Az űrállomás húsz éve: „a legjobb, amit valaha csináltunk”…

Az első igazi lakók érkezése. A modulok, a kupola, a robotkar és a felfújható részleg. A kutatások értékei. Ha szétszedik az ISS-t… Tom Cruise és a magán űrállomás.

2000. október 31-én Bajkonurból startolt el egy hordozórakéta, orrán egy Szojuz űrhajóval, abban pedig két orosz és egy amerikai űrhajóssal – eddig a történet nem tűnik történelmi jelentőségűnek, de ez a három ember – Jurij Gidzenko, Szergej Krikaljov és William Shepherd – a sikeres dokkolás után a több hónaposra tervezett 1. Expedíció tagja lett.

Persze az első expedíciót sokéves munka előzte meg, először is a legfontosabb az volt, hogy a külön-külön tervezett orosz, amerikai és európai űrlaboratóriumok terveit – Mir-2, Freedom és Columbus – egyetlen, soknemzetiségű nagy állomás-koncepcióvá egyesítsék, az akkori, a mainál sokkal kellemesebb geopolitikai légkört kihasználva. Megalapozta az elképzeléseket a korábbi, szovjet-, illetve orosz–amerikai repülések sorozata, kezdve az 1975-ös Szojuz–Apollo űrtalálkozóval, majd 1994-ben repült először amerikai űrsikló a Mirhez, egy évre rá először vitt amerikai űrhajóst is ugyancsak az orosz állomásra Szojuz űrhajó.  

1998-ban küldték földkörüli pályára az első modult, az orosz Zarja után az amerikai Unity került a helyére, épp azzal a feladattal, hogy az orosz és amerikai részeket összekösse. A Tranquility a létfenntartást szolgálta, többek közt a vízellátást (részben az űrhajósok által kibocsájtott folyadékból). Már az 1. Expedíció tagjai fogadták 2001-ben az Atlantis űrrepülőgépet, amely a Destiny űrlabort hozta, márciusban pedig megjött az első váltószemélyzet.

(El ne felejtsük, lehet, hogy néhány év múlva magyar lakó is lesz az ISS-en.)

Közben újabb és újabb részekkel bővítették a ma már focipálya-hosszúságú, szükség esetén akár 13 embernek elégséges életfeltételeket nyújtó komplexumot, persze a fent lévők száma általában 3-6 közötti. Az elmúlt években került az állomásra a lakók legkedvesebb tartózkodási helye, a csodálatos kilátást biztosító kupola, a kanadai robotkar az űrbeli szerelések illetve teherűrhajók csatlakoztatásának eszköze lett, az amerikaiakon és oroszokon kívül japán és európai részek bővítették az állomást, és már évek óta remekül bírja a nem túl kedvező körülményeket a Bigelow-féle felfújható modul.

Az ilyen könnyű, kis tömegként szállítható, de tágassá alakítható, összekapcsolható szerkezetek alkothatják a más bolygók körül keringő, vagy a más bolygók felszínén felállított lakóövezetek részeit.

Vannak rosszkedvű cikkek és megjegyzések, amelyek kétségbe vonják az űrállomás gyakorlati hasznát, értékét. Nos a NASA egyik összefoglalója szerint például az ISS fedélzetén zajló élettani kutatások jónéhány fontos eredményt hoztak és hoznak most is például az Alzheimer- és a Parkinson-kór, az asztma, a rák és a szívbetegségek alaposabb megismerésében, nem beszélve a sikeres gyógyszerkísérletekről. Sok minden újat tudtak meg a sejtek működéséről, ezeknek a kutatásoknak is hatalmas esélyt jelent a súlytalanság állapota.

Történtek ugyancsak áttörés-értékű eredmények a magfizika terén, újfajta mikrochipek fejlesztését segítették az űrből, a kommunikációt globálissá fejlesztő kisműholdakat indítottak az ISS-ről, folyadék-dinamikai kísérleteket végeztek, a földmegfigyelés kisebb- és nagyobb eredményeiről nem is beszélve, sőt, tájfunok, hurrikánok mozgását képesek követni, sőt, modellezni az űrhajósok.

Közben megtörtént néhány fontos fejlemény azügyben, hogyan jutnak az űrhajósok, illetve az életük fenntartásához és a kutatásokhoz szükséges eszközök a földfelszínről a fedélzetre: az oroszok ma már háromórás expressz-járatokat képesek indítani a Szojuz- és hatórásokat a Progressz űrhajókkal, az űrsiklók kiválása után sok évvel pedig megszületett az első új amerikai űrhajó is, a Dragon, amely a cargo- és a személyzetes emberi tesztrepülések után a hónap közepén juttat négy embert az állomásra, az első, többször felhasználható elemekkel működő űrrendszer első „menetrend szerinti” repüléseként.

A lakonikus értékelés amerikai részről így hangzik: „Ez a legjobb dolog, amit valaha csináltunk.” Mióta létezik, az emberiség másképp néz a bolygóközi térre és talán másképp tekint vissza saját bolygójára a magasból. És a többes szám első személy nyilván az amerikaiakra és az oroszokra, meg a többi résztvevő nációra éppúgy vonatkozik, a mostani, régi-új feszültségekkel teli világban az ISS az együttműködés békés szigete. De sajnos az állomás jövője bizonytalan. A moszkvai nyilatkozatok között az elmúlt években voltak ugyan az állomást méltató és tovább élését garantáló szövegek.

De amerikai részről is bizonytalan a jövő. A NASA évek óta azt a koncepciót követi, hogy az űrügynökség elsősorban a bolygókutatásban – értsd: Hold- és Mars-utazás, ottani állandó emberi tevékenység – kell, hogy exponálja magát. A földkörüli térségben zajló tevékenységet, persze részben az állam megrendelésére, főképp a magánvállalkozásokra kell bízni, mint például a Dragon űrhajtó készítő és üzemeltető SpaceX, vagy a másik új űrhajót, a Starlinert fejlesztő Boeing. Ennek megfelelően az ISS finanszírozása még ebben az évtizedben a NASA részéről megszűnhet, jelenleg 2024-ig biztos, de 2028-ig a Kongresszusnak már csak egy része támogatja. Viszont épp a nagyívű bolygóközi tervek megvalósításához szükséges, mint további kutatások platformja, illetve a Hold- és Mars-repülések közbülső állomása.

De hogy hosszabb távon mi lesz, nagy kérdés, mindenesetre érdemes megjegyezni egy új magáncég nevét, hasonlóképp, ahogy a SpaceX nevét is megtanultuk:

Fontos kezdeti lépés, hogy az Axiom megkapta a hozzájárulást a NASA-tól, hogy indulásképp az ISS-hez építsen és kapcsoljon egy új, saját „személyzeti”, majd még egy kutató, és egy a kupolához hasonló panoráma-megfigyelő modult. Ha az ISS sorsa lezárul, ezt a hármat választja le és kezdi üzemeltetni saját űrállomásaként. Ez az a cég egyébként, amely az üzleti tervek szerint egy teljes Dragon-fuvart bérel ki, és ezzel jutna a földkörüli térségbe forgatni Tom Cruise, és űr-kalandfilmjének három további stábtagja.