Flirt-art

Bár úgy tűnik, mintha továbbra is erős lenne a szépség, lekerekítettség, suhanósság iránti vágy, amely a weboldalaktól kezdve a villanyborotváig mindenhol kifejezésre jut, embertársaink lelkének mélyében búvópatakként csörgedezik, dagadozik és néha gejzírként tör a felszínre az őskáosz felé való vonzódás, a rontás monumentalitásának megélése. Hol vékonykán, alig észrevehető csöppekben, hol vastag sugárban.

Van, aki csak családi házának hátsó kertjében áldoz az összevisszaság, rendetlenség oltárán, a zajvédőfalak megépülése előtt e népi sportág megfigyelésének kiválóan lehetett hódolni az Érden átvezető gigamagas vasúti töltésekről letekintve, az udvari lomlerakatok burjánzását figyelve. Magánügy, mondhatnánk.

Van, aki csak a kutyáját rúgja oldalba, így fejezi ki a rontás iránti vágyát. Pláne magánügy.

És vannak a modern ludditák, korunk géprombolói, akik festékszórót, kapucnit, kámzsát ragadva, jól szervezetten rohanják meg áldozatukat, és állnak bosszút minden bajok okozójának, a gőzgépnek késői utódján. Itt van egy kis döccenő, az önkifejezésből hirtelen közügy lesz, vastagon.

Az eredmény tulajdonképpen nem nevezhető csúnyának, kifejezetten erős az esztétikai értéke, lendület van benne, egyediség, teremtőerő. Fogékonyság a részletek és a kompozíció iránt. Megkockáztatható, hogy nagyobb szellemi teljesítmény ez, mint az első generációs Flirtök ajtajai fölé pingált négyzetmotívumsor. Abban küszködés, izzadtságszagú agyalás, hiába lepergett órák kínja érzékelhető, szemben a festékszóróból kiszabaduló frissességgel, erővel, spontaneitással. A hivatalos dizájner a fasorban sincsen ezekhez a gyerekekhez képest.

És hát a körülmények! Nyugodtan ülni a monitor előtt, próbálgatni a csíkok, négyzetek, lekerekítések, bajszok arányait, árnyalatait. Fűtött iroda melegében elemezgetni, hogy a MÁV-sárga ajtókhoz mekkora oldalfali kék dukál, meddig jöjjön le a tető szürkéje, összefogjuk-e az ablaksávokat sötét árnyalattal, vagy éppen az oldalfal lyuggatottságát hangsúlyozzuk? Lejárt a munkaidőm, vár az asszony is, hazamegyek, a homlokfalat majd megoldom holnap.

Ezzel szemben hideg téli éjszakán, alapanyagunkat zsákban cipelve becserkészni az áldozatot kültelki tárolóvágányokon, vagy motorszín mögött, kutyákat nem felriasztva, vasútőrök elől rejtetten, gyakran felfedezve, űzve, majd ismét visszatérve, előzetes felmérés, dokumentáció nélkül, kompozíciónkat kizárólag fejben megalkotva, elpróbálva, majd előreláthatatlan körülmények között, magas gazban, sötétségben előadva, kockáztatva, hogy az esetleges hibák, bakik, hiányosságok majd csak a másnapi napfényben derülnek ki... Hát ki vállalná ezt?

Más komoly pénzeket áldoz, sznob múzeumokat látogatva, hogy megtekinthesse az „Apró fehér négyzet fekete lepedőn” című műalkotást, nekünk csak jó időben kell kimenni a vasútállomásra! Becsüljük meg egészségtelenül túlfinomult világunkban a közöttünk megbúvó kreativitást!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!