Európába tart a zöld sziget
Kijelenthetjük: az ír vasút teljesítménye alulmúlja a hazai viszonyokat. A legjobb példa: a Dublin–Galway viszonylat gyakorlatilag egyenes vonalban szeli át a szigetet kelet-nyugati irányban, mintegy 200 kilométer hosszan. Ez a távolság nagyjából megegyezik a Budapest-Keleti–Békéscsaba viszonylattal. Galway felé napi tíz alkalommal tudunk vasúton eljutni, ebből hétszer átszállás nélkül. A menetidő legalább két óra és harmincöt perc. Ugyanez az említett hazai viszonylatban tizenhárom közvetlen, valamint négy (hajnali) átszállós vonat, a menetidő pedig a közvetlen vonatok esetében két és fél óra, vagy valamivel kevesebb.
Ezen a helyzeten akar változtatni az ír kormány és a vasúttársaság a nagy léptékű beruházással. A regionális központokba vezető vonalakat alkalmassá tennék 160 kilométer per órás sebességre, így akár két órára is visszaszoríthatják a menetidőt Waterford, Limerick, Cork és Galway felé. A fejlesztés igazából egy verseny kezdete: a vasút felveszi a kesztyűt a nemrég nyílt új autópályákkal szemben, és versenyképes szolgáltatást próbál nyújtani. A fent említett Dublin–Galway táv ugyanis autóval két órán belül teljesíthető.
Bár az IÉ vezetésének nyilatkozatában sántít néhány összehasonlítás a többi uniós tagállam menetidőit tekintve, a szándék dicséretes, az eredmény pedig, ha nem is az élvonalba, de a középmezőnybe helyezheti Európában az ír vasutat. Ez ráadásul a tervek szerint csupán egy előkészítő lépés, a folytatás 2012-től érkezhet, Transport 21 néven és tíz év alatt 34 milliárd euró értékben.
