka sohasem jó, mi is készteti fejtörésre a szállítmányozókat, raktározókat? Mindenekelőtt a tájékoztatás hiányosságai. Két cég képviselője is feltette a kérdést: ha Magyarországról EU államokon keresztül, intermodális szállítással harmadik országba fuvaroz, meddig, és milyen módon érvényes rá az EKÁER? A válasz természetesen, hogy csak a hazai, illetve innen EU-tagországba irányuló közúti fuvarozásnál, azaz ha például az Alföldről a BILK-be kamion, onnan vonat, majd egy kikötőből hajó viszi a konténert, csak a magyar feladó és a BILK közötti szakaszra vonatkozik az új szabály. A tranzitáruknál pedig – közvetlen átrakáskor és raktározás utáni továbbszállításkor is – új EKÁER-számot kell kérni.

Sajnálatos módon a jogszabályi megfogalmazás sem egyértelmű. Az „és” és a „vagy” kötőszavak a törvény szerint másképp értelmezendők, mint ami alapján a hatóságok felelősségre vonják a szállítókat. Létezik a nem kockázatos termékek kategóriájában a 2,5 tonna tömeg- és/vagy a kétmillió forint értékhatár, amely fölött EKÁER-köteles a szállítás. A jogszabály szerint ezen értékek egyike (például ha nagy értékű, ám könnyű elektronikai eszközökről van szó) elég, ha nem éri el a határt, már nem köteles, a hatósági ellenőrzés azonban az egyik érték megléte esetén már kérheti a számot.

A szállított áruknál is tapasztalható az anomália. A jövedéki termékek (kőolajszármazékok, dohány, alkohol) például mentesek az EKÁER alól, ám ha a kamionra a szeszes ital mellett üdítőt is rakodnak (sok szeszgyár foglalkozik világszerte üdítőitalok gyártásával is), nem a jövedéki termék fölötti mennyiség, hanem a teljes rakomány az EKÁER hatálya alá esik.

Úgyszintén probléma a feladás helyszínén nem mérhető árukra az EKÁER-szám kérése. Az egyik felszólaló példájával élve, ha az erdőben (ahol nincs hídmérleg) kitermelt fát egy vasútállomásig szállítja, természetesen vonatkozik rá a jogszabály, ám a rönkfa szikkadhat, vagy ha esik az eső, megszívhatja magát vízzel, az átrakás helyén mért tömeg gyakran jelentősen eltérhet a nem mérhető, kitermeléskori tömegtől, kénytelen tehát a fuvarozó becsült értéket beírni.

Már itt is vagyunk a könyvelés kényes kérdésénél. A szabályozás szerint a kiszámlázott értéknek azonosnak kell lennie az EKÁER-ben megadott értékkel, azonban ha egy cég – engedéllyel – nem forintban, hanem például euróban számláz, az árfolyamok folyamatos mozgása okozhat fejfájást a bevallások benyújtásánál és egy esetleges NAV-ellenőrzésnél, a rakomány értékét ugyanis mindenképp forintban kell a rendszerbe vinni.

Az adatok esetleges módosítása is finomításra szorul. Bármikor előfordulhat átrakás közben az áru sérülése (nem vihető tovább), vagy a szállítójármű meghibásodása, amikor cserekocsit kell küldenie a fuvarozónak. Ez utóbbira azért létezhet egy halvány reménysugár, a gépjármű rendszámát elvileg elég a fuvarozás megkezdésekor megadni.

A fórum célja ezen hiányosságok feltárása, egy módosító javaslat benyújtásának igénye volt, az azonban továbbra is kérdés, hogy a jogalkotók mennyire nyitottak erre, és hogy az újabb és újabb finomhangolások után mikor lesz végre, ha nem is tökéletes, de ahhoz közelítő, és legfőképp egyértelmű a rendszer?

* * *