Az első második repülése: ismét levegőben a kínai utasszállító
Ami a C919-est illeti, a gép CFM Leap-1-es hajtóművekkel, tízezer láb, vagyis háromezer méter körüli állandó magasságot tartva, és a szűzfelszállással ellentétben már behúzott futókkal repült. A teljesített idő jelentősen hosszabb volt, mint a májusi hetvenkilenc perc, ugyanakkor a Flightglobal szerint a gépnek mintegy négy óra repülés végeztével kellett volna visszatérnie a reptérre, vagyis elképzelhető, hogy a közlemény optimista megfogalmazásai ellenére nem működött minden rendszer tökéletesen, ezért kellett megrövidíteni a repülést.
A Comac már a párizsi szalon során cáfolta, hogy az első és a második repülés közötti szünet valamiféle komoly konstrukciót hiba kijavításához kell, csak „kisebb javításokat” végeznek, és „részleteiben is kidolgozzák” a berepülési program szakaszait, hangzott a júniusi nyilatkozat.
A történet azért érdekes, mert a kínai keskenytörzsű utasszállító első fél éve nagyon hasonlít az új orosz keskenytörzsű utasszállító idei történetéhez. Miután a C919-es a levegőbe emelkedett, láthatóan Irkutszknak is fontos lett a korai első repülés, amit néhány hét múlva végre is hajtották. Ez még rövidebb ideig, mindössze fél órán át tartott, csak ezer méter magasságban, és ugyancsak öt hónap szünet következett a második repülésig.
Mivel túl sok részletes információ egyik gyártótól sem szivárog ki, csak feltételezhető, hogy mindkét esetben presztízs-okok játszhattak szerepet az első felszállás időpontjának kijelölésekor. Mindkét program a saját eredeti ütemtervéhez képest évekkel késik, vagyis fontos volt a kínaiak és az oroszok számára is, hogy felmutassák a világnak a szűzfelszállás sikerét, ugyanakkor a hosszú szünet azt mutatja, hogy valójában egyik prototípus sem érte el addig még azt a érettséget, amit általában az európai és amerikai fejlesztések során megkövetelnek az új konstrukcióktól a legelső repüléshez.
Az pedig megint csak eléggé nyilvánvaló, hogy az orosz és kínai oldal nagyon is figyel egymásra. Mint korábbi elemzéseinkben jeleztük, noha a nyilatkozatok szerint mindkettő arra készül, hogy a Boeing és az Airbus uralmát törje meg a nemzetközi piacon, igazából ők ketten a legfőbb ellenfelei egymásnak, hasonló képességű gépekkel, amelyeket mindkét gyártó elsősorban az olcsósága miatt tart versenyképesnek, elsősorban harmadik világbeli és persze hazai társaságok számára: az eddigi eladások, foglalások is mindkét esetben a belső piacon történt térnyerést jelezték, és főképp állami ellenőrzésű vagy a kormányok tulajdonában lévő vevők tartanak igényt a majdani példányokra.
Az viszont biztos, hogy innentől kezdve mind Kínában, mind Oroszországban láthatóan a fejlesztési folyamat felgyorsításán dolgoznak. A Comac nyáron indította be először a C919-es második példányának hajtóműveit, ennek a gépnek az első felszállása még idén várható.
Az orosz egyesült repülőgépgyártó konszern, az UAC elnökének minapi irkutszki látogatásán pedig elhangzott, hogy az MSz-21-es első példánya már 900 kilométeres óránkénti sebességnél és tízezer méteres magasságnál tart a repülési paraméterekben, a második gép szintén év vége előtt repül először. De Jurij Szljusar szavaiból az érzékelhető, hogy az Irkut állományára különösen nagy nyomás nehezedik, hiszen ugyanaz a gyár kell, hogy teljesítse a Szuhojok katonai megrendeléseit is.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!