Árpádot már ne keressék...

Valahol a szomolányi (Smolenice) kastély közelében, a Kis-Kárpátok sűrű erdőjének mélyén pihent, sajnos inkább rozsdált a valamikori Tátrai expressz. Hogy hogyan került éppen ide, s főleg miként, az mai napig kérdéses. Szomolány a ma 116-os számú szlovákiai vasútvonalon fekszik körülbelül félúton Nagyszombat (Trnava) és Jókút (Kúty) között.

A két világháború közti magyar vasútipar gyöngyszemét, az M 283 001-es sorozatú Árpádot a szomolányi erdőben érte a vég. Sajnos elég csúnya vég, hiszen kettévágva, az egyes részek egymástól távol váltak az idő fogainak martalékává. Információk szerint a nagyszombati vadásztársulat vette meg még 1960 augusztusában a leselejtezett Árpádot a Csehszlovák Államvasutaktól (ČSD). Azt mondják, hogy búvóhelyként szolgált volna az erdészeknek, s vadászoknak az erdőben. Szétvágására pedig azért került sor, mert másképp nem tudták volna ideszállítani (csak valószínűsítik, hogy egy valamikori erdei vasúton hozták ide). Egy évvel ezelőtt még nem egy vasútbarát, vasúttörténet iránt érdeklődő csoport kereste meg az erdő mélyén Árpádot. Idén erre sajnos már nincs lehetőség, eltűnt a helyéről.

Az első Árpádot 1934-ben a Ganz budapesti gyárában szerelték össze, s 1938-ig összesen hét ilyen vonat volt a MÁV birtokában. A második világháború idején négy Árpádot az akkori Szlovák Vasutak (Slovenské železnice – SŽ) is rendelt. Az első kettő (M 283 001 és 002) 1942-ben állt szolgálatba, a másik kettő pedig 1944-ben. A 110 kilométer per órás végsebességű, 177 kilowatt teljesítményű, mechanikus erőátvitelű motorvonatban 64 ülőhely volt. A magyarországi testvéreiktől eltérően az egész kocsiszekrény vörös színű volt – ez így is maradt a forgalomból való kivonásukig.

Árpádék a Szlovák Vasutaknál 1942 júliusában kezdték szállítani az utasokat a Tátrai expresszen Pozsony és Poprád között. Mivel kapacitásuk nem volt túl nagy, ezért az expressz helyjegyköteles volt. A vonat Pozsony és Poprád között csak Nagyszombaton, Újvároskán, Trencsénben, Zsolnán, Liptószentmiklóson és Csorbán állt meg. A 344 kilométeres szakaszt a vonat a negyvenes évek elején 4 óra 41 perc alatt tette meg. Érdekes, hogy 2014-ben ugyanezen szakasz megtételéhez csupán egy perccel kevesebb idő kell! (Hozzá kell tenni, hogy ma több megállója van a gyorsvonatoknak.) A későbbiekben a Tátrai expressz vonalát Iglóig (Spišská Nová Ves), majd Eperjesig (Prešov) hosszabbították meg. A háború után a négy magyar Ganz-gyöngyszem a ČSD állományába került, ekkor már a Tatran expresszen szolgáltak Pozsonytól egészen a visszazsákmányolt Kassáig. Ez így is maradt mindaddig, amíg közlekedtek. A hatvanas évek elején aztán teljesen kívonták őket a forgalomból. Így kerülhetett a 001-es a nagyszombati vadásztársulathoz. De mindez már csak emlék...

A Sme blog cikke nyomán.

* * *