Boeing–Irán: kútba esik a gigaüzlet

Súlyosan érintheti az amerikai repülőgépgyártást Trump elnök bejelentése, miszerint az Egyesült Államok kilép az Iránnal kötött nukleáris megállapodásból: a Boeing 117 gép értékesítésétől esik el, ha az Egyesült Államok újra életbe lépteti a perzsa állam elleni szankciókat. A feloldástól az Obama-adminisztráció még azt remélte, Teherán eláll atomprogramja végrehajtásától. Az amerikaiaknak közvetlenül az iráni polgári légiközlekedéssel kapcsolatban is súlyos gondjai vannak: nem tudják, mire használják új gépeiket az iráni társaságok. Az Iran Air leányvállalata, a (sokak szerint valójában a katonaság, illetve a titkosszolgálatok által irányított) Mahan egyfajta légihidat épített ki idén év elején, amely iráni fegyvereket és fegyvereseket szállított a szíriai hadszíntérre, a Mahan és maga az Iran Air feladata az utánpótlás szállítása a libanoni Hezbollahnak is.

A szankciók feloldásakor, 2016-ban az Iran Air nyolcvan utasszállító megvásárlására és további harminchét lízingjére írt alá megállapodást, a megvásárlásra szánt gépek között tizenöt volt a 777-es, a lízingeltek mind 737-esek lettek volna, harminc MAX közülük az Iran Aseman légitársaság flottáját modernizálná. Az üzlet értéke 17 milliárd 600 millió, más hírek szerint húsz milliárd dollár lett volna, a gépek leszállításának beindítását először 2017-re, majd az idei évre tervezték.

Dennis Muilenburg Boeing-vezér már áprilisban érzékeltette, hogy a hatalmas üzlet kútba eshet. Egyfelől biztosította Washingtont, hogy a cég tiszteletben tarja a kormány Iránnal kapcsolatos politikáját, és azt is kijelentette, hogy „a gyártási rendszer szempontjából nem függünk azoktól a repülőgépektől”. Az első leszállítandó 777-esek összeszerelését nem kezdték el az everetti szerelőcsarnokban vagyis feltehető, hogy a kényes szerződés teljesítését a Boeing maga is kétségesnek tartotta, és nem sorolta be a gyártósorokra az esedékes, Iránnak szánt példányokat.

Így konkrét kár nem éri a céget az üzlet lefújásával, de persze ilyen nagy tömegű és értékű megrendelés mindenképp fontos lett volna, hogy megvalósuljon. A szerződés megkötésekor a Boeing arról beszélt, ennyi gép legyártása százezer embernek nyújt munkalehetőséget.

A cég teljes rendelésállománya jelenleg több, mint hatezer polgári repülőgép, ehhez képest 117 valóban nem nagy mennyiség. Kérdés, hogy a nagy európai vetélytárs nem kap-e hatalmas előnyt azzal, hogy a Boeing nem szállítja le a gépeket, az Airbus viszont igen. Az amerikai híradások szinte minden esetben hangsúlyozzák, hogy az európai gyártó gépeinek több jelentős rendszerét amerikai cégek szállítják, vagyis elméletileg nem szállíthatják le a toulouse-iak sem a maguk szintén nagy mennyiségben Iránnak lekötött utasszállítóikat.

Más források ugyanakkor arra figyelmeztetnek, az európai gyártó már átadott néhányat a megrendelt gépek közül, amelyeket nyilván nem vonhat már vissza, és vagy a légitársaságtól, vagy a lízingcégtől már megkapta a kialkudott árat is. Az európai vezetők közül azonban a legfontosabb gazdasági partnerek, az Egyesült Királyság, Németország és Franciaország vezető politikusai már jelezték, véleményük szerint Irán tartja magát a megállapodáshoz, ami érvényesnek tekinthető, tehát ők nem vezetik be ismét a szankciókat.

Hasonlóan érdekes kérdés, mi lesz a nemrég megrendelt orosz gyártmányú regionális utasszállítókkal. Az S100-as Superjetek létfontosságú berendezéseinek legalább a fele nyugati eredetű, például a repülésvezérlés. Kifejezetten amerikai gyártmány a segédhajtómű és az elektromos hálózat. Ennek az üzletnek a jövője jelentős részben attól függ, milyen gyorsan sikerül Moszkva tervei szerint orosz gyártmányokkal helyettesíteni, „oroszosítani” a konstrukciót.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!