Egyszer csak sötét lett a semmi közepén

Spoiler: lehet örökké „MÁV-ozni”, többnyire joggal, de a szomszédban sem sokkal jobb a helyzet, ha rendkívüli események történnek.

Egy utazási „élményemet” szeretném most megosztani Önökkel, abban bízva, hogy más is olvassa majd ezt az írást, aki július 31-én az EC281-es számú Jeszenszky János (Jan Jenesius) vonaton utazott, hogy jelentkezzen akár fotóval, akár írásban, amivel megerősíti a történteket, mert egyelőre teljes a hírzárlat mind a MÁV, mind a ZSSK és a CD honlapján is.

A történet a következő: a barátnőmmel indultunk hazafelé Brnóból, ahová menetrend szerint 18:24-kor kellett volna megérkeznie a vonatnak, ehelyett öt perc késéssel érkezett meg. Ezzel még nem is volt semmi baj, hiszen egyrészt hatalmas vihar volt, mi is jól megáztunk még a városban, valamint Brno állomásán és csatlakozó vágányhálózatán felújításokat végeznek, szóval ez még teljesen érthető volt.

A gond ott kezdődött, amikor Breclav és Kuty között valahol egy állomáson megállt a vonat. Ekkor még a tájékoztatás teljesen korrekt volt, ugyanis cseh és angol nyelven is kaptunk információt arról, hogy 40, 80, majd 100 perc késésben van a vonat. Indoklásként az időjárásra hivatkoztak, de ettől bővebb ismertetést már nem kaptunk. Végül kicsivel több, mint másfél órás tartózkodás után elindult a vonatunk, de nem túl gyors tempóban. Volt a fülkében egy lány, aki beszélt szlovákul és magyarul is, ő mondta nekünk, hogy beszélt az egyik kalauzzal, aki azt mondta neki, hogy Kutyig dízelmozdony vontat minket, ezért megyünk csökkentett sebességgel. A dízelmozdonyra pedig azért volt szükség, mert fák dőltek ki, leszakították a felsővezetéket. Ekkor már negyed 10 volt körülbelül. Háromnegyed 10 felé érkeztünk meg Kutyra, ahol újabb másfél-két órás tartózkodás várt ránk, viszont ekkor a tájékoztatás már egyenlő volt a nullával. Már csak szlovákul beszéltek hozzánk az utastájékoztatóban, de valami gond lehetett, mert azt is alig lehetett hallani, inkább csak a zúgást. Szintén a mellettünk ülő lánytól tudtuk meg, aki szorgosan üldözte a kalauzokat némi információval kapcsolatban, hogy Pozsonyban ítéletidő van. Közben láttuk, hogy elmegy a mellettünk lévő vágányon egy dízelmozdony, ami nagy valószínűséggel az lehetett, ami minket hozott el idáig.

Tehát újra villamos vontatással, mindenki nagy örömére, nem sokkal 11 óra előtt végre elindították a vonatunkat, de az öröm nem tartott sokáig, körülbelül másfél percet mentünk, majd egy viszonylag intenzív fékezéssel újra megálltunk, ezúttal a nyílt vonalon. Továbbra is a magyar lánytól tudtuk meg, hogy pontosan mi történik, aki közölte velünk, hogy nagyon sok fa van a síneken, a felsővezeték leszakadt, körülbelül egy órát saccolnak, mire ezt helyrehozzák. Ebből az egy órából majd három óra lett. Fél óra elteltével észrevettük, hogy a kocsiban a lámpa fényének erőssége a felére redukálódott, majd éjfél felé a maradék áram is elment, ekkorra teljes sötétségben ültünk a vonaton, a nyílt vonalon, a semmi közepén. Mivel a mosdók is automatizáltak, így azokat sem lehetett használni. Állítólag, csak a mi kocsinkban történt ez, a vonat többi részén nem volt semmi baj az árammal, amiben lehet is ráció, ugyanis az étkező kocsi felől továbbra is szép számmal érkeztek az emberek, étellel és itallal a kezükben.

Egyszer-kétszer láttuk magunk mellett elmenni a felsővezeték szerelő kocsit, majd két vonatot is, ami normális tempóban elhúzott mellettünk, de mi még mindig álltunk, egy-két kalauz is elment mellettünk a folyosón, de nem szóltak semmit. Kissé érthetetlen volt számomra, hogy egyáltalán miért indították el a vonatot Kuty állomásról, amikor pár kilométerrel arrébb újabb fák voltak a síneken, illetve akkor mire vártunk másfél órát Kutyn is? A pótlóbuszozás lehetőségéről pedig nem hallott a ZSSK? Legalább Pozsonyig elvihettek volna. Így hát valamikor éjjel kettő felé elindultunk, és körülbelül háromnegyed háromra értünk be Pozsonyba. A világítás ekkorra már újra visszajött, a mosdókat is lehetett használni, ám valószínűleg megtelhetett a tartály, mert a WC lehúzása után újra visszajött a tartalma, illetve a csapból már nem jött víz. Itt is álltunk egy bő negyed órát, mire elindultunk, persze az eddigi tartózkodásokhoz képest ez már jóval konszolidáltabb volt.

Felszállt hozzánk egy pár, a lány magyar volt, kérdeztük tőle, hogyhogy megvárták itt a vonatot ennyi késés után, mire azt mondta a lány, hogy sosem tudták pontosan, mikor ér ide a vonat, mert egyre több és több késést mondtak be. Aztán a jegyet megpróbálták visszaváltani, de a pénztárban elküldték őket, hogy ők ezt nem fogják visszatéríteni, ott kell panaszkodni, ahol vették, tehát a Keletiben.

Véget ért a tortúra, nagyjából sikerült elaludnunk, Párkány környékén ébredtem fel, de ekkor az időt már nem néztem, visszaaludtam, majd a Körvasút soron ébredtem fel újra, és 7 óra 10 perces késéssel, 22 óra 35 perc helyett, reggel 5 óra 45 perckor megérkezett a vonatunk a Keletibe. Első dolgom az volt, hogy megnézzem a vonatinfó alkalmazást, ahol jelzik a pontos késést, hogy készíthessek róla egy képernyőfelvételt, ám semmi adat nem volt a vonatunkról. Majd amikor leszálltunk a nagy kijelzőről akartam egy fotót csinálni, nagy meglepetésünkre ott sem volt semmi információ. Mintha meg sem történt volna ez az egész. Ezután bementünk a jegypénztárba, ahonnan átirányítottak minket a csarnok jobb oldali sarkában található ügyfélszolgálati irodába. Az egyik alkalmazott, aki az utasokat engedte be és ki az ajtón, kérdezte tőlünk, hogy: Önök a nyolc órás késés? – mondtuk, hogy igen, majd mindenki, aki ott volt, kapott a visszatérítésről egy lapot, amit ki kellett tölteni. Megkérdeztem tőle, hogy ugye a teljes árat visszatérítik? Azt mondta, hogy úgy tudja, hogy 25 százalék kezelési költséget felszámolnak, mire azt feleltem, a menetidőnek majd a kétszerese volt a késés, nem gondolhatja komolyan, hogy még kezelési költségek felszámolnak. Erre csak annyit mondott, hogy ez a csehek problémája. Majd az válaszoltam erre, hogy rendezzék le a vasúttársaságok egymás között, erre már csak a fejét rázta.

Hazamentünk, kipihentük magunkat, majd délután visszamentünk a kitöltött lappal, bevittük az ügyfélszolgálati irodába, megkérdeztük, hogy mire számíthatunk, azt mondta a hölgy, hogy 30 napon belül reagálnak, és 120 perc, vagy a fölötti késés esetében a menetjegy árának az 50 százalékát visszakapjuk. Itt is megemlítettem, hogy nagyon remélem, hogy a teljes árat visszakapjuk, mert a 7 óra 10 perces késés eléggé radikális. Erre csak annyit tudott mondani, hogy ez az előírás, nem tudja pontosan megmondani, hogy ilyen speciális helyzetben mi a teendő. De legalább ez egy elfogadható korrekt válasz volt, kulturált stílusban, nem úgy, mint a reggeli alkalmazottnál.

A történet egyelőre itt véget ért, még semmilyen elnézést nem kaptunk senkitől, sem bármi más infót a pokoli utazással kapcsolatban. Ahogy említettem a három vasúttársaság weblapján sincs semmi hír az esetről, így nem tudjuk, mi lesz az eredménye a kártérítésnek.

Kojnok Dávid

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!