Barangolások Buenos Aires vasútjain

Az 1536-ban a spanyolok által Santa María del Buen Ayre néven alapított Buenos Aires központjában a tizenkilencedik században még kiterjedt vasúthálózat üzemelt, mely eredetileg a távolsági közlekedés elsőszámú megoldásaként szolgált. Ezen vonalak az agglomerációval együtt napjainkra közel tizenhárommillió lakosúra és kétszázhárom négyzetkilométer területűre nőtt, ezzel Dél-Amerika legnagyobb városi régiójának számító argentin metropoliszban továbbra is számottevő jelentőséggel bírnak mind a helyi, mind pedig a regionális közlekedésben.

Az idők során a különböző befektetők számos vasútvonalat hoztak létre Buenos Aires körül, három eltérő nyomközzel – 1676 milliméteres széles, 1435 milliméteres normál és méteres keskeny –, felsővezeték nélküli gőz- vagy dízelüzemű, felsővezetékes betáplálással villamosított, valamint harmadik sínes, villamos üzemű megoldásokkal. 1948-ban, Juan Perón elnök idején a vaspályákat is elérte az államosítás, ennek során az egyes hálózatokat nemzeti hős tábornokok után nevezték el. A hét elővárosi hálózat újbóli privatizálására csak közel fél évszázaddal később, 1993-ban került sor, majd 2013-ban, az infrastruktúra és a gördülőállomány teljes összeomlását követően visszakerült az államhoz. A vasúti közlekedés azóta folyamatos fejlődésnek indult, leginkább kínai támogatással.

Az 1770 és 1820 között élt és az ország zászlaját megalkotó közgazdász, politikus, tábornok Manuel Belgrano nevét viselő, keskeny nyomtávú hálózat Argentína leghosszabb vasúthálózata. A Belgrano-hálózat nem egységes: egy északi vonalra (Norte) és egy déli, három szakaszból álló hálózatra (Sur) osztódik. Az északi részen a Ferrovías, a délin a Trenes Argentinos vasúttársaság szolgáltat. A vonatokat az Egyesült Államokból származó vagy amerikai licenc alapján épített dízelmozdonyok továbbítják, de újabban már a kínai eredetű dízelmotorvonatok is megjelennek. Az infrastruktúrát időközben viszonylag jó állapotúra hozták helyre, a szerelvények sűrűn és gyorsan közlekedhetnek. A vonalon teherforgalom is akad.

A Belgrano Norte-vonal a Buenos Aires Retiro körzetében található, 1914-ben átadott, hatvágányos Retiro Belgrano pályaudvarról indul. A Villa Rosáig vezető, ötvenöt kilométer hosszú pályán huszonkét állomás és megálló található. A meglévő járműállomány mellé 2015-ben az argentin kormány húsz Alerce-dízelmotorvonatot vásárolt a vonalszakaszra a hazai Emepa vállalattól. A járművekkel expresszjáratokat terveznek indítani Retiro és Boulogne Sur Mer között. Az első, wifivel is felszerelt vonat 2015 tavaszán készült el, az első három motorvonat pedig 2015 júliusában állt forgalomba. Az északi szakaszon évente körülbelül harmincmillióan utaznak.

Évi tizenegymillió utasával a Belgrano Sur-hálózat Buenos Aires legkisebb forgalmú elővárosi vasúthálózata, melyet jelenleg az állami tulajdonú Trenes Argentinos üzemeltet. A huszonkilenc állomást és megállót összekötő hálózat három vonalból áll: a főváros Buenos Aires elnevezésű, ötvágányos állomásától a 164 ezer lakosú González Catánig vezető, harminchárom kilométer hosszú szakaszból, a tizenötezer lakosú Tapiales városától Marinos del Belgranóig tartó, tizenöt kilométeres vonalból, valamint a Puente Alsinát Aldo Bonzi városával összekötő, tizenhét kilométer hosszú részből. A hálózat infrastruktúráját a huszadik század elején, a francia és belga tulajdonú Compañía General de Buenos Aires, valamint a brit Buenos Aires Midland társaságok hozták létre. A mozdonyból és kocsikból álló, kiöregedő vonatokat, valamint szintén régebbi motorvonatokat használó vonalakra 2013-ban huszonhárom dízel motorvonatot vásárolt a Trenes Argetinos a kínai CNR Daliantól, megduplázva a férőhely-mennyiséget. Az első szerelvények 2015 augusztusában álltak forgalomba.

Az 1676 milliméteres széles, úgynevezett indiai nyomközű Mitre-hálózat kiindulópontja az egyik legnagyobb argentin pályaudvar, a Retiro Mitre. A nyolc vágányt kiszolgáló épület 1915 augusztusában nyitott meg, 1997 óta pedig műemléki védettséget élvez. Az 1862-1868 között regnáló argentin elnök és tábornok Bartolomé Mitréről elnevezett pálya Buenos Airestől északi irányba, a Rio Plata torkolatával párhuzamosan vezet. Az összesen száznyolcvan kilométernyi hálózat öt vonalból áll, ezek közül három, villamosított vonal használja a Retirót: a Buenos Airestől északra található Tigre városába tartó harminc kilométeres, az Olivos városában létrehozott Bartolomé Mitre állomásig vezető tizenöt kilométernyi, valamint a José Leon Suarezig nyúló, huszonhét kilométeres szakaszok. Az infrastruktúra le sem tagadhatná brit eredetét: a tikkasztó melegtől eltekintve az ember úgy érezheti, hogy valahol Dél-Angliában jár. Az elővárosi és városon belüli, lényegében S-Bahn-szolgáltatást is nyújtó vonalat 830 Volt feszültségű egyenárammal villamosították, a szerelvények harmadik sínről veszik fel az energiát. A Mitre utasforgalma egyre nő, ennek érdekében az infrastruktúrát is folyamatosan korszerűsítik: a kínai CSR-től 2013 legelején rendelt, új motorvonatok 2014 novembere óta közlekednek, egy ideje pedig már kizárólag azokon lehet utazni.

1891 és 1896 között kiterjedt széles nyomtávú vasúthálózat jött létre a Rio de la Plata deltájában, amit 1931-től harmadik sínes technológiával villamosítottak. Az olivosi Bartolomé Mitre és a Tigrében található Delta állomások közötti szakaszt az alacsony utasszám és a magas fenntartási költségek miatt 1961-ben leállították. 1994-ben a Tren de la Costa magánvállalkozás a tizenöt és fél kilométeres pályát normál nyomtávú, felsővezetékes betáplálású könnyű vasúttá építette át. A Bartolomé Mitre állomás közelében kialakított Maipú állomás és Tigre között 1995-ben indult újra a forgalom. A tizenegy megállót felfűző vonal előkelő negyedben, számtalan szabadidős létesítmény közelében vezet. A spanyol CAF-től beszerzett kilenc hattengelyes, kétrészes ikermotorkocsi maximum harminc kilométer per órás sebességgel haladhat a vonalon. Pénzügyi gondjai miatt 2013-ban a magyarul parti vasútnak is fordítható Tren de le Costát is államosították és a Mitre-vonal üzemeltetéséhez került. A járművek és az infrastruktúra is jó állapotban van, a vonatok harminc percenként közlekednek.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!