Élet az ostrom után
A front közeledtével a BSZKRT is megkapta a parancsot: az eszközöket és az anyagi javakat menekítsék ki Németországba – hasonlóképp az ország oly sok üzeméhez, vállalatához. A közlekedési dolgozók igyekeztek megmenteni, elrejteni mindent, amit csak lehetett, az újjáépítés gyorsasága ennek is volt köszönhető. 1944 őszén az anyag- és energiahiány miatt korlátozásokat kellett bevezetni a budapesti villamosközlekedésben, a forgalom a főváros körülzárásakor, 1944. december 24-én állt le.
Sokan, sok helyütt leírták már, és talán közhellyé is vált: Budán még folytak a harcok, de az első villamosjárat 1945. február 7-én Angyalföld és Újpest között elindult. Az 55-ös ekkor Forgách utca–Újpest, víztorony között járt. Február 22-én a köztemetői vonal újraindulásának szomorú apropója volt: az ostromban elesett katonák és civilek holttesteit szállították a Rókus kórháztól egy gőzmozdony vontatta, nyitott kocsikból álló szerelvénnyel.
Az elrejtett anyagoknak, eszközöknek köszönhetően a hálózat újjáépítése bámulatos gyorsasággal folyt. Szintén a forgalom gyors felvételét tette lehetővé, hogy a 959 villamoskocsit számláló 1944-es állományból mindössze negyvenhárom járművet kellett végleg selejtezni háborús sérülés miatt. Elsőként természetesen a külvárosokban – Újpest, Pestszentlőrinc, Kispest – indulhattak el a villamosok, de 1945. április 24-én a Fiumei úton, május 1-jén a Nagykörúton is lehetett már villamossal utazni. Az ostromot jobban megszenvedett Budán május 17-én indult el a hűvösvölgyi járat.
Sok vonalon viszont nem vették fel újra a forgalmat. Megszűnt a Rottenbiller, a Damjanich, a Kecskeméti utcai, az Ajtósi Dürer sori, az Elnök, a Golgota, a Karácsony Sándor, a Diószeghy Sámuel, a Kőris, a Korponai utcai és a Tétényi úti vonal, a kibontott anyagokat a helyreállításhoz használták fel. A főváros áruellátása érdekében csarnoki teherjáratokat indítottak, a Rákóczi téri, Hunyadi téri, Klauzál téri, Hold utcai és Vámház körúti vásárcsarnokokhoz külön rakodóvágányokat építettek. Szintén a háború utáni újjáépítés adta a lendületet néhány elengedhetetlen forgalmi fejlesztéshez: elkezdődött a fontosabb közlekedési útvonalakon a vágányok középre helyezése. Ezt a lendületet aztán a politikai változás, a kommunista hatalomátvétel törte meg – hosszú időre. A jóvátételre termelő magyar ipar kapacitásába nem fért bele a járműállomány korszerűsítése, később is a földalatti vasút fejlesztésére koncentráltak a háború utáni szintet sokáig konzerváló villamosvasút helyett. Új típus csak 1956-ban jelent meg, a „ráncfelvarrott” (acélvázasított) öreg motorkocsik pedig még a nyolcvanas évek elejéig meghatározó elemei voltak a városképnek.
