Állati egy vasút!
Japán mindig is különcségéről, a „nyugati” ember számára felfoghatatlan mániáiról volt híres. A manga-, anime- és kei car-őrületen kívül lépten-nyomon megszámlálhatatlan furcsaságba botlik az ember a felkelő nap országában. Létezik például egy apró vasúttársaság, a Wakayama Electric Railway (WER), amely nem akármilyen módon hívja fel magára a figyelmet: szó szerint „elmacskásodott”.
A Honsu-sziget délnyugati részén, Vakajama prefektúrában tevékenykedő vállalat hálózata mindössze a Kisigawa-vonalból áll. A 14,3 kilométer hosszú sínpálya a prefektúra központját, a 370 ezer fős Vakajama városát köti össze a közel hetvenezer lakosú Kinokavában található Kisi állomással.
A vonalon leginkább templomokat és Japán néhány ősi, valamint nindzsa-szentélyeit felkereső turisták utaztak, annyira kevés profitot hozva, hogy az akkor még a Nankai Electric Railway által üzemeltetett vonal közel került a leállításhoz. A cég kiadáscsökkentő programja állomások bezárásával fenyegetett. 2004-ben Kisire is lakatot akartak tenni, azonban a környékbeli utasok tiltakozása miatt az állomás megmaradhatott. A helyzet azonban nem javult, így a vállalat 2006-ban a vonalat kiszervezte és átadta az újonnan létrehozott Wakayama Electric Railway-nek. A WER a csekély bevétel miatt 2006 áprilisában drasztikus lépésre szánta el magát: az összes állomási dolgozót elbocsátotta, és az egyes állomások környékén található üzletek vezetői közül neveztek ki embereket az állomások felelőseinek.
Kisi állomás környékén számos kóbor macska próbált menedéket keresni, élelmet leginkább az utasoktól és Tosikó Kojamától, az állomás irányításával megbízott férfitól kaptak. A férfi a macskák közül már korábban magához fogadott egy szép trikolor calico-cicát, akit Tamának nevezett el.
A négylábú életében hamarosan nem akármilyen fordulat történt: 2007 januárjában hivatalosan kinevezték Kisi állomásfőnökének, akinek legfőbb feladata az utasok üdvözlése! Azonban mivel Japánról van szó, egy hivatalos tisztséget betöltő személynek – legyen az akár macska – nem lehet bármilyen öltözete: még a CNN Asia is beszámolt arról, hogy Tama egy, a pozíciónak megfelelő, méretarányos állomásfőnöki sapkát kapott, bérezése pedig macskaeledelben történik.
A „cukiság-faktor” azonnal megtette a hatását: az 1999 tavaszán született Tama pillanatok alatt szenzációvá vált. A macska iránti érdeklődés következtében már az első hónapban tizenhét százalékkal emelkedett a vonalon utazók száma.
De a „vasutas macska” pályájának ívelése itt még közel sem ért véget. A Wakayama Electric Railway elnöke és Kinokava polgármestere az állomásfőnöki kinevezés után egy évvel „szuper állomásfőnökké” léptette elő Tamát egy hivatalos ceremónia keretében. A macska ezzel a cég egyetlen olyan nő „dolgozója” lett, aki vezetői pozíciót tölt be. A poszthoz még saját iroda is járt – ez Tama esetében egy átalakított és alommal kényelmesebbé tett jegyárusító bódét jelent.
Tama rendkívüli népszerűséget hozott a vasúttársaságnak, így 2009-ben úgy döntöttek, hogy egyik szerelvényüket Tama-mintázatúra festik át a macska előtt tisztelegve – és persze újabb látogatócsalogatóként. A „Tama Densha”, azaz a Tama-vonat kívül-belül macskás. Külsőleg telis-tele van a híressé vált macskát fekvés vagy futás közben ábrázoló rajzokkal, amelyekből pontosan százegy található, az utastérben pedig különböző, calico-színekben pompázó kanapék várják az utasokat.
2010 augusztusában Kisi állomásépülete is behódolt a Tama-mánia előtt, macskafej-formájúra építették át. Az állomáson kávézó is üzemel: a délelőtt kilenctől este fél hatig nyitva tartó Tama Caféban a környéken termesztett zöldségekből és gyümölcsökből készített ízletes üdítőket is ki lehet próbálni. Kisi állomás további érdekessége, hogy a vonatok érkezése előtt és elindulásuk után a Beatles „Strawberry Fields Forever” című dala szól, utalva a Kinokava-környéki epertermesztésre.
A Wakayama Electric Railway-t azonban nem csak a Tama-vonat teszi különlegessé: az utasok jókedvéről egy „eper-vonat” (Ichigo) és egy „játék-vonat” (Omocha) is gondoskodik. Az epermintás Ichigo a helyi epertermesztést hirdeti. A szerelvény belső terét valódi fából alakították ki. A külsőleg sötétvörös Omocha-vonatban egész kis játékkiállításban merülhetnek el az utasok. Persze vásárolni is lehet játékokat az úgynevezett „gachagacha”-automatákból. (Ilyen készülékekkel amúgy a tokiói Narita nemzetközi repülőtéren is lehet találkozni.)
Az 1067 milliméteres, keskeny nyomközű Kisigawa-vonalon a Wakayama Electric Railway hat, 2270-es sorozatú villamos motorvonata közlekedik, maximum hatvan kilométer per órás tempóval. Az 1500 voltos egyenáramot használó, kétrészes szerelvények harminc perc alatt teszik meg a rövidke utat, a két végállomás között tizenkét megállót érintve. Az egyvágányú vonalon reggeli és esti csúcsidőben tizenöt-húsz perceként indul vonat, napközben félórás a követési idő. A teljes távon felnőtteknek 360 jenbe (körülbelül 750 forintba) kerül egy út, a gyerekek félárú jegyet válthatnak. Jegyvizsgáló nincs a vonatokon, a személyzet mindössze a mozdonyvezetőből áll.
A már öregedő, lassan tizenöt éves Tama kultusza hét éve vonzza a turisták ezreit a környékre Japánból és távolabbról is, jenmilliárdokkal növelve a környék bevételét az évek alatt. Hogy meddig tombolhat ez a mánia, nem lehet tudni. Japán-, macska- és „cukiság”-kedvelők, íme egy újabb egyedülálló élmény!
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
