A túrázásra és kerékpározásra alkalmas útvonalat a Dorogi-szénmedence korábbi bányáiba homokot szállító kisvasút negyven kilométeres nyomvonalán hozzák létre, az érintett települések önkormányzatainak együttműködésével.
Egy bő évszázaddal korábban minden velük kezdődött: a lóüzemű kisvasutak kiépítése, használata teljesen logikus, indokolt lépés volt – egy ideig. Múltidéző eddig még nem publikált, hangulatos fotókkal.
Valaha a szövetkezeti vasutak keresztül-kasul behálózták a Dél-Alföldet, Békés megyét különösen. Az egyik viharsarki üzem története elevenedik meg ezúttal múltidéző rovatunkban.
Gőzösöket és dízeleket egyaránt javítottak benne: a Dombóvár környéki kisvasút központja volt. De utolérte a vég, mint mindent: az utolsó személyvonat 1979. december 31-én ment el. De úgy tűnt, hamar föltámadhat, „örökre”: az úttörővasút végül négy évet élt. A pályának is már csak a helye van meg.
Egyszer csak „kinőtt a földből” Dombóvár környékén a GV. Élt, virágzott, majd meghalt. A hőskorra pillantunk vissza, íme emlékírásunk első része.
Nem is tudom, hogy miért, de valahogy nagyon bele tudom élni magamat az 1930-as évek világába. Nemrégiben kaptam egy DVD-t egy alföldi vasútállomás életéről...
