Egy prototípussal megint kevesebb

Ma már talán kevesen tudják, de a ’90-es évek elejétől gyakorlatilag két cég gyártott itthon Ikarus néven buszokat: a „nagy” Ikarus, illetve ennek a leányvállalata, az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár (a születés körülményeiről bővebben itt lehet olvasni). A névrokonság és a tulajdonviszonyok ellenére a „kistestvér” EAG igyekezett a saját útját járni; a tömegtermelés helyett inkább a speciális vevői igények kielégítésére próbáltak fókuszálni, a lehető legmagasabb színvonalon.

Az E94 a folyamatosan bővülő, egységes megjelenésű típuscsalád városi, elővárosi változata volt, 1994-re készült el az első két prototípus. Kettő, ugyanis az Egyedi az akkori üzletpolitikája szerint próbált minden típust legalább két különböző alvázon kínálni: egy hazaival és egy világmárkával, így minden vevő a lehetőségeihez, illetve az igényeihez mérten választhatott, de könnyebb volt betörni a külföldi piacokra is.

Az E94.P3 Scania alvázara épült, ez volt az első hazai Low Entry, vagyis a második ajtó vonaláig alacsonypadlós busz, az EMF-789 rendszámot kapta és 1996-ban a Körös Volánhoz került, a mai napig forgalomban van.

Az E94.P4 – cikkünk fő témája – viszont Rába alvázas; ez a második tengely előtt sem volt alacsonypadlós, itt a fél méter körüli padlómagasság miatt az ajtóknál egy-egy lépcsőt beépítettek. Ez a busz a CKC-651 rendszámmal lett levizsgáztatva és 1995 decemberében a Hajdú Volán vásárolta meg.

A busz egyszerű, de kellemes benyomást keltő gyári fényezése az első egy-két évben megmaradt, csak az „Intercity” feliratot cserélték ki „Hajdú Volán Rt”-re. Ezután a színátmenetes zöld csíkot is fehérre fújták, majd a 2006-os felújítása alkalmával végre megkapta a cég hivatalos helyközi színsémáját, vagyis a sötétszürke-világoskék-világosszürke összeállítást. 2017-ig szolgált Hajdú-Bihar megyében, utána Borsodba csoportosították át, ahol a helyi szokásoknak megfelelően sárgára fényezték. Idén érte el a végzete, 25 évesen vonták ki a forgalomból.

Érdeklődtünk a Közlekedési Múzeumnál, hogy tervben van-e esetleg a busz megvásárlása és megőrzése, amint kapunk érdemleges választ, frissítjük a cikket.

Az E94 a bemutatása idején szinte egy űrhajónak hatott – ne felejtsük el, hogy 1990-ben néhány Volán még Ikarus 266-ost vásárolt – a modern megjelenése miatt néhány cég távolsági forgalomban kezdte el használni ezeket a buszokat. 1996 és 1998 között összesen közel 130 Rába alvázas változat került a Volánokhoz, illetve a Kaposvári Tömegközlekedési Rt.-hez, viszont a Scania alvázas kivitel itthon kevésbé volt sikeres, ebből csak 15 készült, ráadásul ezek is normál padlószintű (nem Low Entry) alvázakra. Az utolsó hazai megrendelőnek gyártott régi homlokfalas E94-esek csuklós kivitelűek voltak, ezeket annak idején részletesen is bemutattuk.

A típusból közel háromszázötvenet adtak el Finnországba Volvo és Scania alvázon, de néhány darabot sikerült értékesíteni Svédországba, Csehországba, Lettországba és Angliába is. A karosszéria 2001-ben esett át egy jelentősebb ráncfelvarráson (a homlok és a hátfal teljesen új, a korábbitól merőben eltérő lett), az utolsó példányok 2005-ben, két évvel a gyár bezárása előtt készültek el. (Részletesebb típustörténeti bemutatót itt lehet olvasni.)

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!