Emirates 777-es belülről, a földön is élmény

Nem szeretek „privatizálni”, de most mégis egy kicsit: délután négy körül szoktam a kislányomért menni a zuglói iskolához. És ez az az időpont, amikor – megfelelő körülmények esetén, úgymint 31-es bal pálya – meghallom a jellegzetes zúgást a levegőből. Akár fel sem kell néznem, igen, ez az Emirates emelkedő 777-ese. De azért persze mindig fel is nézek, amint a gép impozánsan, méretei miatt lassúnak tűnő bal fordulóját hajtja végre. Amióta pedig megkaptam az Emirates Airlines meghívóját, hogy egy csapat más újságíró társaságában nézzem meg ezt a madarat belülről is, kicsit más gondolatok kísérték a balforduló megtekintését.

Hát akkor lássuk ezt a madarat: amikor 2015 decemberében először érkezett a (később az Emirates-flottából ki is vont) A330-as helyett ez a típus, volt szerencsénk megnézni, de nem belülről. A mostani bemutatónak ez a kabinlátogatás volt a lényege, de jól gondolták a szervezők, hogy sokak öröme, ha a landolást is viszonylag közelről megnézhetjük.

Nos, a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér élete iránt érdeklődőknek a mostani kirándulás a régi pálya régi terminál felőli oldalára különösen érdekes volt, mert közelről tanulmányozhattuk az egypályás üzem érdekességeit. Vagyis: a 2-es terminál felől felszállásra készülő gépek a Bravo gurulón közeledtek, majd amint ez a szakasz ráfordul a 13R-31L keresztezéséhez, a gép további mozgásából le tudtuk szűrni az adott forgalmi helyzet lényegét. Ha ugyanis a gép valóban keresztezte a pályát, és az 1-es előtéren folytatta a 13-as jobb küszöb felé, ez azt jelentette, van érkező valahol a levegőben, ha viszont a torony engedte, hogy keresztezés helyett a gép a pályán jobbra forduljon, „backtrackeljen” és a 13-as küszöbnél fordult vissza a nekifutáshoz, akkor lehetett tudni, hogy momentán nincs megközelítést végző más gép a légtérben.

No, láttunk ilyen és olyan mozgást is, amíg feltűnt, majd kevés füsttel finoman leszállt a mi hosszú szárnyú nagy madarunk. A fotózáshoz a fényviszonyok közel sem voltak ideálisak, de azért egy ekkora gép ebben az őszies, esőre hajló időben is megérte a sűrű csattogtatást. A landolás után a 777-es begurult a 40-es állóhelyre, miközben csapatunk busza is visszatért a terminálhoz, és itt néhány falat kíséretében vártuk meg, amíg megtörténik a fedélzet elrendezése a visszaútra jelentkező utasok – és az újságírók kedvéért, akik megnéznék a Tripla Hetest belülről.

Egy kicsit mindig meglep, amikor egy ilyen gépbe lépek. Kívülről nézve ugyanis nem érzékelhetőek igazán az arányok. Pontosabban túlságosan is arányos a gép látványa. Szép nagy a Boeing, természetesen, csakhogy mivel minden ennek megfelelően nagy rajta, jelesül és legfőképp a valóban hatalmas, három méternél nagyobb átmérőjű hajtóművek, az ember nem látja olyan óriásinak a valódi méretei szerint, így lesz aztán komolyan meghökkentő belülről a látvány.

Az Emirates 777-ese esetében azonban ráadásul az a gyanúm, hogy a társaság tervezői egy finom trükkel még inkább javítottak a tágasság érzeten, ez pedig az ülések, illetve az egész kabin világos árnyalatú színezése, akár a business-osztályon, akár a három hosszú turistakabinban. Kicsit el is gondolkodtam azon, hogy a business famintázatú üléskeretei akár lehetnének még elegánsabbak, de aztán azt gondoltam, hogy a sötétebb helyett a világosbarna megjelenés még barátságosabbá, egyben még világosabbá és ezzel szélesebbé, magasabbá varázsolta a teret.

A csapatra érthető módon a business tette a legmélyebb benyomást, az egyik ülést fel is készítették, ággyá is alakították, mintha egy nagyon hosszú út éjszakai szakasza következne: ugyancsak impresszív volt akár a business, akár az economy nem éppen diszkont jellegű menüje a bemutatásra kitett tálcákon. De ami inkább fontos lehet az utasok túlnyomó többségének, hogy az economy class üléstávolságai is elviselhetőek, a kényelem láthatóan itt is elsődleges, csak szűkebb keretek közt, mint a belépőél előtti törzs-szekcióban.

Igen: egy sokcsillagos globális társaságnak az üzleti siker jelentős részben múlik az olcsóbb tarifával utazók kedvező tapasztalatain, szóval nincs mese: a low-costok sokminden elviselésére próbálják rászoktatni a nagyközönséget, nem is sikertelenül, de annál nagyobb lehet a vonzereje egy olyan economy-szolgáltatásnak, ami nem tekinti sűrített heringeknek azokat, akik a fedélzetre lépnek és nem a gép orra felé szól a helyjegyük. És noha az biztos, hogy a prémium-utasok utáni bevételek súlyosan esnek a latba, a másik osztályt is fel kell tölteni a sikerhez, ez a Budapestre járó 777-300ER esetében 42 business és 384 economy-utast jelent telt ház esetén.

A gépen és már a terminálon is két kedves, helyes Emirates légiutaskísérő állta a csapat kérdéseit, a fotósok meg-megújuló rohamait: érdekes mód a hölgyriporterek mintha inkább a jóképű fiatal egyenruhás férfiúval, a férfi riporterek pedig a jellegzetes kalappal és kendővel keretezett csinos arcú kisasszonnyal foglalkoztak volna intenzívebben. Jómagam is Vas Vandával beszélgettem, már csak azért is, mert egy másik interjúba belefülelve kiderült, hogy a magyar fiú is az ő inspirációjára jelentkezett, logikus volt tehát, hogy a kérdést az ifjú hölgynek szegezzem: miért is az Emirates? Szóval van azért más légitársaság is a világon, sőt, az Öböl-térségben is, nem is akármilyenek.

A kisasszony válasza érdekes volt, az vonzotta, amit kívülről látott még a jelentkezése előtt, mégpedig a tradíció és a modernitás érdekes keveréke. Ami nyilván az egyenruhákon is azonnal megmutatkozik. A stílus a lényeg, a színvilág, a sivatag homokjára utaló árnyalat, és a szupermodern közeg a munkájához. Amellyel ráadásul beutazhatja a világot, és még fizetik is ezért. (Ráadásul hírek szerint nem is rosszul, de az azért túlságosan magyaros lett volna, hogy megkérdezzem, mennyit is keres.)

Vanda mindkét Emirates-típusra megszerezte a típusengedélyt, vagyis a másik „munkahelye” az óriási, kétszintes A380-as. Amit azért szeret különösen, mert a karriere következő fokozataként prémium-osztályos beosztásokat élvezhet, és ezen belül különösen szereti, ha a Superjumbo sky-bar pultjánál szolgálhat. Szeret persze jönni-menni is a széksorok között.

Arra a kérdésre, mit kedvel jobban, a 12-13 órás hosszú vonalakat vagy a budapestihez hasonló négy és fél-ötórás rövidebb járatokat, Vanda úgy válaszolt, hogy amikor hosszabb a járat, akkor előtte és utána is több ideje van pihenni, vagyis, és ez az igazán fontos neki, ha megérkeznek egy hosszabb repülés után egy desztinációra, ott is van komolyabb pihenőidő. Ezért lehet egy-egy világvárossal, egzotikus utazási célponttal alaposabban megismerkednie, merthogy a visszafelé repülés előtt nemcsak a terminálon belül sétálhat... Például, ha Dubaiból Los Angelesbe repülnek, ott két-három napot is eltölthet.

Némiképp megpróbáltam erőltetni, mondjon valamit a két típus közti különbségekről, de azon túl, hogy más a belső dizájn, úgy hangzott a lelkes válasz, hogy mindkettőn „álom repülni”. Négy éve dolgozik az Emirates-nél, megunhatatlan öröm, mondja, arra ébredni, hogy ez a munkája. Külön kiemelte, mennyire szereti, hogy minden járat új és új csapatot jelent, új és új társakat lehet megismerni. Magát a repülést is szereti, de odáig még nem jutott el, mint néhány kolléganője, hogy pilótaként is kipróbálja magát...

Lehet, hogy kicsit erőltetettnek tűnne első hallásra ennyi dicséret a társaságnak, ennyi felhőtlen, vagy stílszerűen: felhők feletti boldogság a légiutaskísérő felől, de aztán, ahogy a társaságnak magyarázta a berendezéseket, a menü összeállításától a konyhai műveletekig, minden mozdulatából érződött, hogy ez a leányzó valóban a mennyekben jár ezzel az égi melóval.

Az újságíró egyébként eleve gyanakvó figura. Tavaly eléggé hihető formában terjedt a hír, az Emirates foglalkozik azzal a gondolattal, hogy a Dubai–Budapest járatot netán meghosszabbítja New Yorkig, ahogy hasonló lépésekre szánta el magát a Dubai–Athén és a Dubai–Milánó járatok esetében. Noha ennek lehetőségét azóta sem, és a mostani alkalommal sem zárta ki senki, akit erről kérdeztem, a keddi esemény szervezői azt kereken cáfolták, hogy a bemutatóról a döntés valamiféle ilyen, vagy más program, bármiféle „hátsó gondolat” mentén történt volna. Egyszerűen szerettünk volna egy ilyen prezentációt, mondták.

Amire mi mást is mondhatna a tudósító, mint, hogy: nagy bejelentések híján is jól tették, hogy megszervezték. Más kérdés, hogy az ember persze óhatatlanul összehasonlítja a dolgokat. Még ha nem is szálltunk fel a 777-essel, azért más légitársaság kabinelrendezése, szolgáltatása láttán netán nyilván eszünkbe juthat, milyen volt az Emirates kínálatát legalább a földön kipróbálni.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!