Boldog születésnapot, Wasteels!

Két évtizede, hogy a belga Wasteels megnyitotta első jegykiadó fiókját a Keleti pályaudvaron. A hazai leányvállalat gyors terjeszkedésének köszönhetően a 9. vágány melletti iroda ma már éppen akkora kapacitással árusítja a vonatjegyeket, mint az államvasút pénztárai. A budapesti iroda azonban csak egyetlen pont a nemzetközi hálózat térképén; az 1951-ben alapított Voyage Wasteels a hatvanas–hetvenes évekre Nyugat-Európa vezető vasúti utazási irodájává vált. Noha utazásszervezőként váltak híressé, komoly belső átalakulás eredményeként ma már a vasúti operátori funkció dominál a cég életében. Első tenderüket 1997-ben nyerték meg: az olasz vasút belföldi éjszakai vonatainak operátora azóta is a Wasteels.

A budapesti iroda megnyitásának huszadik évfordulóján hazánkba látogatott feleségével Laurent Wasteels, aki édesapja példáját követve a cégcsoportot vezeti. A Keletei pályaudvar veretes hírnevű vasúti éttermében, a Barossban megrendezett ünnepi fogadás előtt nem sokkal Wasteels úr exkluzív interjút adott az IHO-nak.

Cégük egyike a vasúti szektor legnagyobb múltra visszatekintő magánvállalkozásainak. Hogyan indult a Voyage Wasteels?

Apám egy belga kisvárosból származott, ahol a háború végén mindennapos problémák adódtak a közlekedésben. A közút természetesen még nem mai fejlettségének szintjén állt és a vasúti szolgáltatások is akadoztak a háborús pusztítások miatt. Ugyanakkor hatalmas kereslet mutatkozott Európa-szerte a helyváltoztatás iránt. Belgiumba is rengeteg külföldi vendégmunkás érkezett más nyugat-európai országokból, ám utaztatásuk megoldatlan problémát jelentett. Így a belga vasútnál tevékenykedő ismerősei azt mondták apámnak: „Wasteels úr, szabad kezet kap, ha sikerül megoldania ezt a problémát, akkor örömmel látjuk a vasúti piacon”.

A családi vállalkozás gyorsan fejlődött, sorra nyitottuk irodáinkat külföldön. A vendégmunkásokat szállító első különvonatunk Belgium és Olaszország között közlekedett, majd beindítottuk a Belgium–Spanyolország, a Belgium–Portugália és a Belgium–Jugoszlávia viszonylatokon is a csaknem állandó menetrend szerint közlekedő különvonatainkat.

Az ötvenes évek óta az európai közlekedési rendszerek és az emberek utazási szokásai is megváltoztak. Önök azonban ma, 2011-ben hatvan év után is talpon vannak. Magánvállalatként a vasúti szektorban ez hatalmas bravúr. Van valami titkuk?

Először is az, hogy nagyon jól ismerjük az európai vasutat. A vasúti rendszer sokkal komplexebb, mint ahogyan azt az emberek többsége gondolja. Valóban rengeteget változott a vasút; mi is vele együtt változunk és profilunk komoly átalakuláson ment át az 1951-es indulás óta. Korábban a külföldön munkát vállalók BIGT és a fiatalság számára kínált BIJ nemzetközi vonatjegyeinkről voltunk ismertek. Ma ezek a jegyek már nem léteznek, tevékenységünk elsősorban az olasz- és franciaországi operátori feladatok ellátására koncentrál. Igyekszünk olyan szolgáltatásokat nyújtani, amelyek gyorsan és nagy rugalmassággal reagálnak az ügyfelek igényeire.

Olaszországban éppen most zajlik az éjszakai vonatok közlekedtetésének legújabb tendereztetése. Esélyesként pályázunk, hiszen 1997 óta eddig is mi láttuk el ezt a feladatot. De ami a legfontosabb: hatvan éve jelen vagyunk az európai piacon, így nagyon jól ismerjük a vasúti kultúrát.

Sosem gondolkodtak azon, hogy a hatvan év során összegyűjtött tapasztalatot más közlekedési alágazatban kamatoztassák? Hiszen a motorizáció egyre intenzívebbé válásától kezdve a fapados légitársaságok térnyeréséig rengeteg nehézséggel kezdett megküzdenie a vasútnak.

A nemzeti vasúttársaságok örök problémája, hogy amíg a saját hálózatukon szinte teljhatalmuk van, addig a határt átlépve még mindig számtalan jogi és szervezési akadállyal kell megküzdeniük. Magánvállalatként mi mindig gyorsabb és hatékonyabb szolgáltatásokat tudtunk nyújtani. Mindeközben nem váltunk az államvasutak konkurenseivé, sőt tevékenységünkkel éppen az ő utasaik számát növeltük. Munkatársaink segítségével komoly nemzetközi hálózatot építettünk ki Európa csaknem húsz országában a vasút berkein belül. Ezt kellene feladnunk, ha hatvan év után átpártolnánk más közlekedési alágazatba.

Milyen hatást gyakorolt a pénzügyi krízis a vasúti utazások piacára? Az Önök nézőpontjából véget ért már a válság?

A válság hatásai csaknem elenyésztek cégünk életében. Csökkent az utazni vágyók száma Nyugat-Európában is, akik azonban mégis helyváltoztatásra kényszerültek, azok nagyobb gondot fordítottak árra. Általánosságban elmondható, hogy a vasút egy olyan közlekedési mód, ami még mindig olcsóbb kínálatot nyújt. A két jelenség együttes hatásaiként a krízis nem okozott komoly veszteséget számunkra.

Több évtizednyi sikeres tevékenység után 1991-ben döntöttek úgy, hogy irodát nyitnak Magyarországon. Mi volt a budapesti iroda szerepe a Wasteels-csoport életében?

Gyakorlatilag ez volt az első a volt szocialista országok közül, ahol a berlini fal leomlása után irodát nyitottunk. Sok helyen azt tapasztaltuk, hogy ezek az országok mindent maguktól akarnak csinálni. Akadtak azonban olyan országok is, ahol nyitottak voltak arra a tényre, hogy több évtizednyi tapasztalattal felvértezett privát vállalatok olcsóbban és nagyobb rugalmassággal tudnak vasúti szolgáltatásokat nyújtani. Magyarország ilyen hely volt, és ezt jól példázza a budapesti Wasteels iroda húszéves története.

Tervek, ambícióik a jövőre nézve?

Állandóan azon dolgozunk, hogy továbbfejlesszük vasúti szolgáltatásaink színvonalát. Az operátori szerepben jól teljesít a vállalat, ezen a területen elsősorban Olaszországban és Franciaországban szeretnénk terjeszkedni. Sok más vasútvállalathoz hasonlóan a mi célunk is az, hogy minél több ember válassza a kötött pályát és ebben egyre több partnerre találunk.

Hogyan tölti hétköznapjait a Wasteels-csoport irányítója?

Feleségemmel Dél-Franciaországban élünk, de üzleti teendőim miatt gyakran utazom Belgiumba és Olaszországba is. A közlekedési konferenciákat nem számítva ez a hetedig alkalom, hogy Budapestre látogatok; különösen a feleségem rajong a magyar fővárosért. Régi nagy álmunk, hogy egyszer eljuthassunk a Balatonhoz.