Életben maradnak a Varacskosok!
Hawk Carlisle tábornok, az amerikai légierő légiharc-parancsnokságának vezetője katonai újságírókkal találkozva elmondta: a megnövekedett feladatok és az ugyancsak növekvő fenyegetettség miatt a legendás közeli támadógépek kivonása két-három évet csúszik. A döntést ugyanakkor még jóvá kell, hogy hagyja a légierő felügyeletével megbízott miniszter, Deborah Lee James, és Mark Welsh tábornok, vezérkari főnök is. A beszélgetésről hírt adó tekintélyes katonapolitikai orgánum, a Defence News ugyanakkor úgy véli, egy négycsillagos tábornok csak akkor mond ki nyilvánosan ilyen fontos dolgokat, ha a döntés már csak formalitások kérdése.
Az A-10-esekről szóló vita legalább két éve borzolja a kedélyeket az amerikai légierőben, de a politikában és a szakmai fórumokon, sőt az amerikai sajtóban és közéletben is, azóta, hogy a hadvezetés eldöntötte a híres csatagépek kivonását. Akik elképzelhetetlennek tartják a Warthogok elbúcsúztatását, a gépek fantasztikus tűzerejére, titánból készült, és a földközeli bevetéseket is biztonságosabbá tévő páncélzatára, az egyedi és célszerű konstrukcióra hivatkoznak, nem utolsó sorban arra, hogy a valóban szokatlan külsejű Varacskosok egy része nemrég esett át a modernizációs folyamaton.
A katonai vezetés java része a hadügyeket felügyelő adminisztrációval együtt azonban túl költségesnek ítéli a mostani, nem túl pénzbőséges időkben egy ennyire egyfeladatú típus fenntartását. A gép teljesítménye valóban impozáns volt egészen az első Öböl-háborútól napjainkig, ugyanakkor maga Carslisle tábornok is azt mondja, egyetértésben a légierő sok más főnökével és különösen az F-35-ös közösséggel, hogy az A-10-esek ott bizonyítottak, ahol nem kellett tartaniuk túlságosan erős föld–levegő rakétavédelemmel illetve fejlett harci gépek fenyegetésétől.
Még az alacsony kockázatú hadszíntereken is, ahol a típust bevetették, a közeltámogató feladatoknak csak a húsz százalékát hajtották végre A-10-esek, a többi bevetést ugyancsak a csapatok közvetlen támogatására B-1-esek, F-15-ösök, F-16-osok és F-18-asok repülték. Kétségtelen, hogy ezek üzemeltetése is drága mulatság. Az A-10-es az egyetlen kizárólag a földi erők közvetlen támogatására épült amerikai gép, más országokban nem is rendszeresítették. Tipikus hidegháborús szerkezet, amelynek eredetileg az lett volna a feladata, hogy az Európában szétáradó szovjet tankok támadását próbálja feltartóztatni.
Viszont az utolsó példány 1984-ben készült, és a flotta fenntartásához régebbi gépeket kell „kannibalizálni”, vagyis kipótolni belőlük a hiányzó szükséges alkatrészeket. A típus leállítása becslések szerint 3,7 milliárd dollárt takarítana meg a légierőnek, ráadásul a Varacskosok műszaki hátterét biztosító élőerőt az F-35-ösök üzemeltetésére lehetne átcsoportosítani. Azonban a Warthogok kivonása a törvényhozásban is kemény ellenállásba ütközött, amelynek vezéralakja John McCain szenátor, egykori harci pilóta, a szenátus hadügyi bizottságának elnöke, ráadásul arizonai, annak az államnak a szenátora, ahol egyébként történetesen az A-10-esek fő bázisát jelentő Davis-Monthan légibázis fekszik.
Carlisle elismerte, „az A-10-esek fantasztikus gépek”, és noha a Varacskosok nyugdíjaztatása végső soron elkerülhetetlen, mostanság nem nélkülözhető szerepet játszanak az Iszlám Állam elleni hadviselésben Szíriában, Irakban és Afganisztánban, ráadásul számolni kell a globális befolyását erősen növelő Oroszország fenyegetésével is.
A szaksajtó ugyanakkor nem felejti el mindehhez hozzátenni, hogy az A-10-es életének meghosszabbítása szorosan összefügg az F-35-ös program csúszásával is, hiszen az új, valóban multirole, tehát többfeladatú harci gép még csak most tesztelte először repülés közben az A-10-esekéhez hasonló Gatling-gépágyúját.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
