Demoleszállások szkeptikus hangulatban: Mexikóváros reptérgondjai

Ez a légikikötő nem fog megépülni... Egy nagy helyett három kisebb viseli majd a 125 milliós forgalmat, de lehet-e a gépeket biztonságosan elkülöníteni?

Végleg eldőlt a világ egyik legfurcsábban sikerült repülőtér-fejlesztésének sorsa: 2015-ben kezdődött a mexikói főváros új légikikötőjének építése, 2018-ban az akkor hivatalba lépő új köztársasági elnök leállította az építkezést, majd most megtörtént az alternatív, három repteres megoldás főpróbája, nem túl nagy sikerrel.

Három évvel ezelőtt Mexikóvárosban teljességgel rendhagyó tüntetést tartottak. Miközben a világ más tájain nem, hogy egy repülőtér, de egy új pálya létesítése is olykor hatalmas tiltakozó hullámokat gerjeszt, itt és akkor többezren tiltakoztak azért, hogy épüljön meg az eredeti tervek szerint a Texcoco, a világ harmadik legnagyobb repülőtere, amely végre megkönnyítené a túlterhelt központi légikikötőre, a Mexico City International – Benito Juarezre nehezedő nyomást, merthogy a fővárosi reptér kapacitásának csúcsára ért és bővítése lehetetlen, mert Mexikóváros teljesen körbeépítette.

Az új elnök, López Obrador koncepciója szerint azonban az óriásreptérre nincs szükség, a várostól ötven kilométerre fekvő Santa Lucia légibázison kell kialakítani új polgári légikikötőt, plusz a „fehér elefántként” becézett, a várostól még messzebbre eső, most sem kihasznált és kisebb Toluca bevonásával alakulna ki egy három repteres rendszer, összesen 125 milliós kapacitással.

Ez nagy vonalakban megegyezne a tervezett Texcoco végleges kapacitásával. Ami a légitársaságok, illetve a légiforgalmi szakemberek értékelése szerint sokkal jobb megoldás lenne: egy nagy reptér egy légtérrel, könnyebb csatlakozásokkal, átszállási lehetőségekkel, modernebb kialakítással. Obrador elnök azonban továbbra is ragaszkodik a maga háromrepteres koncepciójához, olyannyira, hogy miközben az új nagyra már elköltöttek kétmilliárd dollárt, néhány napja a félkész Santa Lucia betonján landolt demonstratív módon négy repülőgép négy kisebb légitársaság színeiben. A legnagyobb mexikói légicég, az Aeromexico viszont nem küldött utasszállítót a bemutatóra, amivel a maga módján jelezte, nem örül Santa Luciának.

Amelyen egyébként még nem épült új irányító torony, a négy gép érkezését a Mexico City International irányítói vezényelték le, és közben a Benito Juarez forgalmát le kellett állítani. A szakértők szerint most ugyan a járvány miatt nincsen a mexikói főváros körzetében légiforgalmi túlterhelés, de ha helyreáll a normális állapot, nagy nehézségeket jelent majd Mexikóváros felett átvezetni három, teljes kapacitással dolgozó repülőtér forgalmát, Santa Lucia ebből a szempontból veszélyesen közel van a mostani központi polgári repülőtérhez, nem beszélve arról, hogy Santa Lucia képességeit továbbra is meg kell osztani a mexikói légierővel.

Obrador azonban hajthatatlan, annak ellenére, hogy a mexikói állam számvevőszék döbbenetes hírrel állt elő: a Texcoco leállításának teljes költségei, beleértve a felmondott szerződések okán kifizetendő pénzeket, gyakorlatilag magasabbak, 16 milliárdra rúgnak – mintha mégis befejeznék a légikikötőt. Az elnök válasza egyszerű: a számvevőszék téved, az összeg jóval alacsonyabb, és punktum. Az államfő más nagy beruházásokra költ: egy hatalmas olajfinomítóra, és egy vasútvonalra, amely 1500 kilométer hosszan kötné össze a maja emlékeket a Yucatan tengerparti nyaraló övezeteivel.