Az autóbusz születése

A legtöbb autóbuszgyár kétféle építési módot követ. Az egyik az önhordó vázszerkezetű, a másik az alvázas konstrukciójú autóbusz. Részletesen az önhordó buszokkal foglalkozunk, mert ez a bonyolultabb és elterjedtebb, de megemlékezünk az alvázas konstrukcióról, valamint megemlítjük az eddig egyedülálló módon hazánkban készülő Compobus gyártását is.

Önhordó autóbusz

A buszok váza általában négyszög keresztmetszetű fémötvözet zártszelvényekből (újabban U profilú acélidomokat is alkalmaznak) épül fel. Ezeket a zártszelvényeket egy speciális szerszámban, a vázállító készülékbe helyezik, majd összehegesztik. Ez a készülék biztosítja a pontos illeszkedést, a megfelelő méreteket, azaz hogy a buszok egyformák legyenek. A vázállítás általában úgy történik, hogy a buszokat határoló sík oldalfalak, a tető, a homlok- és a hátfalváz valamint a fenékváz külön-külön készülékben áll össze, ezeket szintén célszerszámok segítségével egymáshoz rögzítik, majd hegesztik. Ilyen célszerszám lehet, a vázállítókhoz hasonló eszköz, ami a padlóvázhoz képest rögzíti a többi elemet, vagy az úgynevezett Weissberg gép, ami hidraulikusan rögzíti ezen elemeket úgy, hogy azok ne mozduljanak el. Majd ez után újra a hegesztő munkásoké a főszerep.

Amikor a busz vázszerkezete elkészült következhet az oldallemezelés. Itt kétféle technológiát is alkalmazhat a gyár. Az egyszerűbb, amikor valamilyen rozsdamentes anyagból lemez darabokat ragasztanak fel az oldalvázra. (Így készülnek a Credo Citadell típusú autóbuszai.) A másik megoldás a feszített lemezes, amikor egy hosszú lemezcsíkot egyik végénél a busz vázához rögzítenek, majd végig rögzítik (hegesztik vagy szegecselik) az autóbusz vázához. (Így készültek az Ikarus 200-as autóbuszok.) Ezután a műanyag karosszéria elemek kerülnek a buszra ragasztással. (például tető, homlokfali elemek, hátfali elemek)

Később az autóbusz festőkamrába megy, ahol megkapja a megrendelő által választott színösszeállítást. A fentiekben felsorolt munkafolyamatot az autóbusziparban vázas-lemezes munkáknak hívják. A következő munkafolyamatokat pedig végszerelésnek. Miután a busz megkapta a hőszigetelést, a padlózás folyamata következik, amely több rétegű tökéletesen vízálló falemez, és nehezen éghető. Erre jön egy csúszásgátló műanyag réteg, az úgynevezett igelit. Az elektromos kábelek, a hajtáslánc, a futóművek, a légtartályok, a műszerfal, a különböző csövek és belső burkolatok beszerelését (ezek mindegyike oldhatóan van beszerelve) követően az üvegfelületek beragasztása következik. Majd az ülések, fűtés és hűtés, végül a kapaszkodók beépítése van soron. Aztán a márkajelzés és a különböző figyelmeztető feliratok kerülnek rá a buszra.

Ezután rövid tesztelés, majd beállítások következnek később a minőség-ellenőrzés. Legvégül egy kisebb átadási procedúrával a megrendelőhöz kerül a jármű.

Alvázas autóbusz

Az alvázas konstrukciójú autóbuszok hasonlóképpen készülnek, mint önhordó társaik, de itt egy kész – valamilyen neves gyártó által készített – járóképes alvázra kerül a vázszerkezet. Miután az alvázat megszabadították a kerekeitől, kivágják a középső acél gerendákat. Ezek az alvázak rövidebbek, mint a kész autóbusz, ezért meg kell „nyújtani” őket.

Ezt úgy érik el, hogy az önhordó buszokéhoz hasonló, de rövidebb padlóvázat hegesztenek be. Ez lehet létra vagy egyszerű padlóváz is, attól függ, hogy LE (alacsonybelépésű), LF (alacsonypadlós)  vagy magaspadlós lesz a busz. Majd akárcsak az önhordó buszoknál, felkerülnek az alvázra az oldal, a tető, homlokfali és hátfali elemek. Innentől ugyanazok a munkafolyamatok következnek, amelyek az önhordó buszoknál. Itt a főegységek természetesen kivételt képeznek, hiszen azok az alvázra szerelve érkeznek a felépítmény gyártójához. Ilyen autóbuszokat hazánkban az Ikarus EAG és az Alfa busz készített.

Compobus

Magyarországon még egy jó ideig biztosan nem találkozunk teljes egészében műanyag autóbusszal, de mivel kizárólag hazánkban készülnek ezzel az eljárással ilyen autóbuszok, ezért mindenképpen említést érdemel ez az építési módszer is. Ennél a különleges eljárásnál formaszerszámokat alkalmaznak. Ezek a szerszámok tulajdonképpen, csak két részből állnak, mint egy szappantartó. Amelyekbe különböző kompozit rétegek, illetve a fém alkatrészek tartói (futómű, motor) kerülnek bele az egymásra ragasztott rétegekbe. Itt nagyon fontos a tökéletesen pontos pozíció, mert pár milliméteres eltérés is nagy bonyodalmat okozhat! A váz merevségét balzafa betétekkel biztosítják. Az utasajtókat pedig epoxigyantából préselik. Amikor a váz alsó és felső része kikerül a sablonból kap egy fedőréteget, majd a két részt egyszerűen összeragasztják. A kész kocsitestet végül lefényezik. Hajóval, illetve kivételes esetben repülőgéppel szállítják az Egyesült Államokba, ahol a fentiekben ismertetett módon történik meg a végszerelés.