Bizonyítási kényszer

Hurrá, gondolhatnánk, minőségi vonatokat kap a Viharsarok is, beragadó ablakkeretek, télen-nyáron forró műbőrülések és gezarolszag helyett immár Békéscsaba is rozsdamentes acél és üveg csillogása, klímazümmögés és frissen vásárolt számítógépillat közepette lesz elérhető.

Második gondolatunk azonban már a számolgatásé. A MÁV-Start jelenleg 123 példányos Flirt-flottája nem elegendő a Budapestről kiinduló kilenc villamosított vasútvonal elővárosi forgalmának lebonyolításához, a jelenleg villamosítás alatt álló esztergomi vonal járműszükségletéről most nem is beszélünk. Vannak vonalak, ahol viszonylag egységes a járműállomány, mások a vasútbarátok nagy örömére tiritarka képet mutatnak, Vác felé például csíkosingától Traxx által ráncigált Bmx-mellékkocsikon és BDV-motorvonaton át Flirtig terjed a kínálat. Számszakilag így jelenleg 13,6 Flirt jut egy vonalra, ami a csatolt egységeket tekintve láthatóan nem elegendő a csúcsidei egységes járműállományhoz, súlyosbítva az extrahosszú Győr–Budapest-viszonylattal és a zónázó-személyvonati rendszerrel, ami – nagyon helyesen – zabálja a járműmennyiséget.

Nem arról van szó, hogy a vidéki Magyarország ne érdemelne korszerű járműveket, csupán arról, hogy ha a MÁV-Start utasainak durván hetven százaléka a budapesti elővárosi forgalomban „keletkezik”, akkor teljesen egyértelmű a minőségi járműállomány koncentrálásának szükséglete, tűzön-vízen át. Ehelyett a MÁV–Start, elfelejtve ezt a közgazdaságtani vastörvényt, mintegy szende leánykaként villantja meg a bokáját itt és amott, utasforgalom szempontjából – elnézést a csabaiaktól és a jobbára buszozó egriektől – ötödrangú helyszíneken.

Hogy mi lehet ennek a bokavillogtatásnak az üzenete, semmiképpen sem értjük. Azaz mégis. A bizonyítási kényszer. Az erőforrások szétaprózásával a vállalat megpróbálja azt az üzenetet közvetíteni, hogy a fejlődés áttörte a budapesti elővárosi övezetet és országos méreteket öltött. Arányos gondolkodással belátható, hogy ez az üzengetés nem egy vasútvállalat, hanem inkább a politikusok dolga. Szakmai oldalról pedig a valóság sokoldalú kibontása sokszor előnyösebb, mert közelebb vihet a megoldáshoz. A valóság pedig az, hogy a vasúti regionális közlekedés lebonyolítására nincsen sem forrás, sem hálózati, sem járműkoncepció. Hogy ez mennyire így van, akkor fogjuk látni, amikor az esztergomi villamosítás befejezésével Békéscsabától és Egertől törvényszerűen „elveszik” a Flirtjeiket.

Addig is dülöngélhetnek a 160-as Flirtök Nagykáta és Újszász között hatvannal Békéscsaba felé, cipelhetnek szerelvényenként négy méregdrága vezetőállást Murony és Mezőtúr között, a számtalan méretes beszállóelőtér is jól fog jönni a Gyomaendrődön a szerelvényt megrohamozó utastömegnek.

* * *