Csak Oroszországnak van ötödik generációs harci gépe?!

A világ egyik, ha nem a legjobb pilótája: Anatolij Kvocsur sok szempontból rászolgál erre a minősítésre, hiszen a most 64 éves vadászpilóta, jelenleg a moszkvai Gromov Kísérleti Intézet igazgató-helyettese, a nyolcvanas évek vége óta ejtette sokszor bámulatba a nyugati közönséget is valóban rendkívüli repülőtudásával.

Ő volt, aki a MiG-29-es berepülő pilótájaként először mutatta be a legendás harang-figurát (tail-slide, taucher). Ő volt az, aki 1989-ben a Le Bourget szalonon nemcsak a Fulcrum, hanem a katapultülése szenzációs tulajdonságait is bemutatta, a hajtóművek egyike a legkényesebb, nagy állásszögű, kis sebességű manőver közben madarat szívott be és kigyulladt, Kvocsur elkormányozta a nézők irányából a menthetetlen gépet és két és fél másodperccel a becsapódás előtt hagyta el.

Nos, Kvocsur az elmúlt napokban két érdekes nyilatkozattal is meglepte a nemzetközi közvéleményt, bár az orosz hivatalos megnyilvánulások mellett az igazán nem váratlan, hogy ő is tökéletesen rendben lévőnek találta a Szu-24-esek kissé agresszív „beköszönését” egy amerikai romboló kilenc méteres közelségében. Kvocsur egyrészt a tenger feletti kismagasságú repülés harcászati jelentőségét taglalta, másrészt meglehetős iróniával úgy fogalmazott, a Szuhojok „elég közel repülhettek (a tenger felszínéhez) ahhoz, hogy hullámot keltsenek, és hogy felspricceljenek egy kis vizet és megmossák az amerikaiak szemét”.

Ennél szakmailag érdekesebb volt a Pravdában megjelent nyilatkozata az orosz katonai repülőipar, a harci gépek tervezése és gyártása helyzetéről, különös tekintettel az ötödik generációs típusokra, bár Kvocsur mondandójának jelentős része inkább az amerikai és részben a kínai konkurenciáról szólt. Oroszország azért volt hátrányosabb helyzetben a fejlesztéskor, mert az iparág jelentős része külföldre került – Ukrajnába, Üzbegisztánba, és ezeknek a fejlesztő és gyártóhelyeknek a pótlása sok időt igényelt.

Ugyanakkor Kvocsur egyetért Putyin elnökkel abban, hogy Oroszország sikeresen megteremtette az új technológiákat és ma már túlszárnyalta a külföldi ellenfeleket. Kvocsur úgy emlékszik, hogy az amerikai F-22-es fejlesztése nagy vonalakban egy időben kezdődött az orosz ötödik generációs harcigépprogram indulásával, amelynek eredményeként megépült és repült is a MiG 1.42. (Mint ismert, ennek a technológia-demonstrátornak végül nem lett sorozatgyártásba vett variánsa.) Az F-22-es kicsit később repült, mondja, de az amerikaiak „az egész világ erőforrásait” használhatták a fejlesztéshez. Szerinte az YF-22- és az YF-23 gyakorlatilag ugyanaz a repülőgép volt, csak más hajtóművekkel.

A tenderen győztes F-22-es Kvocsur kijelentése szerint sikertelen projekt volt, az eredeti 700 helyett csak 150 gép épült, és ma már nem gyártják, remek gép lett volna, ha a megkövetelt képességeket teljesítette volna, az alacsony észlelhetőség, manőverező képesség, karbantarthatóság és szuperszonikus utazósebesség, mondja a pilóta. Kvocsur kijelenti, a program kudarca miatt nem építettek az amerikaiak ebben a kategóriában más repülőgépet.

Ehhez képest Oroszország megteremtette a PAK FA T-50-est, amely alapvetően más repülőgép, folytatja a pilóta, de sok mindent a fejlesztésben lévő típusról nem beszélt. Amikor az újságíró az F-35-ösre kérdezett rá, ezt a gépet elsősorban röviden felszálló és függőlegesen leszálló típusként jellemezte (mint ismert, három változata van), amelynek megvolt már korábban az orosz megfelelője, a Jak-38, amely csak azért nem lett szuperszonikus, mert nem aktivizálták rajta az utánégetőt, és a Szovjetunióban leállították a programját.

Az amerikaiaknak különben sem volt saját helyből fel- és leszálló technológiája, hiszen a brit Harriert használták.

Arra a felvetésre, hogy Oroszországnak a nyugatiak szerint nincs igazi multifunkcionális harci gépe, Kvocsur a MiG-31-esről beszél, amelynek nincs versenytársa sebességben, és amely program ugyan abbamaradt, de a folytatásáról, a MiG-41-esről mostanság döntenek.

Rákérdez az újságíró a kínai ötödik generációs harci gépek fejlesztésére is, Kvocsur úgy tudja, mindkét kínai típus egyhajtóműves, a kínaiaknak amúgy is mindenük, minden felszerelésük és technológiájuk megvan, hiszen minden elektronikai berendezés Kínában készül, mondta interjúja végén a híres berepülő pilóta.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső, idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!