Dunakeszi: végre egy repülőnap! - és sok fotó róla

Kellemes kavalkád jó időben, tán kicsit erős széllel: így foglalható össze a Dunakeszin tartott Legendák a levegőben című rendezvény, mondhatni jóízű vegyesfelvágott, repüléssel, autózással, sőt, még dodzsemezéssel is.

A nyitószámában rögtön okozott némi bonyoldalmat az időjárás: az ejtőernyősök közül kettőt a váratlanul beerősödő, és a talajmentihez képest nagyon más irányú magassági szél alaposan elsodort, már-már azt hittük, a reptérről is, de aztán kiderült, a munkaterületen belül értek földet, csak épp már az északi fasor közelében.

Nemigen zavarta a szél viszont Vári Gyulát: a kissé nehézkes Jak-52-esből remek programot fütyült ki egykori Mig-29-es bajnokunk. Bevallom, nekem a kedvencem az utolsó mozzanat volt, amikor is az egykori jeles vadászpilóta ellépett géporral, félbedöntéssel húzott át elköszönésképpen a közönség előtt.

A malévos Maule ezalkalommal egy veterán-gyülekezetet húzott: a Goldtimer Cimborájában elől Révy Laci bácsi ült, mögötte pedig űrhajós veteránunk, Farkas Berci. Mint megtudtam, természetesen ő is volt, hogy vezette a gépet, de ami igazán szembetűnt: a Cimbora bizony jókora termiket fogott a reptér délnyugati sarkában. Ahogy Laci bácsi mesélte, a variométer mutatója felkúszott egészen a két méterig, és csak azért szálltak le néhányszáz méter emelkedés után, mert kellett a légtér a többi bemutatónak.

Nomeg az utasrepültetésnek is. Vitt itt minden mindenkit: Cessna, An-2-es, R-44-es helikopter, sokan álltak sorba a kapuknál, hogy kipróbálják a kisgépes repülés nagygépeshez képest sokszorosan izgalmasabb élményét.

És közben ha nem is pörögtek, de azért mentek a további műsorszámok továbbra is. Felszállt egy Wilga mögött karcsú vitorlázógépével Gulyás György világbajnok. Aztán megérkezett egy különleges műrepülő páros: a fiatal Extra-300-assal Nádas Tamás, a mai sportgeneráció erőssége közelített majd szállt le Dunakeszin (óvatosan kérve rádión a repülésvezetőtől kicsit símább gurulási útvonalat, hiába, az Extra érzékeny műszer), a gyengécske ötvenegy éves, nemrég felújított 226-os Trénerrel pedig a tréner, vagyis Tamás edzője, Talabos Gábor. A délutáni program ezzel a duettel kezdődött: a 226-os indított, korát meghazudtoló figurákkal, majd az Extra a hozzá méltó dinamikus műrepüléssel. A bemutató befejeztével folytatódtak a sétarepülések a Po-2-essel, a Jak-52-essel, Cessnákkal, helikopterrel, Zlinnel, és persze az An-2-essel. Egy óra múlva startolt az An-2-es megint ejtőernyősökkel, a MART egyesület ugróival, akik 1500 méteren hagyták el a gépet.

És közben persze élénken zajlottak a földön is a dolgok: a szponzor Mitsubishi bemutatói, volt lacikonyha és lángos, fagyi és - és még valami, ami nagyon fontos ilyenkor: a repülőbarátok találkozása. És a beszélgetések, a közös gondolkodások, a Malért Egyesület sátrában meg mindenütt, ahol két vagy több, repüléssel beoltott fickó találkozott a tömegben vagy a gépek körül. A műsorszámok szüneteiben bizony akadt bőven idő is, meg persze tanakodnivaló.

Hogy a Malév elcsendesedése mekkora bajt okozott a Malévon túl is a magyar repülésben, azt épp Dunakeszin talán nem kell sokat magyarázni. Ehhez képest érdemes értékelni, hogy megrendezték ezt a sokadalmat, illetve hogy ilyen sokadalommá vált a rendezvény. Idén sem lesz Kecskemét, elmaradt a pipishegyi majális, amerre néz az ember, ahonnan hallja a híreket, mindenütt bizonytalanság, pénztelenség, szponzori tartózkodás és perspektívátlan jövő. A sokezer Dunakeszire kilátogató viszont azt jelzi, hogy az emberek szeretik a repülést. Azok pedig, akik felszálltak, azt mutatták meg, hogy azért még él a magyar repülés, annak ellenére, hogy kihúzták alóla-mögüle a nagy támasztékot, a sport- és utánpótlásnevelés evidens megrendelői bázisát, a nemzeti légitársaságot.

A dolog részben persze arról szólt, hogyan lehet ezt a támasztékot valahogy visszaálmodni, hiszen a szervezők egyike a Malért Egyesület volt. De talán arról is szólt ez az egész, hogyan kell majd mostantól támaszték nélkül is életben maradnia a repülésnek. Például úgy, hogy sikerül olyan repülőnapokat szervezni, amelyeken fenntartható a repülés fontosságának evidenciája a közönség, az emberek agyában, és amelyeken a repülőemberek is kapnak egy kis bíztatást: van miért küszködniük a méter per szekundumban nem mérhető ellenszéllel, a rosszindulatú lökésekkel és akadályokat emelő befújásokkal.