Ami az Indóházból kimaradt
Előre leszögezem, a szerző engedélyével írom ezt a posztot. Rengeteg fotót kapunk a vasútbarátoktól, igyekszünk közülük minél többet megmutatni a honlapon és az Indóház magazinban is. Úgy vélem, többek okulására is hasznos lehet egy ilyen írás. Mai napi fotónk tehát egy ilyen, egyébként nem hasznosítható felvétel és annak boncolgatása.
Ha a hangulatképeket, speciális elképzelés alapján született fotókat nem nézzük, általában azt szeretjük, ha jól ki van exponálva egy kép, nincs kiégve, nem is túl sötét, a részletek a fényképezőgép érzékelőjének tudásához mérten optimálisan kivehetők. Ez itt nincs meg, a kép alulexponált. Bár a helyzet nem olyan súlyos, a hisztogramon azért jól látszik, hogy a sötét tónusok aránytalanul felülreprezentáltak, a világosok jelentős része pedig hiányzik.
A mozdony lámpái sötétben hajlamosak becsapni a fényképezőgépek fénymérőjét, a fényforrások miatt világosabbnak hiszi a masina a világot, mint amilyen. Erre ilyenkor oda kell figyelni, a dolgon expozíciókorrekcióval vagy tapasztaltabbak esetén manuális beállításokkal lehet segíteni.
A technikai dolgokhoz tartozik, hogy a fotó minimálisan be is mozdult. A záridő 1/7 másodperc volt, ez a kéz remegése miatt álló vonatnál sem mindig kecsegtet sok sikerrel. Persze a félhomályban ez az eredmény várható, főleg ha mint most is, egy kompakt gépről van szó. Az ihón való felhasználásnál nem annyira fontos, de a kép zajosságát is meg kell említeni. Teljes méretben nézve a kép minősége nem túl meggyőző, a részlettelenség azonban leplezi azt a minimális bemozdulást, amiről az előbb írtam. A honlapon használt 1024-es felbontásnál egyébként még nem is ütközne ki olyan súlyosan ez a dolog. A lámpák fényénél az elmosódás szintén a kis gépek kis teljesítményű objektívének köszönhető.
A fotós ezekkel a hibákkal sokszor nem tud mit tenni, el kell fogadni, ha a gép ennyit tud, akkor ennyit tud. Állvány használatával, hosszabb záridővel oldható meg a probléma.
Most nézzük, mit tehet a fotós, hogy szebb képet alkothasson. A kompozíció egyszerre suta, és kifejezetten nem célszerű. A belógó faág sokkal zavaróbb, mint amennyire hangulati elem, de legalább kitakarja az otromba felsővezeték-tartó oszlop egy részét. Ami viszont nagyon rossz helyen van, hiszen kitakarja a vonat jelentős részét. Egy Rolánál ez különösen szembeötlő, esetünkben épp a kamionok nem látszanak. Ilyen szűk helyen inkább javasoljuk a másik oldal választását. A vágányok között természetesen nagy odafigyeléssel, szabályosan közlekedjünk!
Némi félresikerült utómunka jeleit is felfedezhetjük a képen. A Facebookon, a fórumon naponta tízes nagyságrendben látni olyan képeket, ahol indokolatlanul, ráadásul rosszul használják a Photoshop vagy egyéb alkalmas képszerkesztő program shadows/highlights (árnyék/csúcsfény) funkcióját. Ez a világos részeket sötétíti, a sötéteket világosítja, ezzel növelve a fotó dinamikatartományát. Okos használata célravezető lehet, vissza lehet hozni vele mondjuk egy kiégett eget vagy egy túl sötét forgóváz részleteit. Sokan a fotó drámai hatását igyekeznek emelni ezzel az opcióval, persze mindenki maga dönti el, hogy meddig megy el. Azért egy dokumentumkép akkor az igazi, ha lehetőleg a legjobban visszatükrözi a valóságot. Ez roppant szubjektív, sokszor amúgy is hitvitába torkollik, ráadásul most nem is témánk. Mindenesetre az árnyék/csúcsfény nem körültekintő használata glóriát rajzol a kontraszthatárokon. Ez jól felfedezhető a világosabb égben a fák vagy a mozdony körül.
Összességében a kép minősége nem éri el a szintet, hogy megjelenjen nálunk. Legnagyobb baja, hogy sötét, aztán maga a vonat lényege sem túl jól kivehető. Bár a Rolák megmaradásával kapcsolatban vészjósló híreket kaptunk, ez még nem az utolsó vonat, ahol a hírérték felülírja az esztétikai megfontolásokat. Egy kis sétával, a fényképezőgép automatikájába való belenyúlással, azaz viszonylag kis munkával értékelhetőbb fotót lehetett volna alkotni.
Egy izgalmasabb környezet keresése szintén célravezető lehet. Most nem az állomási képek ellen szólok, hiszen számos szép, jellegzetes vasútállomásunk van, ahol kellemesen el lehet helyezni a képen egy vonatot. A fotón azonban semmi különösebb háttér nincs, az Üllő állomást nem napi szinten használók számára ez a kép nyugodtan készülhetett volna párszáz kilométerrel arrébb is. Ha dokumentálni szeretnénk a Rola vonatok várható halálát, érdemes olyan helyen megtennünk, ahol a vonat mellett a helyszín valamely jellemzője is helyet kap. Ha tíz év múlva valaki visszanézi a képeket, élményt jelenthet az ismert környezetben egy „ismeretlen” vonat látványa.
És most bevallom, hazudtam. A kép mégis megjelenik nálunk:
