Az utolsó repülés: búcsúzik a 720-as!
Múzeumba repült és ezzel teljesítette utolsó fel- és leszállását a repülővilág egy nem túl nagy példányszámban gyártott, mégis jelentős típusa, a Boeing 720-as.
Kicsit meglepő már a számozása is a gépnek, megszokhattuk a Boing héttel kezdődő és végződő típusait, nos, a 720-as nem más, mint az első igazi interkontinentális sikergép, a négyhajtóműves klasszikus 707-es rövidített törzsű és rövidebb hatótávolságú változata. Eredetileg 707-020-nak keresztelték, volt, amikor 717-020-ként emlegették – a 717-es sok évvel később, a Boeing és az MDD egyesülése után, az utóbbi két farokhajtóműves klasszikusának, az MD-80-asnak a továbbfejlesztett változata lett. A középhatótávolságú 707-es pedig végül a kibocsátó United kérésére lett 720-as.
Az alapgéphez képest voltak más különbségek is, mint a törzs megrövidítése: valamivel megnövelték a szárnyak nyilazását, a fékszárnykialakítást úgy változtatták, hogy alkalmasabb legyen rövidebb pályákon való fel- és leszállásra.
Nem volt különösen nehéz és költséges a kifejlesztése és a gyártás beindítása. 1959-ben repült először, már a következő évben forgalomba is állt, prototípusa sem volt, az első példány már mehetett is a légitársasághoz, a Unitedhez. Összesen 154-et gyártottak belőle 1967-ig, aztán – akár a 707-es – lassan elavulttá vált és kikopott a légiközlekedésből.
Viszont néhány emlékezetes pillanata volt még a típusnak. Például ezzel végezték azt a szuperlátványosra sikeredett kísérletet, amikor a gépet az Edwards légibázison távirányítással a földnek vezették, abban a reményben, hogy egy új üzemanyagkeverék nem robban fel, de felrobbant… Ezt a kísérletet ismételték meg néhány napja Mexikóban, igaz, egy háromhajtóműves 727-essel.
Két nagy hajtóműgyártó, a Honeywell és a Pratt & Whitney is hajtóművek tesztelésére használta a típust, az ő két gépük lett a két utolsó repülőképes 720-as. A Honeywell gépét 2008-ban bezúzták, a Pratt & Whitney azonban megtartotta, majd a kanadai nemzeti repülőműzeumnak ajándékozta, miután 2010 októberében a gép teljesítette utolsó szolgálati repülését, és már csak annyi kirepülhető idő maradt benne, hogy megfelelő felkészítés után néhány napja áttelepüljön végső pihenő helyére. A hajtóműgyártó azóta egy 747 SP-t használ ugyanebben a szerepkörben.
A C-FETB lajstromjelű gép az orrán és a pilótafülke alatt jobboldalon kialakított speciális pilonon is képes volt hordozni próbahajtóművet, az orrára a légcsavaros-gázturbinásokat szerelték. Ezen a gépen tesztelték például azt a módosított P&W hajtóművet a hattollú légcsavarral, amelyet a Malév utolsó rendszeresített típusa, a Bombardier Q400-as is használt.
