An-70: szolgálatra alkalmas, egyetlen példányban

Egy húsz évvel ezelőtti légibaleset, amelyről csak igen-igen szűkszavúak a beszámolók, elemzések: egy ígéretes katonai szállítógép, az An-70-es első példánya 1995. február 10-én, negyedik felszállásakor összeütközött az őt kísérő An-72-es kéthajtóműves szállítógéppel, a tesztgép lezuhant, a másiknak sikerült leszállnia a kijevi Antonov-bázisreptéren. Az elpusztult gépen az Antonov-iroda tesztszemélyzete, hét ember vesztette életét.

Hogy mi okozta pontosan a balesetet, arról végképp kevés az információ: az ukrán balesetvizsgáló bizottság mindkét repülőgép személyzetének hanyagságát, hibáit említette, de nem részletezte, mi is történt tulajdonképpen. Ugyanakkor annyi mégiscsak nyilvánosságra került, hogy a próbagéppel az előző három repülés során irányítási gondok is adódtak. Annyit lehet tudni még a balesetről, hogy az ütközés 3200 méteren történt, és egy halvány félmondat utal arra, hogy a nagy 70-es vesztett magasságot, eközben ütközött a farokrésze az An-72-essel. Eközben elterjedtek más hírek is, lehet, hogy az An-70-es egyik hajtóműve megszűnt vonóerőt szolgáltatni, mert a Progressz D-27-es légcsavaros gázturbina reduktora nem működött megfelelően. Ugyanakkor történhetett végülis a baleset a szoros formációk szokásos problémája miatt is, vagyis hogy a kísérő belekerült a nagy szállítógép igen erős légcsavarszelébe, és akkor az An-72-es veszthette el egy pillanatra az irányíthatóságát, ami elég ilyenkor az ütközéshez. Erre utalhat a vizsgálók egyikének az a kijelentése, hogy a repülőgépek „egymáshoz szívódtak”.

Egy biztos azonban: a húsz évvel ezelőtti tragédia egyedül nem magyarázza azt, hogy csak most állítják szolgálatba a repülőgépet – csak egyetlen példányban.

A baleset után az An-70-es épülőfélben lévő második, földi statikus tesztekre szánt gépét repülőképes példányként szerelték tovább, 1996 decemberében szállt fel először – és végül ez az a gép, amelyet kicsit váratlanul, de néhány nappal ezelőtt hadrendjébe sorolt az ukrán légierő. De persze ezzel a géppel is sokminden történt ez alatt a majd húsz év alatt: 2001-ben a hideg éghajlati próbák során Omszkban a gép két hajtóműve is leállt, az An-70-es kényszerleszállt, méghozzá behúzott futókkal, hasra. Ez a fejlemény azért is érintette nagyon kellemetlenül az Antonov-céget, mert időközben a német hadügyminiszter bejelentette, az An-70-es bázisán szeretnék fejleszteni az akkor még leginkább FLA (Future Large Aircraft) néven emlegetett közös európai katonai teherszállítót. Ez nem történt meg, az A400-as – valamivel rövidebb, de azért ugyancsak hosszúra nyúlt fejlesztési folyamat közepette – végül csak megszületett az Antonov gépétől függetlenül, és ezekben a hónapokban veszik át az első példányokat az első megrendelők, pontosabban a programban részes országok.

Az eltört törzsű An-70-est mindennek ellenére újjáépítették, ami viszont végképp nagyon erősen fékezte a programját, az az állandó bizonytalanság volt: eredetileg a fejlesztés közös ukrán–orosz program lett volna, de az orosz fél többször kiszállt majd mégis visszatért a  programba, míg a tavalyi fejlemények immár teljesen lehetetlenné tették az együttműködést a két ország között. Ami persze a források megcsappanását és a jövendő piaci kilátások beszűkülését is jelenti, hiszen az oroszok hatvan gépes An-70-es flottával számoltak, de tavaly áprilisban Moszkva bejelentette, hogy a saját, továbbfejlesztett Il-76-osára, az Il-476-osra koncentrál és nem kér az An-70-esből.

Mindenesetre többszörös átépítés után az An-70-es első és egyetlen példánya már egy modern, a mai követelményeknek megfelelő eszközként mutatkozik, megújították a vezérlését, a hajtóművet, a segédhajtóművet, a kétsoros koax-légcsavarokat kicsit eltolták egymástól. A mai követelményeknek megfelelő a „nagyképernyős” pilótafülke, részleges fly-by-wire, avionika, Glonass-GPS navigáció.

A gép új kialakításában és új festésével rendszeresen fellép a különféle nemzetközi szalonokon, de annak ellenére, hogy az ukrán cég valamivel jobb hatótávolságot, terhelhetőséget, és főképp sokkal alacsonyabb beszerzési árat kínál, egyelőre az össze megrendelés az ukrán kormánytól jött, öt példányra. Mindenesetre az mindenképp biztató, hogy az ukrán állami hatóság sorozatgyártásra alkalmasnak minősítette a gépet. Ez még akkor is igaz, ha a sorozat nagysága egyelőre merőben kérdéses.

* * *