Elektromobilitás, másképpen – 2. rész: Az ördög és a részletek

Az írás előző részén felbőszültek most megnyugodhatnak, senkit sem fogunk felesleges számokkal terhelni, és azt sem akarjuk bizonyítani, hogy az elektromos autózás az ördögtől való lenne. Nem, ez egy teljesen adekvát technológiai válasz egy égető problémára. A technológia ráadásul – ez tetszetős és elegáns – fű alatt kúszott be a köztudatba, minden felesleges csinnadratta nélkül. Egyszer csak itt volt. Azok, akik a hetvenes-nyolcvanas években azon az érvelésen szocializálódtak, hogy elektromos autó soha nem lesz, mert a villamosenergia tárolását nem lehet gazdaságosan megoldani, egyszerre csak itt álltak meglepve a váratlan eredmények (és a lítiumion-akkuk) előtt.

Viszont emlékezzünk, milyen reményekkel tekintettek őseink az első autóra, és végül mi lett belőle! Az ember kezdetben logikusan gondolta, hogy az autó rengeteg időt fog neki megspórolni, az addigi, sokkal lassabb közlekedési módokkal szemben. Eltelt aztán néhány évtized, és az autóhoz nőtt ember arra eszmélt, hogy időt szinte egyáltalán nem nyert az autózással, sokkal inkább távolságot. A korábban gyaloglással, szekerezéssel eltöltött időt eszébe sem volt megtakarítani, sokkal inkább szeretett volna ugyanennyi (vagy akár nagyobb) időráfordítással sokkal távolabbra utazni. Az idő helyett megnyert távolság az, ami teljesen felborította az autózás észszerű energiamérlegét, és végeredményben az vezetett el abba a vészhelyzetbe, ahol most vagyunk. És ahonnan reményeink szerint majd az elektromos autó segít kitörni.

Rövid oldalvágás: jól mutatja gondolkodásunk eltorzulását, hogy példaként tekintünk azokra a vasúti rendszerekre, amelyek a világ számos pontján akár a napi többszáz kilométeres ingázást is lehetővé teszik. Ebbe a természetétől távolálló szerepbe éppen az automobilizmus és a megnyert tér mítosza kényszerítette bele a vasutat, holott valószínűleg észszerűen nem kellene ilyen energiapazarló megoldásokat felkínálnia a verseny szent oltárán. Legalábbis akkor nem, ha Földünket – egyre reménytelenebbül – még hosszabb időn át lakhatónak szeretnénk megőrizni.

Az elektromos autózás (repülés, hajózás) könnyen belecsúszhat ugyanebbe a hibába: a közvetlen környezetszennyezés veszélyét látszólag sikerült kiküszöbölni, semmi sem állíthatja hát meg az elektromos járművek, mint a legtisztább eszközök térnyerését. Azok a kevesek, akik eddig belsőégésű motorral ellátott autóikat többé-kevésbé tudatosan használták, elkerülendő a felesleges környezetterhelést, látszólag a legnagyobb gondtól szabadultak meg: elektromos autóval szabad a vásár!

A közúti infrastruktúra folyamatos bővítésének ellenzői ezzel egy ellenérvvel szegényebbek lesznek: a környezeti ártalmak növekedésének veszélyével immár nem, vagy csak kevésbé lehet indokolni a tiltakozásokat. Az autó eddig is óriási mértékben alakította át környezetünket és településeinket, direkt, vagy indirekt módon. Ezekre a változásokra az autó hajtásrendszerének módosulása nincsen hatással, az igény hiányában várhatóan leépülő közösségi közlekedés (melyet a másik oldalról az önvezető járművek fognak halálosan megsorozni) és a tisztának és környezetbarátnak kikiáltott elektromos autó eddig soha nem tapasztalt erővel fogja alakítani a környezetünket – borítékolhatóan nem pozitív irányban.

A láncaitól megszabaduló autózás az energiamérlegben akár katasztrofális eredményekhez is vezethet. Világosan látni kell, hogy az emberiség számára felhasználható energiamennyiség véges, vagy legalábbis újratermelődésének megvannak a korlátai. A legrosszabb szcenárió megvalósulása, azaz a közlekedés teljes, és kizárólag az elektromos autóra alapuló gépesítése a mai közlekedési energiaigényt drasztikusan megnövelheti, ami a Föld zárt energia-háztartását megboríthatja. A szervezett közösségi közlekedés visszaszorulása – amelyet már ma is sokan emlegetnek az e-mobilitással kapcsolatban – sem éppen energiakímélő mozzanat, az individualizáció hatására ugyancsak nőni fog a közlekedés energiaéhsége.

Ahhoz, hogy az elektromos autózás valóban fellélegzést hozzon az emberiségnek, több feltételnek kell tehát egyidejűleg teljesülnie:

• A járművek hajtására szánt elektromos energiának tisztán megújuló forrásból kell származnia,
• az akkumulátorok előállításának ökológia lábnyomát nem szabad szem elől téveszteni,
• és végül le kell számolni azzal a felszínes és a mindennapokban szinte kizárólag uralkodó téveszmével, hogy az individuális motorizált közlekedés káros hatásai kizárólag a belsőégésű motorra vezethetők vissza.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!