Fények a reptéren: gép, guruló, pálya, dokkoló

Ezt az írást pilóták és légiforgalmi irányítók átugorhatják… végül is nekik az alaptantárgyak között szerepel a repülőtereken látható fények, felfestett jelek és hasonlók ismerete. Habár… Pár évvel ezelőtt készítettünk egy kvízt az Eurocontrolnak, amely azt tesztelte, mennyire ismerik a pilóták és az irányítók ezeket a jeleket. Nos, a kérdéseket végigjátszók több mint fele „megbukott”.

Mindenesetre ez az írás elsősorban azoknak szól, akik utasként, az ablakon kinézve gyönyörködnek a repülőtér látványában, legyen az nappal vagy sötétedés után. Biztos sokszor kérdezték maguktól, hogy mit is jelentenek a fények, a vonalak a gurulóúton és kifutópályán. Most ezekről szeretnék mesélni. A mese nem tér ki minden egyes részletre, inkább csak amolyan szórakoztató áttekintés kíván lenni, ami azért segít majd abban, hogy a legközelebbi úton már kicsit jobban értsük, mit is jelentenek a fények és kusza vonalak, amit az ablakból lát az ember.

Kezdjük a repülőgéppel magával. Jobb szárnyvég: zöld fény, bal szárnyvég: vörös fény, hátul középen fehér fény. Ez utóbbi amúgy lehet a két szárnyvégen is a törzs helyett. Ezek a fények a hajózásban is használt fények átvételét jelentik. Annak idején, mikor valakinek eszébe jutott, hogy jó lenne a repülőgépeket is kivilágítani, a hajókon használt rendszer tűnt a legalkalmasabbnak.

A fények beállítása is hasonló, azaz, ha csak egy fehér fényt látunk, akkor a repülőgép pontosan előttünk repül, ha látjuk a zöldet és a vöröset, velünk szemben jön, és így tovább. A törzs tetején és alján villogó vörös fény az összeütközéseket hivatott megelőzni. A repülőgépnek is van fényszórója, ami segít a földi mozgásban és a végső egyenesen figyelmezteti a pályához a földön közeledő többi repülőgépet és földi járművet a hamarosan oda érő érkezőre. Ezeket a fényszórókat használják arra is, hogy jelezzék, a pálya végén álló repülőgép hamarosan megkezdi a felszállást.

Biztos feltűnt már, hogy egyes géptípusok, mikor közelednek a pályához, bekapcsolnak egy nagy intenzitású fehér villogó fényt is… Ez is az összeütközéseket hivatott megelőzni: mindenki félre az útból, jövünk.

Talán azt hinné az ember, túlzás mindez, de nem az. Európa repülőterein manapság napi átlagban több mint két eset fordul elő, amikor repülőgép vagy földi jármű engedély nélkül kerül a pályára és valós összeütközés veszélyt okoz! Szóval hadd villogjanak azok a fények!

Ne feledkezzünk meg a függőleges vezérsíkon lévő légitársasági jelzést megvilágító fényszórókról sem! Ezek reklámértékét nehéz megsaccolni, de szépnek szépek.

Most akkor várjuk meg, amíg felkel a nap, és nézzünk körül a betonon. A felfestett jelzések a gurulóúton mindig sárgák, a futópályán fehérek. Talán hihetetlen, de nagy ködben volt már olyan, hogy a torony ezt kérdezte az eltévedt pilótától: milyen színűek a felfestett jelzések körülötte? Mikor azt mondta, hogy sárga, a tornyos némileg megnyugodhatott. Az eltévedt gép legalább nem a futópályán volt.

Az előtereken láthatunk más színű csíkokat is… Ezek, hasonlóan ahhoz, ami egyik másik közintézményben szokásos, adott helyre vezetik a repülőgépet, és a torony a gurulási engedélyt egy szín megjelölésével adja meg. De térjünk vissza a gurulóúthoz.

Ahogy közeledünk a futópályához, egy, a gurulóúton keresztbe fektetett létrához hasonló felfestéssel találkozhatunk. Ez az úgynevezett II/III kategóriás várópont. Az induló repülőgépnek itt kell megvárnia a műszeres megközelítést végző érkező gépet, ha a pályához közelebb várakozva zavarná a leszállító rendszer jeleit. A pályához közelebb érve két folyamatos és két szaggatott csík fekszik keresztben a gurulóúton, ez az I. kategóriás várópont.

Itt kell várakozni például akkor, ha egy másik induló gép van a pályán. A várópont jelzés előtt, ahol a guruló gép megáll, piros mezőben általában ott virít a futópálya irányát jelző szám… Megint egy figyelemfelhívó jelzés: vigyázz, futópálya előtt vagy.

A várópont környékén nappal is jól látható az úgynevezett futópálya védő fény, ami a gurulóút két oldalán helyezkedik el és darabonként kettő, felváltva sárgán villogó lámpából áll. Az üzenet világos: ha engedély nélkül tovább mész, nagy baj lehet!

Bár az utas ablakából gyakran nem látható, néha mégis meg lehet pillantani a gurulóúton keresztbe elhelyezett, beépített fénytestekből álló „stop bar”-t. Ezek haragos vörös fénye azt jelenti, mint az úton is: megállj! Bekapcsolt vörös fény esetén semmi körülmények között nem haladhat tovább a repülőgép, kivéve, ha a torony erre utasítást ad és explicit közli, hogy a gép áthaladhat a vörös fényen.

Pár évvel ezelőtt, mikor az a kvíz is készült, szükségünk volt pár másodpercnyi filmanyagra, ami azt mutatja be, hogy egy gép mégis átmegy a tiloson. Sehol senki nem akarta ezt engedélyezni, még az oktató film kedvérét sem. Végül is Prágában sikerült az irányítást meggyőzni, hogy adjanak lehetőséget egy ilyen felvétel elkészítésére. Végül is nem a pálya előtt közvetlenül levő stop-bar használatát engedélyezték, hanem kettővel beljebb levőt használhattunk. Én csak a felvételt láttam, de a pilóták is azt mondták, a hideg rázta őket, ahogy szép lassan rágurultak az amúgy abszolút tiltást jelentő fényekre.

Ahogy kigurulunk a pályára és megfigyeljük, hogy a sárga felfestett jelek fehérre váltanak, az első, ami feltűnik, a zebraszerű küszöb jelzés. Ez jelzi a futópálya leszállásra használható részének a kezdetét. A szám a futópálya mágneses irányából levezett azonosító, ami mellett még állhat az R, az L vagy a C betű. Ezek azt jelzik, hogy két azonos irányú pálya esetén melyik a jobb és melyik a bal oldali. Ha három ilyen pálya van, akkor a C betű jelzi a középsőt. És ha meg több pálya van? Akkor ismétlődnek a jelek… Öt párhuzamos pálya esetén ez így néz ki: 31L, 31C, 31R, 31L, 31R de a C betű lehet a másik két pálya között is. A pálya középvonalát szaggatott vonal jelzi és a tömör téglalap alakú jelek a földetérési zónát mutatják. Ezek a jelek sokszor nehezen láthatók, hiszen itt érnek földet a gépek (ezért hívják földetérési zónának) és a sok gumilerakódás hamar fekete fátylat terít rájuk.

Most járjuk végig ugyanezt az utat sötétedés után vagy rossz látási viszonyok mellett. A gurulóút szegélyfénye kék színű. Régebben, mikor még gurulóút középvonal fények nem léteztek, a pilótafülkében lévő elektronikus térképekről nem is beszélve, gyakran megesett, hogy egy-egy gép eltévedt a hatalmas kék tengerben... A zöld színű, a betonba süllyesztett gurulóút középvonal fények hatalmas segítséget hoztak, különösen ott, ahol a fényeket kézzel vagy automatikusan a gurulási útvonalnak megfelelően kapcsolják.

A futópályát védő és a várópontot jelző fényekkel már megismerkedtünk, nézzük most meg, a futópálya milyen díszítéssel szolgál éjszaka.

A küszöbnél egy sor zöld fény fogad, míg a pálya másik végén egy sor vörös fény figyelmeztet arra, hogy itt bizony már célszerű a levegőben lenni…

A földetérési zóna, a futópálya szegélyfények és a középvonal fényei fehérek és változtatható intenzitásúak. Ezt a toronyból vezérlik, és ahogy közeledik a gép, főleg rossz látási viszonyok között, a fényerőt csökkenteni kell, hogy a pilótákat ne vakítsa el. A pálya végénél az utolsó 600 méteren a szegélyfények lehetnek sárga színűek is.

A középvonal fények a pálya vége előtt 900 méterrel kezdődően 600 méter hosszan váltakozó fehér és vörös színűek, míg az utolsó 300 méteren vörösek. Megint a figyelmeztetés: húzzad mert jön a beton vége!

A futópálya végén állva jól lehet látni a pálya melletti, többnyire élénk sárga, lapos dobozokat, amelyekből legtöbbször vörös fény árad a megközelítési irányba. Ezek az úgynevezett VASI vagy PAPI eszközök, amelyek a pilótáknak, megfelelő látási viszonyok esetén, fényjelekkel tudatják, hogy a kívánt siklópályán, a felett vagy az alatt repülnek-e.

Éjszaka repülve csodálatos látványt nyújtanak a nagy repülőterek. Ha nem közel alattunk kúszik hátrafelé a repülőtér, sokszor jól lehet látni a fehér/zöld fénnyel integető repülőtéri fényjeladót. Ez az ősrégi eszköz elsősorban a látással repülőknek ad segítséget, hogy megtalálják a hívogató betont az éjszaka sötétjében is.

Most már majdnem a végére értünk a mesének, guruljunk most be az előtérre, és csodáljuk meg az épületközeli állóhelyeken felszerelt vizuális beállító rendszert. Ezek vagy parallax effektusokon vagy elektronikus módszerekkel jelzik az épülethez kúszó repülőgép vezetőjének, hogy mikor kell megállni. (No ez az a dokkolóként is emlegetett berendezés,  amit tényleg csak a pilóták látnak – a szerk.)

Kiszállunk a gépből… az ember azt hinné, ezzel vége is a fényekről szóló mesének, de ez nem igaz. Ahogy megyünk hazafelé, feltűnik, hogy egyes magas épületeken vörös fények virítanak, másokon pedig villogó fehér fényeket helyeztek el. Ez utóbbiak jellemzően még magasabbak. Az akadályfények ők, és ma már valószínűleg kisebb a jelentőségük, mint hajdanán, amikor a látással való repülés volt a leggyakoribb. A folyamatos vörös fény a szabvány akadályfény. Sokszor látjuk, hogy ezek nappal is égnek: ennek oka az, hogy a fénytest tovább tart, ha nem kapcsolgatják ki és be, és így végső soron olcsóbb, még ha valamivel több áramot fogyaszt, akkor is. Az elektromos távvezetékeken látható vörös akadályfények is különlegesek, ők a magasfeszültségű vezetékből indukcióval szerzik az áramot! A fehér villogó fények is akadályfények, de ezeket olyan helyeken alkalmazzák, ahol a figyelemfelhívás különösen fontos.

Hát ennyi most hirtelenjében. Milyen színű a felfestés a gurulóúton?