Budapest–London, magyar–angol légügyi egyezmény

Hetvenöt évvel ezelőtt, 1938 júniusában lépett hatályba az első magyar–brit légiforgalmi egyezmény, melyet a két ország képviselői egy évvel korábban, 1937 márciusában kötöttek meg Budapesten. A magyar főváros és London között 1935-ben indult be a rendszeres légi forgalom – olvasható a TTG összefoglalójában.

A brit Imperial Airways gépei kezdetben Mátyásföldön, majd 1937 nyarától már Budaörsön szálltak le. Egy London–Budapest légi út (részben a közbenső leszállások miatt) ebben az időben még 8 óra 40 percig tartott.

A megkötött légügyi egyezmény alapján a szerződő felek békeidőben, saját területük felett biztosították a légi közlekedés jogát egymás légi járműveinek, de a rendszeres útvonalak létesítését és üzembentartását (leszállással vagy a nélkül) az illetékes légügyi hatóságok külön engedélyéhez kötötték. Mindazokat a korábbi kiváltságokat, amelyeket a két ország között 1926. július 23-án kelt Kereskedelmi és Hajózási Szerződés biztosított, olyan személyekre és árukra is kiterjesztették, amelyek a felek területére légi járművön érkeztek, onnan indultak vagy azon átrepültek. Bár az utasok vagy áruk kereskedelmi fuvarozását két belföldi pont között a hazai légitársaságok részére tartották fenn, egyik fél gépét sem tiltották el attól, hogy a másik ország területén fekvő repülőterek között külföldről vagy külföldre szóló átutazójeggyel rendelkező utasokat, illetve átmenő fuvarlevéllel ellátott árukat fuvarozzanak. A repülőgépekben külföldre szóló utazás céljára szolgáló tüzelő- és kenőanyagokat mentesítették a vámok és más illetékek alól.

A légi járműveknek tisztán megkülönböztethető és jól látható nemzeti és lajstromozási jeleket kellett viselniük, amelyek azonosságuk megállapítását repülés közben lehetővé tették. A személyzeteknek rendelkezniük kellett a légi közlekedésben megszabott képesítési és engedélyezési igazolványokkal, illetve olyan okmányokkal, melyek tevékenységüket, hivatásukat, személyazonosságukat és állampolgárságukat feltüntették. A repülőgépek rádiókészülékeinek használatához külön írásos engedélyre volt szükség. A megállapodásban külön engedélyhez kötötték a fegyverek, lőszerek, hadianyagok, vegyi hadviselésre használható anyagok, robbanóanyagok és a postagalambok szállítását. A fényképezőgépek és filmfelvevők esetében nem volt szükség külön engedélyre, ha azokat úgy helyezték el a fedélzeten, hogy repülés közben ne lehessen használni őket.

A repülőgépek személyzetének rendelkezniük kellett az utasok névjegyzékével, a szállított áruk minőségének és mennyiségének leírását feltüntető kimutatással, valamint a szükséges vámbevallási nyilatkozatokkal. A légi járművek csak az egymás számára megnyitott vámrepülőtereken szállhattak le, illetve kizárólag onnan indulhattak. Kijelölhették továbbá azokat az útvonalakat és határátlépő pontokat is, ahol a gépek repülhettek. Az egyezmény rögzítette azt is, hogy az esetleg felmerülő vitás kérdéseket bármelyik fél kérésére a Hágai Állandó Nemzetközi Bíróság elé kellett terjeszteni.

A második világháború után a légi forgalom sokáig szünetelt, s a két ország csak 1960 októberében kötött újra légügyi egyezményt. Ennek nyomán indíthatta be a Malév és a BEA (British European Airways Corp., 1974-től British Airways – BA) 1961-től londoni, illetve budapesti járatát. A Malév csődjét követően, napjainkig számos fapados légitársaság is erősítette jelenlétét ezen a piacon, a BA pedig jelenleg napi három menetrend szerinti járatot közlekedtet a két főváros között.