Csúcsos orrúak dicsérete
A hazai mozdonytervezés és -gyártás két emblematikus gépéről szól az Indóház Extra idei második száma. Mindkettő a boldog békeidők végén, az első világháborút közvetlenül megelőző években született, így nem futhatták be a nekik szánt karriert, az első- és másodrangú fővonalaknak így is fontos mozdonyai voltak a korszerűbb versenytársak – és a villamosítás – megjelenéséig. Emléküket talán nem ápoljuk kellőképp, bár a biatorbágyi merénylet felemlítésekor mindenképp szóba kerül a viaduktról lezuhant, majd újjáépített 301-es – e típus egy példányát a Magyar Vasúttörténeti Parkban kiállítva, szoborként megcsodálhatjuk, egy másik mozdony Istvántelken várja a sorsát.
A 327-es sorozatból jóval több készült, a nagyobb sorozat főleg a sík vidékek könnyű gyorsvonatait repítette a fővonali dízelek megjelenéséig – a lapban szereplő egyik visszaemlékezés szerint a hegyi pályát kifejezetten nem szerette a gép. Sok közülük az ezredforduló környékét is megérte – állomásra helyezett fűtőgépként vagy hajdani mozdonymivoltára már csak nyomokban emlékeztető stabil kazánként. Egyetlen, még mozdonyra hasonlító, megmaradt, viharvert példánya várja a felújítást.
