Az újra repülő Sárkány: korszakos rutinművelet

Szombaton elstartolt, vasárnap sikeresen megközelítette az űrállomást, befogták robotkarral és dokkoltatták: szinte már a hírérték alatti rutinművelet – de mégsem. Sőt, korszakos jelentőségű volt a tizenegyedik teherszállító Dragon-indítás és repülés, először jelent meg az emberiség történetében az újra felhasználható űrhajó momentuma.

Tudjuk, hogy a SpaceX magánvállalat, amely a NASA-val kötött szerződés alapján egyik fő ellátója az ISS-nek – sőt, talán már jövőre személyzetek szállításából is kiveszi a részét – , az újra felhasználható eszközök úttörője az űrszakmában. Az, hogy a szombati start után a Falcon hordozórakéta első fokozata sikeresen vissza is repült a floridai űrrepülőtérre, már szintén nem újdonság. Ugyancsak fontos, hogy – más teherűrhajókkal ellentétben – az űrállomásról visszatérőben a Dragon-űrhajók nem égnek el légkörben, visszatérnek a földre, ez teszi majd alkalmassá ezt a konstrukciót emberek felküldésére és visszahozatalára is.

Ha valamit többször lehet indítani, felhasználni, az az egyébként rendkívül költséges űriparban fontos újdonság, alapvetően reformálja az ágazatot. Tulajdonképp ez volt a legfontosabb indoka az űrsiklók megalkotásának is, hiszen azok is visszatértek a küldetésük végezetével, más kérdés, hogy olyan hihetetlenül bonyolult rendszer kellett minden repülés előkészítéséhez, kiszolgálásához és fogadásához, majd elsősorban a gépek hővédelmének felújításához, ami az újrafelhasználhatóság anyagi előnyeit javarészt fel is emésztette.

Elon Musk, a SpaceX alapítója ezért jött elő jónéhány éve azzal az izgalmas koncepcióval, hogy akkor tegyük magát a rakétás-kapszulás hagyományos űrrendszert is olcsóbbá, újra felhasználhatóvá. Ez történt meg  a hordozórakéta-fokozatok után most először magával az űrhajóval is: ez a Sárkány 2014-ben repült először, visszatért, majd most ismét repül.

Egyébként ez a kijelentés ilyen egyszerű módon azért nem teljesen igaz, a Dragon-űrhajó ugyanis két nagy elemből áll indításkor és az űrállomásra érkezéskor: a kúp-alakú hermetizált rész, és egy nem hermetizált, henger alakú másik rakodótér. A hengeres rész a visszatéréskor leválik és elég, a Csendes-óceánból csak az űrhajó hermetizált részét emelik ki, és természetesen „csak” ez az, ami most is repül.

A két-három évnyi előkészítés az első ilyen alkalom előtt érthető, csakúgy, mint a NASA és az engedélyező hatóság szigorú vizsgálatai, amelyeken ez a Sárkány-kabin átesett. Meghatározza a technológiát, hogy a Dragonok az óceánba érkeznek: a sós víz ugyanis alattomos pusztításra képes, nagyon alaposan át kell vizsgálni az űrhajó indításkor és leszálláskor egyaránt nagyon komoly terhelésnek kitett szerkezeti elemeit, le kell cserélni a hővédő pajzsot, és tisztőázni kell, nem tett-e kárt a kabinban a tengeri fürdő. Egyébkét a SpaceX tervezi, hogy majd bevezeti a szárazföldi leszállásokat is, amelyek során ez a kockázati faktor eltűnik.

Ugyancsak át kell vizsgálni az űrhajót épp a terhelések hatásai miatt, valamint az sem mindegy, hogy ez az űrhajó már egy hónapot az űrben töltött az állomáshoz kapcsolva, viszonylag hosszú időn át kitéve az ottani „ártalmaknak”: az iszonyatos hőingadozásnak, a kozmikus sugárzásnak, a mikrometeorok esetleges támadásának.

A SpaceX következő korszakos újrarepülő húzása ugyanakkor megint a hordozórakétákhoz kapcsolódik: még ebben az évben megtörténik a Falcon Heavy, a most használtakéhoz képest sokkal nagyobb tolóerejű hordozórakéta első próbaútja. Ez az eszköz úgy alakul, hogy a jelenlegi meglévő fokozathoz két ugyanakkora rakétafokozatot kapcsolnak, ezek együttes működése adja a plusz teljesítményt. Nos, a most nyilvánosságra hozott elképzelések szerint az első Heavy két plusz rakétája sem lesz más, mint két, egyszer már repült és visszatért Falcon-fokozat.

Még egy érdekesség: a Dragon újraindítása körüli híradások kommentjeiben felbukkant egy érdekes információ, ezek szerint az amerikaiak már a hatvanas években is indítottak kétszer űrhajót, méghozzá a második emberes program, a Gemini egyik kapszuláját. Alaposabban körbenézve a neten azonban azt is meg lehet tudni, hogy ugyan a történet igaz, de nem teljesen. Az 1965 januárjában Gemini 2 néven fellőtt szerkezet valóban azonos volt azzal, amelyet 1966 novemberében szintén startoltattak, csakhogy egyik alkalommal sem volt a fedélzeten űrhajós, és egyik alkalommal sem állították a kabint földkörüli pályára, mindkét esetben csak ballisztikus „föl-le” repülések történtek.