Buszsofőr szórakoztatta a megfáradt utasokat
Nehéz napok állnak mögöttünk, a sötétség és a hideg mellett a karácsonyi stressz is ránk telepedett. Nyűgösek vagyunk, egyszerűen nehezebb minden. Ilyenkor jól esik, ha valami kizökkenti az agyunkat. Például, ha az egyik BKV buszon meglepően jókedvű a sofőr egy havas péntek este. És mivel boldog, szórakoztatja az utazóközönséget.
Azt szándékosan nem írjuk meg, hogy melyik járatról van szó, mert a végén még valami baj lesz belőle, azt azonban elárulhatjuk, hogy nem volt olyan utas, aki ne kacagott volna azon, ahogy a buszvezető kiselőadást tartott arról, milyen jó volt főiskolásnak lenni. Azt is megtudtuk, hogy nem vetette meg a bort diákkorában, de mára tisztes családapa, aki csak különleges alkalmakkor koccint. Meg különben is, ez az ő napja, mert az évben utoljára dolgozik.
Sajnos nem a végállomásig mentünk, így – vélhetően – kimaradtunk még egy csomó izgalmas részletből, a Hupikék törpikék mesefilm zenéjét azonban még hallottuk, amikor a sofőr a mikrofonhoz nyomta zenélő telefonját.
Nem most tapasztaltuk először, hogy egy járművezető élvezi is, amit csinál. A ’80-as években a 86-os buszt vezető bácsi kifejezetten a gyerekek kedvében akart járni, amikor mesélt az iskolából hazafelé utazó kislurkóknak. A korábbi 50-es éjszakain pedig rendszeresek voltak a rögtönzött hajnali városvezetések: „Ha jobbra tekintenek a kedves utasok, Budapest büszkeségét, a Skála Metrót láthatják. Ez a közhiedelemmel ellentétben, nem a milánói Scala testvéráruháza”.
Előfordult olyan eset is, amikor a karót nyelt utas feljelentette a sofőrt, aki viccelődni próbált, egyébként nem is sikertelenül: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, a következő váltónál befordulunk balra”.
Bizonyára megoszlanak a vélemények arról, illendő-e a járművezetőnek ilyesféle humorbonbonokkal szórakoztatnia az utasokat. A szerkesztőség kommentben várja az olvasói véleményeket a kérdésben, illetve ha van hasonló élményük, azt is osszák meg velünk!
